Blogok:1518

Korábbi bejegyzések -->
<<              >>

Találmány..:)

Agos1022 - Találmány..:)
2012-02-22 23:38:42
Nem megy ez nekem...mindíg többet képzelek a fotók mögé,mint ami....vagy ha nem is többet,...mást...Nem tudom,ti hogy vagytok vele,de nagyon ritka,hogy életben a kiszemelt randi-partner azt a képet tükrözné,amire az ember lánya számít....de ha ebbõl indulok ki,akkor valószínûleg fordítva is igaz....ergo...hiába a sok képnézegetés ,jobb,ha nem a kép alapján szelektálunk,mert csõbehúzzuk magunkat...kihagyhatjuk a nagy Õ-t....
.....................
.....................
Folyamodvány....feltaláltam a félvak-randit... :)...elmentem 1 találkára 3 óra kellemes beszélgetés alapján, ahol én nem láttam képet , ellenben rólam igen....Eredmény:leromboltuk egymásban az illúziót...:)....ez van.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

3 Idióta A Síneken

Cicamaca - 3 Idióta A Síneken
2012-02-22 23:00:58
Talán az alábbi “nemistudommibõl” így rögtön értitek majd, hogy mit is akarok mondani:

“A pesszimista a sötétséget látja az alagútban, az optimista a fényt az alagút végén, a realista a közelgõ vonat lámpáit, a mozdonyvezetõ meg a 3 idiótát a síneken..”

Most én a 3 idiótából vagyok az egyik, de semmiképp sem a pesszimista.

Nagyon sokat beszélgetek az oly sokat említett haverommal az életemrõl. Régóta ismer, rengeteg tanácsot ad, kedvelem. Ismerjük egymást minden irányból.. (igen néha még a hátát is látom :D ) Talán Õ az egyetlen akiben valamilyen szinten megbízom, mert mindig megteszi amit megígér..

Ugye volt ez az ominózus szülinapom. Eléggé el voltam rajta keseredve. Öregszem is, egyedül is teszem és még csak be sem rúgok.. hallatlan. Addig-addig keseregtem amíg a haverkám úgy döntött, hogy mégsem engedi meg a isteneknek, hogy az õ ígérete ne teljesüljön és igenis boldog leszek a szülinapomon.
Volt róla szó, hogy nem tud jönni, de a végén 20. án beállított. Igaz, hogy lehetetlen idõpontban (bár õ bármikor jöhet, imádom ha itt van J ) de jött. Hajnalban J vagyis inkább még éjjel volt. Konkrétan megérkezett a szülinapomra J Reggelig beszélgettünk, én persze írtó álmosan és kicsit késve értem be a munkahelyemre, de kifejezetten jólesõen voltam fáradt és álmos.

Viszont mielõtt teljesen átesnék a Brigitte Jones-os napló-feelingbe és a reggeli testtömeg-indexem és az elfogyasztott alkoholmennyiségem jegyezném fel, visszakanyarodok az alapgondolathoz, amiért most “tollat” ragadtam..

Hétfõ hajnalban arra jutottam a barátommal, hogy nem is olyan rossz külföldre menni. Miért is ne tenném meg én is? Eddig teljesen északra tendálódtam (Finnország volt az úticél …) most viszont barátom rábeszélt, hogy menjek ki hozzá Ausztriába. Nem azonnal, nem rögtön, de ízlelgessem a gondolatot. Õ már évek óta kint dolgozik, tud segíteni sokmindenben és igazán de nem sok érv szól az itthonmaradás mellett.

Végül úgy belemerültünk a tervezésbe, hogy elég komoly szinten érdekel a gondolat. Mit is keresek én itthon? Hazajárok aludni, hikomat üzemmódban dolgozom, iszonyat stresses munkát végzek olyan pénzért ami konkrétan vicc-kategóriás, és hiába szeretem egy idõ után igenis fog motiválni a pénz..
Fog motiválni az, hogy más országban mosogatással is többet lehet keresni mint itthon – hát még találni.. Persze kellenek a jó kapcsolatok, és nem lehet meggondolatlanul elindulni a világba, de mi tartana engem itthon? Jelenleg semmi.. felkelek, dolgozom, írtó sok kávét iszom, néha még cigizem is, idegeskedek egy csomó mindenen, felelõsséget vállalok olyasmikért, hogy néha belegondolni is borzalmas és ennek nincs semmi olyan elõnye amivel eljutnék valahova.

Ez a társkeresés is részemrõl már kezd kissé kényszeres lenni… Ha ennyire szerencsétlen vagyok a magánélet terén, akkor biztos nem is nekem való dolog. A sors elrendezi, van természetes kiválasztódás, tuti nem arra vagyok szánva, hogy örökítsem a selejtes génjeim. Akkor meg..?? Minek is az a társ? Kit is akarok áltatni?
Van fény az alagút végén.. lehet, hogy csak a mozdony lámpája, de valami világít. És most nekem ez kis lökés, elengedtem egy “csontot”, nem fogom fel már tragikusan a magányom, hanem keresek hozzá egy megfelelõ életet. És talán a mosogatás is idõvel ki fog elégíteni, bár nem tudom, hogy az elbutulás mely szakaszáig fogok süllyedni :D Majd a blogokból érzitek.. :D

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Me &amp; Woody Allen

Cicamaca - Me &amp; Woody Allen
2012-02-22 20:29:05
Az ellentétek vonzzák egymást.. akár így is kezdhettem volna, pedig csak arról akarok írni, hogy valamilyen fura oknál fogva vonzom a Woody Allen-típusú pasikat. Nem tudom, hogy miért, ezen már sokat gondolkoztam.

Minden embernek megvan a maga ideálja. Van aki szereti a nagy cicis csajokat (pl.:randis pasi.. nagy sóhaj), van aki szereti a nagy popsis csajokat, van aki a macis pasikat szereti, megint más a szálkás izomzatú urakra esküszik. Valahol mindenkiben él egy kép, hogy milyen embert is keres párjának. Randis pasi mondta egyszer, hogy az ex az etalon- qrv@ra igaz :( Nekem is az exem az, akit mindenkiben keresek. (Randis pasi tiszta ex.. naná, hogy ezért csavarta meg a nyakam/fejem/lelkem.. nyaff&amp;nyüssz!!) Nekem a magas, átlagos testalkatú pasik jönnek be. Lehet pici poci- de csak az a szexi tévénézõs poci, amit jó simizni :) szeretem a markáns arcú pasikat, nekem olyan határozottnak tûnnek.. Vagy legalábbis bennem ezek az asszociációk élnek a pár felsorolt testi jellemzõ mellé. Persze aztán még mindig kiderülhet, hogy az exhez való testi hasonlóságok közel sem azonos jellemvonásokat takarnak és köze nincs a kinézetnek az egészhez. Ez csak az én agyam képzeli..

Viszont azt nem értem meg, hogy egy alig 50 kilós, 160cm-es mélységû, madárcsontú "férfi" mi a fenét akar tõlem??!!

Mindig mókásnak tartottam az olyan párosokat mint Stan&amp;Pan csak férfi&amp;nõben.Ha a nõ volt a nagyobb "méretû személy" akkor sajnos a piszkos kis fantáziám mindig egy ágyjelentbe képzelte el a párocskát :D Az én agyamban az él, hogy a vékony pasi esetlenül rúgkapál fetreng a megtermett asszonságon.. feje a hatalmas mellek között ..stb..:D jaaaj.. na befejeztem, ennyi képi élmény és vizuálissá tétel szerintem elég is :) Nem szeretnék ilyen szituációba kerülni :) bármennyire is azt mondom, hogy a belsõ alapján döntök, de az "én&amp;woody allen" páros tuti nem mûködik az agyamban... sajnálom.

PS.:általánosságba írtam le amit leírtam, és remélem, hogy senki nem bántodott meg a fenti sorokon.. :)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Napraforgó Minden Lány..

Cicamaca - Napraforgó Minden Lány..
2012-02-22 20:08:49
Remélem most sok embernek a Hooligans nevû együttes azonos címû száma jutott eszébe... Nagyjából pont azt a témát akarom én is feszegetni, csak kicsit más aspektusból.

Van egy munkám, vannak hozzá kapcsolódó kellemes és néha nagyon nem kellemes feladatok. Ezek közé a feladatok közé tartozik, hogy a munkatársaim néha értékelnem kell. Meg vannak adva különbözõ szempontok és pontozni kell az illetõ teljesítményét, hatékonyságát.

Van ezek között egy évente ismétlõdõ értékelõ adatlap-verzió, mely a mai világban igen sokat ér. Ha ezen az adatlapon valaki kiemelkedõ értékelést kap, akkor az bizony anyagi hasznot is hozhat az illetõ konyhájára.

Fura mód megszaporodtak a kedvesebbnél kedvesebb kollégák az értékelési idõszak elõtt/alatt. Találtam reggel friss forró kávét az asztalomon, találtam virágot, volt aki moziba invitált, volt aki buliba.. Elõször kezdtem örülni, hogy egy Don Juan, aki nem képes másképp érzéseinek hangot adni, de sajnos minden figyelmesség XX kromoszómájú személyektõl jött. Ki is jelentettem, hogy lehet, hogy a randis pasi csalódást okozott, de leszbikussággal még azért várok - és elnézést ha esetleg itt is tettem már idejekorán elhamarkodott kijelentéseket.. Még mindig XY kromoszómás embert keresek, bármilyen meglepõ is :)

Visszatérve a lényeghez, eljött az értékelés átadásának ideje, ám ezzel egyetemben fura mód "kihalt a kedvesség" a hölgyekbõl.. Hirtelen mindenki hisztis lett, mindenkinek volt ellenvetése és mindenki úgy érezte, hogy nem úgy értékeltem ahogy megérdemli. Volt akinél konkrétan lelkiismereti kérdést csináltam abból, hogy milyen "osztályzattal" jutalmazzam a munkáját. Sehol nem vettem figyelembe, hogy magánemberként milyen kapcsolatot ápolok az illetõvel. Mindenkinél tárgyilagos voltam és roppant körültekintõ. Viszont volt akitõl olyan reakciót kaptam, aminek hatására a felmondás gondolata is megfogalmazódott a fejemben.

Az illetõ sajnos a háttérben áskálódik/áskálódott. Nem számított rá, hogy visszajut hozzám a híre ennek. Majd amikor rákérdeztem, simán tagadott mindent. Leültem vele beszélgetni a történtekrõl, tényleges megmutattam, hogy mi alapján döntöttem úgy, ahogy. Levezettem neki mindent. Úgy éreztem, hogy megérti és elfogadja a helyzetet. Ennek ellenére mi volt a válasz: "nem a saját pénzedrõl van szó, most mit sajnálod?! jobb jegy és kapok pluszpénzt.." Döbbentem ültem magamba roskadva, hogy egyáltalán hogyan feltételezi azt bárki is, hogy nem fogok reális képet festeni a munkájáról?! Távozásra kértem fel-egyelõre csak az irodából, de erõsen gondolkodom azon, hogy ennyire "napraforgó" érdekemberrel nem biztos, hogy szeretnék együtt dolgozni a jövõben..

PS.:látjátok? már nem is csak randis-pasin kesergek.. ez nem is tudom mennyiben számít "fejlõdésnek" ?? :D

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

(Majdnem) Gyerekszáj:)

Another_nick - (Majdnem) Gyerekszáj:)
2012-02-21 20:14:23
Reggel kissé késve keltem, 9.05-tõl lett volna órám de sikerült 8.35-kor kimászni az ágyból, ilyenkor nagy szerencse, hogy 5 percre lakom a sulitól.

Kissé összeszedetlen voltam, ez tény, így engedélyeztünk magunknak 5 perc dumcsit a kölykökkel.

Lerogytam a székre és csak lestem ki a fejembõl, majd az egyik megkérdezte:

"Tanárnõ azt mondta, hogy Jézusom, vagy csak képzeltem?"

"Nem, szerintem nem mondtam, de gondoltam jó sokszor "

"Á, akkor biztos visszhangzott odabenn és azt hallottam meg."

"Biztos az a baj, hogy nem volt meg a reggeli kávé. Hozzunk egyet a büfébõl?" pattant fel az egyik, de természetesen nem fogadtam el. Azt viszont megállapítottam, hogy ismernek ezek a bitangok.

Majd óra végén az egyik leányzó odasomfordált diszkréten és megkérdezte:
"Szombat este tetszik jönni borozgatni oda ahol a múltkor voltunk?"

Na... szégyen vagy nem, velük biztos szívesebben mennék, mint arra az idióta munkahelyi rendezvényre.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aztán egy másik mai cukiság:
felírtam a feladatot a táblára, majd picit félre álltam, megvártam, hogy leírják és megkérdeztem:

"Na mi segít nekünk megoldani ezt a feladatot?"

erre egy kölyök:

"Az ima?" :)))


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Ágai Ágnes: Amikor A Szavak Hallgatnak

Another_nick - Ágai Ágnes: Amikor A Szavak Hallgatnak
2012-02-21 00:45:21
Ágai Ágnes: Amikor a szavak hallgatnak


figyelj rám, amikor hallgatok,
amikor a szavak hallgatnak,
mint anyaméhben a magzat.
A csendben nincs hangalakja a zajnak,
de csend sosincs,
csak hallhatatlan zajgás,
szavak gömbölyödnek,
és készülõdnek a születésre,
hiszen világra kell jönniük
szabályosan és rendeltetésszerûen.

A szavak élnek, lélegzenek,
hímszavak és nõszavak,
egymást keresõ és kioltó szópárocskák,
ki egymás felé tapogató szókacsok
vagy már-már alaktalan szópárlatok,
a rezgés, a mozgás muzsikája.
A valóság szóvá keményített csontozata,
a kimondás gyötrelme és beteljesülése.

Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám -baj van.

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Írtátok-Írtam

Another_nick - Írtátok-Írtam
2012-02-21 00:34:55
"Nem szeretnél velem fenyõfát díszíteni?"

"De, csak garantáltan külön városban."



"Körbenyalnálak."

"Ja, egy bazi nagy körben, mondjuk úgy kb 100 km sugarúban."

"Na de az nem lenne jó."

"Neked. Nekem kifejezetten megfelelne. An(n)ál közeli(bb) élményed úgy sem lesz velem soha."



"Mikor fájt utoljára a fejed?"

"Helyette vagy miatta?"



"Leszel a narancsom?"

"Casting van, vagy kapásból enyém a szerep?"



"Egyáltalán... mért hordasz te fekete fûzõt?"

"Én ott gyászolok, ahonnan a legjobban hiányzol."


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Fá Mánia

Another_nick - Fá Mánia
2012-02-21 00:17:36
Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.


Változat

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass


Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret


Mûhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörû nem lesz.


ALTATÓ

minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés


EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sose mondd azt: „el-
veszítettem, semmirõl;
mondd: „visszaadtam”.


(

milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)


A TEREMTMÉNY ÉNEKE

új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk


Dupla-vagy-semmi

én azt a lelket
n e m b í r o m, ami a test
helyett: kárpótlás

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Me Dógozni Jó:)

Another_nick - Me Dógozni Jó:)
2012-02-21 00:16:11
Bejött egy méhecske az ablakon órán, megállt a tábla elõtt, valóban szemben azzal a francos háromszöges példával

mondtam neki, hogy "na mi van? jöttél okosodni? hagyj dolgozni!"

erre kirepült az ablakon

utána szóltam, hogy nagyon ügyes és köszönöm szépen

ekkor már kacagtunk, de egy fiú megszólalt

"biztos megijedt a sinustól és cosinustól és most öngyilkos lesz egy autó szélvédõjén" :)

na itt konkrétan kifeküdtünk

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

The Mirror Has Two Faces

Another_nick - The Mirror Has Two Faces
2012-02-21 00:14:06
"Jut is eszembe... Ha most szólok, hogy este dugni szeretnék, az nem késõ?"

imádom ezt a filmet:)

The Mirror Has Two Faces. I watch this movie over and over. I can ever get enough of it. Because it is so true... We all have different sides of our characters. We might excel in one area and in another, be completely vulnerable.

Theres only one Barbra Streisand.

http://youtu.be/KQayF0U2kwU

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Projektív Síkon...

Another_nick - Projektív Síkon...
2012-02-21 00:05:56
Projektív síkon a párhuzamos egyenesek egy végtelen távoli pontban metszik egymást

de legalább metszik...

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Szösszenet Avagy Mi Fut át Az Ember Agyán Mosogatás Közben:)

Another_nick - Szösszenet Avagy Mi Fut át Az Ember Agyán Mosogatás Közben:)
2012-02-20 01:05:16
Sok dolog kavargott egyszerre agynak nevezett részemben.
Például az, hogy mennyire értelmetlenné is vált keresgélni virtuálisan.
Nem panaszkodni akarok mint oly sokan, nem is lenne igazán mire. Gyakorlatilag szerencsésnek mondhatom magam, mert a nagy drámák elkerültek, valószínûleg azért mert elég szemfüles voltam. Egyszerûen elérkeztem abba a stádiumba, hogy már nem okoz semmilyen örömöt ez az egész. Nem érdekes, nem izgalmas, nem köt le, és az sem számít, hogy épp ír-e valaki vagy nem. Nem érdekel idegen emberek véleménye. Valahogy az a bajom az egésszel, hogy ez a fránya net sok emberbõl farkast csinál. Olyan emberekrõl alkotnak elhamarkodott véleményt, akiket egy cseppet sem ismernek. És valószínûleg ugyanezek fülüket farkukat behúzva sunnyognának el melletted az utcán és eszükbe sem jutna képedbe lökni, hogy nagy a segged/ melled/ körmöd bármid vagy épp kicsi. Esetleg nem tetszik a hajad és mért jársz mondjuk farmerben és nem miniben tûsarokban és épp mért nincs kinn az összes csöcsöd úgy mint itt a képeken.:)
Szóval valahogy nem stimmel ez nekem. Felületes és érték mentes világ ez. Valószínûleg pont ezért nem is tudok vele azonosulni. Egy bizonyos agykapacitás fölött ez a világ szegényes, nincs elég impulzus, nincs ami motiválja az agyat.
Persze akkor lehetne kérdezni, hogy akkor "Édes lányom mi a fenét keresel itt?"
A válasz roppant egyszerû: érdekes számomra látni ahogy az emberek reagálnak dolgokra, olyan ez mint valami tanulmány. És néha érdekes emberekkel is összeakadok. Néha... nagyon néha... sajnos.
Egy dolgot viszont be kell ismernem: blog függõ lettem. Szeretek olvasni, és néha pötyögni is.
Sokat alakult a technikám, néha dögunalmas bejegyzés születik, néha pedig kifejezetten vicces, de mindenképp alakult a dolog, egyfajta "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" funkciót tölt be életemben.
Mondjuk ha valaki ezt mondja nekem pár éve, hogy így végzem... hát erõsen körbe röhögöm:) Normális kis unalmas társas élet... és tessék ez a vége. De a mai napig tartom, hogy jól döntöttem. Nem szabad sínylõdni egy olyan kapcsolatban, ami eleve nem volt mûködõképes több szempontból.

Fura hétvége volt ez megint, ki sem dugtam az orrom itthonról. Gyakorlatilag a folyamatos megfelelés hajtott 3 napon át. Megfelelni barátoknak, tanítványoknak, szülõknek. Á, nem is érdemes belemenni. De valahogy mégis nyomaszt. Alig vártam, hogy legyen egy fél nap, amikor nem kell semmit idõre csinálnom, alhatok kicsit vagy csak simán elnyúlhatok lustán és megint nem lett belõle semmi.

Fáradt az agyam is, ma 14 órát dolgoztam. Nem, nem kapáltam, de az agyam reggel 10 óta terhelve van. És igazán a lelkem mélyén mégsem bánom, mert legalább nem azon agyaltam, hogy milyen rohadt szar is egyedül megint hétvégén.

És hogy ezt minek pötyögtem be?
Csak... mert kikívánkozott.

http://www.youtube.com/watch?v=rR94NDIfGmA


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Blog, Freud, Szerelem..vagy Nem

Cicamaca - Blog, Freud, Szerelem..vagy Nem
2012-02-19 19:12:55
Sokszor olvasom mások blogjait, nem csak itt, máshol is, fõleg máshol. Van, ahol inkább azon csodálkozom, hogy egyáltalán az illetõ minek ragadott klaviatúrát, van, ahol megunom olvasni, mert hosszú, se füle se farka. Van aki trendbõl ír és konkrétan már megszólítja az elején a „kedves nyájas olvasót” pedig ez az élete elsõ blogja, de inkább úgy ír, mintha egy Pulitzer-díjas publicista lenne, akinek az önéletrajzi bestsellerére lenne kereslet. Van, aki leír egy mondatot, ami kikívánkozik belõle. Olyan is akad, akinek a helyesírás-ellenõrzõt szívesen bekapcsolnám a gépén és kommentelném, hogy elõbb tanuljon meg írni, és utána akarjon blogot vezetni. Na és persze ott vannak a „mondanivalómentesblogok” Nem akarok idézni egy ilyet sem, nem akarom én más dolgába ütni az orrom, csak nem értem a „trend-blogok” születési metódusát, sem azt, hogy milyen belsõ kényszer hatására írja le valaki azt, amit-aminek tényleg nincs helye blogban, szerintem.

De valójában miért is írunk blogot?

Eredetileg ugye ez egy napló lenne. A mindennapi élet eseményei kellene, hogy szerepeljenek benne. Én sem erre használom. Nekem ez egy öngyógyító folyamat.

2 választásom van (saját meglátásom szerint)

-belátom, hogy összeomlottam és kiírom magam az életbõl megint egy idõre(irány a dilidoki és hajrá xanax újra!)

-nem látom be, hogy összeomlottam, de kiírom magamból a gondjaim, blogot írok, megpróbálok feldolgozni mindent és bazi sokat dolgozom mindemellett..

Egyelõre most az utóbbi választottam, õrületbe kergetve azokat, akik olvassák és a nyafogásom nyomon követik.. Mentségemre legyen szólva, anno Freud találta fel a párbeszéd-kezeléstechnikát, mint pszichoanalízist és kezelési módszert. Nem vagyok pszichomókus, bár egy idõben jártam egy ilyen dr- elõnevû úriemberhez, akinek kedvenc mondása volt:”Félre depi, legyél happy!” Majdnem bokán rúgtam érte 1-2 alkalommal…Én –utólagos engedelmét kérve Freud-bácsinak- önmagammal folytatok párbeszédet. Jönnek a belsõ kérdéseim, keresem a válaszaim, majd 21. század lévén, blogban „formalizálom”

Visszatérve a blog-kérdéshez és egyben átvezetve a következõ nyafi-hullámra: sajnálom, komolyan. Nem jó érzés, nekem sem. Szeretnék jó dolgokról írni, szeretnék olyan blogot vezetni ahol megmutathatom a humorom, a valóban belsõ gondolataim. De most ez van bennem: szuicid hajlamok és gondolatok, negatív életérzés, szomorúság, megtörtség, reményvesztettség…

Olyan szinten vagyok, hogy hajlok arra, hogy megírjam a randis-pasinak, hogy ha akarja én akár egy barna papírzacskót is a fejemre húzok, és úgy megyek csak a szeme elé (állítólag a fejem volt most éppen a bûnös..) de álljon velem szóba, mert írtóra hiányzik. :(

Persze nem teszem meg, nem írom meg, nem fogom zaklatni, csak tovább kesergek és minden egyes alkalommal görcsbe ugrik a gyomrom, ha meglátom, hogy éppen on-line van. Borzasztóan hervasztó azon gondolkozni, hogy vajon ki lesz az, aki megfelel neki? Hogy ki teszi majd boldoggá?

És a legnagyobb gáz az egészben, hogy nem értem miért akarok kapaszkodni utána, amikor semmi olyan „hûde különleges” nem volt benne..

Erre mondta azt a „nagytudású” haverom, hogy kémia. Valamiért kell.. nem fogjuk megtudni a választ sosem. De én keresem a választ. Tudni akarom, hogy mi is az, ami most bennem van. Nem szerelem, az biztos, nem is vonzalom, az is biztos, de valami volt.

Most csak a „nem-vagyok-szerelmes” állításom fogom igazolni.

Eszembe jutott egy korábban látott netes oldal. Plágium vádját megelõzve elõre jelzem, hogy csak beleteszem a blogba az oldal, számomra fontos információit. Hátha nektek is fontos, hátha találtok benne válaszokat a saját kérdéseitekre:


„Nem könnyû dolog bepillantást nyerni az érzéseid és a másik fél érzései mögé, azonban a lángoló szerelem ékköveiként léteznek árulkodó jelek. Ha a következõ 9 állításból 7 igaz rád is, nagy valószínûséggel téged is utolért a SZERELEM.

1. Tudod, mert a számodra fontos másik fél, mondta neked, hogy viszonozza iránta táplált mély érzéseidet.
2. Érzelmeid által jobbnak, különlegesnek érzed magad.
3. A féltékenység zöld szemû szörnyetege csak pillanatokra úszhat be szerelmetek kék egére, hisz tudhatod, hogy a társad szeretõn óv, félt téged, s az érzéseiteket.
4. Semmi más nem okoz számodra akkora örömet, mint amikor együtt vagytok.
5. Ha mégis vitába keveredsz a partnereddel, a vita nem tart tovább néhány óránál, s a végén mindketten egyetértetek abban, hogy semmi sem lehet fontosabb annál, hogy egymás iránt õszintén kifejezhessétek érzéseiteket (még akkor is, ha azok esetleg konfliktus forrásai lehetnek).
6. A szerelmed sosem kér arra, hogy válassz közte és a családod, barátaid között – ha mégis szerelmed mellett döntesz, az csakis a saját, önálló döntésed eredményeként történhet.
7. Egyikõtöknek sem jut eszébe próbára tenni a másik hûségét vagy érzéseit.
8. Önmagadra találsz szerelmed mellett.
9. Ha a szexualitás kapcsolatotok részét képezi, a vágy kettõtök között kölcsönös; a próbálgatás vagy az erõszakosság legapróbb jele sem tapasztalható.”

Igazolván a fentebbi állításom, hogy nem vagyok szerelmes, rám a 9-bõl 2 állítás volt igaz, ergo még a net is megmondja, hogy nem voltam/vagyok szerelmes :D (most a suli jutott eszembe, valami egzakt igazolási módszer.. :) szegény Freud, tuti forog a sírjában…)

PS.:az oldal nevét és elérhetõségét nem adom ki, nem azért mert nem akarom, hanem azért mert ciki lenne bevallani, hogy milyen oldalakon tekergek :)

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Gondolat A Társkeresésrõl

Kokusz - Gondolat A Társkeresésrõl
2012-02-19 17:56:11
Vannak barátaim akinek beszoktam számolni az itteni randikról, ismeretségekrõl, barátokról. Sokan kérdezik tõlem -"Nem lehet, hogy rossz helyen keresgélsz?"-
Gondolkoztam ezen a kérdésen. De lehetséges. Mármint akkor ha megtudjuk válaszolni azt a kérdést hogy mi az a jó hely. Illetve, hogy hol van olyan jó hely, azaz pontosabban, hol van az a bizonyos jó hely? Buszon, metrón, villamoson, diszkóban, utcán esetleg a sarki közértben? Szóval hol kereshet a magam fajta kapcsolat reményében párt magának?
Igazából ez a kérdés!
Ebben a világban ahol a bizalmatlanság, a becstelenség, a tapossunk mindenkin keresztül hogy nekem jó legyen, elv mûködik.Hol keressen az ember kapcsolatot?
Ha a neten keresed veszélyben vagy, mert sok a kamu reg, sokan vannak akik csak sexelnének stb.
A való világban meg a külsõségek mindent legyõznek. Esélyed sincs arra, hogy megmutasd több vagy mint ami elsõre látszik.
De mint mindig, a remény hal meg utoljára és nem adom fel.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Remegõ üvegcicabajusz

Cicamaca - Remegõ üvegcicabajusz
2012-02-19 14:13:10
Nem vagyok ma sem boldog, pedig ünnepelnem kellene. Holnap betöltöm a 29. életévem.

Sajnos az elmúlt évek nem a legjobban sikerültek, mostanra meg eljutottam oda, hogy nem érzem jól magam sehol sem. Otthon anyám frusztrál a hülyeségeivel(ezt most nem fejteném ki), munkahelyemen iszonyat nagy a nyomás és bizony nem egy irányból kapom csak az égi áldást, és ha elmegyek valahova ott sem érzem magam komfortosan.

Utolsó boldog szülinapom az a 22. volt. Éltem mint hal(ak) a vízben. Nem voltak problémáim, nem tudtam, hogy lehetne az élet rosszabb is, buliztam, dolgoztam, tanultam, fiatal voltam és boldog.. iszonyatosan boldog.
Meg sem fordult a fejemben, hogy a életem alig fél évvel késõbb 180 fokos fordulatot vesz, 1 év múlva meg teljesen depressziós leszek majd és mindent, de mindent elveszíthetek. 22 évesen volt egy élettársam, gyerekszerelembõl alakuló kapcsolat volt, késõbb együttélés.A felnõttéválás kezdeti szakaszának közös szárnypróbálgatásai. Fõsulira jártam, egy sörözõben dolgoztam(írtóra élveztem:) ), ismertem rengeteg embert és amikor csak tehettem bulizni mentem. Csocsóztam éjjel-nappal, snowboardoztunk télen, nyáron makarskán lógtunk. Mindig volt program. Koncertek, házibulik.. stb.
Majd jött a változás. Lett egy betegségem, amivel azóta és még hátralévõ teljes életemben kûzdeni fogok. A betegség szövõdményeként depressziós lettem a párom elhagyott, mondván õ nem tudja nézni, hogy befordultam és nem akar velem élni. Konkrétan köszönte szépen, de a "jóban-rosszban"-ból a "rossz"-bant nem kérte már. Én kórházról kórházra jártam, nem tudtam dolgozni, és a végén minden összejött. Összeomlás minden téren. Évek voltak mire úgy ahogy de összekapartam magam. Volt hozzá segítségem, de mint késõbb kiderült, Õ sem volt õszinte velem.

De az a múlt.. kesereghetnék rajta és tényleg úgy érzem, hogy sokat elvett tõlem az élet és írtóra de kárpótólnia kellene az elveszített évekért, de nem teszem..Viszont kb tavaly nyár óta érzem azt, hogy kész lennék egy új életre, egy új társra, a valaha 14 éves kori terveim megvalósítására...
Így ezt a mostani szülinapom nem így terveztem. Azt ígérte nekem valaki, hogy boldog leszek.. Más valaki meg azt ígérte, hogy Õ lesz a szülinapi ajándékom. Az utolsó huszonos szülinapom is bánattal van csak tele.. Itthon ülök, még mindig vágyakozva nézem a telefonom, várom, hogy olyan ember keressen aki valamiért nagyon, de nagyon hiányzik..Nem találom a helyem, nem barátokra és szórakozásra vágyom hanem 1 emberre... Arra aki azt adja meg, ami már 7 éve nincs meg az életemben..

Egyszer már megfogadtam, hogy semmilyen ígéretnek nem fogok hinni.. Elhagytak emberek akikért az életem is feláldoztam volna, megbántottak olyanok akik nagyon fontosak voltak, és nem érzi senki, hogy a sziklaszilárd kasztinom belül egy olyan, de olyan törékeny lelék van, mint az üvegcicám bajuszkája... elég egy remegés és eltörik.

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Kihalóban Az õszinteség?

Leduci - Kihalóban Az õszinteség?
2012-02-18 22:12:01
Helló Kedves Mindenki!
Életemben elõször arra vetemedtem, hogy én is írjak egy ilyen blogbejegyzést vagy micsodát:D Szóval ami mostanában engem nagyon zavar, az az õszintétlenség, akár a mindennapi életemben, akár itt ezen a közösségi oldalon. Nem tudom ki hogy van vele, de egyre jobban azt kezdem érezni, hogy ezen az oldalon is csak nagyon nehezen lehet igazán komoly célú pasikat találni, és ami még jobban frusztrál, hogy hazudoznak, csak azt nem értem minek? Srácok FIGYELEM ha meggondoljátok magatokat a randi elõtt egy nappal ne hazudozzatok, hanem mondjátok meg õszintén hogy mi is a helyzet, szerintem senki nem harapná le a fejeteket! A másik amit nem értek, miért kell úgy udvarolni, hogy közben barátnõtök esetleg barátotok van és itt meg csak arra kerestek partnert? Nyilván van erre itt lehetõség, meg lehet hogy van olyan aki ebbe simán belemegy, de nem lenne egyszerûbb megmondani a párunknak egyszer az igazat? Szerintem minden ember megérdemli az õszinteséget, akárhol él, akárhogy néz ki, akármennyi pénze van és stb. Nem vagyok álszent én is volt már hogy hazudni kényszerültem kisebb nagyobb dolgokban, fõként, hogy megvédjem magam, de lehetõleg törekszem mindig õszinte lenni. Néha úgy érzem ez egy kihaló érték, de azért reménykedem benne és reménykedem bennetek,hogy csak én érzem ezt és én futok mindig olyan helyzetbe,aminek hazugság a vége. Hát kb most ennyit szerettem volna megosztani veletek, jó keresgélést, pártalálást mindenkinek:)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

íme A Minimum 10, Maximum 50 Karakter:)

Another_nick - íme A Minimum 10, Maximum 50 Karakter:)
2012-02-18 20:06:30
8 éve festem a hajam, itthon, magamnak, de eddig egyszer sem jutott eszembe, hogy a színelõhívó emulzió pont olyan állagú mint a ...

azt hiszem, nagy a baj :)


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Kinek Mire Vagyok Jó...

Cicamaca - Kinek Mire Vagyok Jó...
2012-02-18 14:36:26
Néha furák az emberek.. Pár éve már sínylõdök kisebb nagyobb csalódások mellett a netes társkeresõk hálójában.
Volt amelyikrõl kialakult komolyabb dolog, volt ahonnan baráti kapcsolat alakult és volt ahonnan menekültem, mert az ellentétes nemû társaság csöppet sznob gyülekezet volt.

Egyik ilyen "barátság" tegnap feléledt.. Nem beszéltünk 2010 óta, akkor abban maradtunk, hogy most nem vagyunk egymásra nyitottak, utána neki is, nekem is voltak rövidebb-hosszabb kapcsolataink. Tegnap írt egy sms-t. Mivel errõl az oldalról nem is tud, így nyugodtan idézem szóról szóra:

"Hello,Újra egyedülálló lettem, nem akarlak kihasználni, de ha gondolod, Te megtehetnéd.. magányosak az éjszakáim!kérlek legalább jelentkezz, hogy még emlékszel-e rám?pux!"

Hááát.. éppen éves értékelõ lapokat töltögettem a munkatársaimnak amikor jött eme mélyen szántó "szerelmes üzenet".. nem tudom,mikor gondolta, hogy ennyire egyedül érzem magam, fõleg, hogy mostanság nem is beszéltünk. Elsõre még az is megfordult a fejemben, hogy nem is nekem szánta.. Gondoltam a döbbenetem oldására felhívom, és egyeztetek akkor vele.
Nos, nekem szánta, valóban én jutottam eszébe, vagy valami másba éppen.. Megkérdeztem, hogy milyen kihasználásra gondolt pontosan? Persze tökéletesen értettem az üzenetet, de azért inkább rákérdeztem, legalább látom mennyire is gondolta õ ezt komolyan.. Anno úgymond barátság+szex volt köztünk, szerelem nem. Jól éreztük magunkat, de tudtuk, hogy nem egymásnak vagyunk rendelve. Õ nekem túl fiatal, pedig velem egyidõs. Nem találtam meg benne az igazi férfit, max a szeretõt. Ágyban jó volt, havernak jó volt, de családot nem tudtam volna elképzelni vele.
Õ neki pedig ez hiányzik. Egy csaj aki ugrik ha éppen neki hiánya van, és még szex után kicsit dumálgatunk is, akár még elmegyünk ide-oda, de többet nem kér belõlem.
Nem élhetném ki rajta a gondoskodási vágyam.

Beszélgettem vele ma is, meghallgattam a friss szakítása történetét, õ is az én aránylag friss csalódásomét. Vígasztalgattuk egymást kicsit, majd válaszoltam hivatalosan is az sms-re.

Lehet, hogy vannak önértékelési zavaraim, lehet, hogy nekem is van hiányom, de nem lehetek annyira elveszett ember, hogy saját magamnak kárt okozzak, és belemenjek újra ilyen kapcsolatba. Akkor jó volt, más igényeim voltak, nem viselt meg. Megváltoztam. Vágyaim vannak. És ezek a vágyak már nem az ágyig terjednek csak. Ha másra nem vagy nyitott, akkor nem gondolom, hogy most találkoznunk kellene,nem rám vágysz, maximum az anno együtt töltött órák jutottak eszedbe vagy csöppett lentebbi testrészekbe és ezt szeretnéd újra élni..

Értetlenkedett, felháborodott, kioktatott, hogy nemhogy örülnék neki, hogy "rámgerjedt" (idéztem szavait).. Konkrétan rámcsapta a telefont, mondván:"hülye pits@ vagy!az lettél!" (újabb idézet)

Magamban pedig az kezd megfogalmazódni, hogy lehetséges,hogy egyes emberek szerint, ha valaki +10-20kg-al van "megáldva" akkor örüljön, ha beleraknak egy húsdarabot és le van tojva, hogy a lelke esetleg létezik, van, sérül..

Nem hiszem el, hogy csak erre vagyunk jók.. Nem akarom elhinni jobban mondva.. Ha egyedül töltöm az életem hátralévõ részét akkor sem fogom magam ennyire lealacsonyítani. ...Akkor inkább leszbikus leszek!!
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Tipikus Halak+egy Vers ... Csöpögõs Vigyázat :D

Cicamaca - Tipikus Halak+egy Vers ... Csöpögõs Vigyázat :D
2012-02-15 23:04:57
Egyszer azt mondta nekem egy tõlem jóval okosabb ember, hogy a halak jegyûeknek ki kell magukból írni a fájdalmat. Amint észlelitek, blogtenger születik ujjaim által..
Akkor most valljam be, hogy még mindig sz@rul vagyok? Hogy még bizony gáz érzés látni, hogy mást keres magának a randis pasi(fuuu ha éppen online).. Hogy utálok nem megfelelni? Hogy egyszerûen nem értem miért is rágódok még?

Konkrétan sejtem már a problémám, csak nevesíteni nem nagyon akarom. Egyszer voltam életemben eddig igazán szerelmes. Vallom, hogy Õ volt az igazi, csak abba a kapcsolatba nem fértem bele, mert csak a felesleges 3. szerepe jutott nekem. Aki anno olvasta már egyszer írtam errõl. Nos azt a férfit tényleg több éves lelki gyötrelem volt kiheverni.. és mi a legnagyobb csapás ami történhet velem? Hát konkrétan az alteregóját kellett betalálnom :( Peches fehérnép vagyok én, az már egyszer bizonyos!A randis pasi írtózatosan sokmindenben hasonlít rá, és igen, cefetül hiányzik.
Nagyon hiányoznak az sms-ek, a mailek.. olyan borzasztóan vágyakozva tudom nézni a telefonom, hogy az valami hihetetlen.. én a "kemény fõnökasszony" akit semmilyen emberi sors nem hathat meg, csak az egzakt tényekre alapozva hozhatok döntést, közben meg egy kis lelki botlástól már padlón van. Õszintén azt reméltem, hogy amit az igazitól nem kaptam, meg azt majd most tudom pótolni randis pasi által. Kicsiny konok fejemben már le is forgattam a végre tökéltes szülinapot.. Merthogy ha nem lenne elég nyûg, most még öregszem is :SS megkezdem az utolsó huszonos évem.. A haverom megígérte, hogy majd õ tökéletessé teszi a hétvégém, de mivel az Isten rohadtul nem bírja a búrám, keresztülhúzta a számításaim újfent(tuti 2 Isten van és nem egy, mert 1 nem tudna ennyire kib@szni velem és akkor a számra csaptam, fuuuj csúnyabeszéd!)..
Haver nem tud jönni hétvégén. Én meg azt hiszem, hogy most kicsit be fogok fordulni. Erõsen gondolkozom azon is, hogy megfogadok egy anyai tanácsot. Szerinte direkt rosszat teszek magamnak ezzel a konkrét stresszhelyzettel, hogy csalódások elé dobom a kicsinyke, törékeny lelkem. Szerinte a netes társkeresés nem normális dolog és törölnöm kellene magam és ezt befejezni."Amúgyis minek család ha mindened megvan?!" (ilyenkor azért szokott gúvadni a szemem, hogy õ fél attól, hogy egyedül marad, vagy valóban nekem akar jót.. nem szeretem a vitát, így reakció nélkül hagyom)
Szerintem viszont az õ élete nem egészen normális dolog, de ugyebár nincs jogom ebbe beleszólni. Csak nem akarok úgy élni ahogy Õ.Csúnyát mondok, de mentségemre legyen mondva könyvbõl idézek:"antiszociális g...ny" .. aki olvasott valaha Hamilton sorozatot az ki tudja egészíteni a pöttyöket, hadd ne írjam le. Szeretem én az anyámat, de neki én vagyok az aranytojást tojó tyúkocskája, akit inkább búra alatt tartana még most is, minthogy támogatná valahogyan a család iránti vágyában.
Szerinte nem is kellene gyerekvállaláson gondolkodnom.. Ebben részben igaza van, még msn-en senki nem esett teherbe, én meg annyit nem randizok, hogy ennek egyéb esélye legyen. Szóval hiába a széles sáv, nem lehet az adsl kábelt máshová dugni, vagy lehetni lehet, csak sok értelme nincs :D
Viccet félretéve nem tudom merre induljak. Pár hónapja erõsen gondolkozom azon, hogy én nem ebbe az országba kellene, hogy éljek. Nem a pénz miatt mennék el, hanem mert valóban szükségem lenne teljes környezetváltozásra. Szeretnék egy olyan helyen élni, ahol az emberek nem a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitást vallják. Ahol ugyanúgy szeretik megõrizni a normális távolságot és nem ülnek egymás nyakára a tömegközlekedésben, ne adja ég nem lihegnek egymás szájába... Jártam már ilyen helyen. És most lehet, hogy ideje lenne végleg oda költöznöm.. bár a munkám hiányozna, és külföldön sosem jutnék el olyan szintre mint itthon, vagy csak újabb írtó kemény évek munkájával.. de itthon nincs mi motiváljon.. A pénz engem nem fog, családom nincs ami itt tartana, egy árva macskám van, de az is már 10 éves lesz lassan és alig találkozom vele, annyira sem vagyok itthon.
Kinek hiányoznék? Randis pasinak biztos nem.. pedig õ hiányzik nekem.. afenébe is.. :(

Kezdhetem elõlrõl kiheverni a dolgokat, és megint jön az imamalom szerûen mantárzott versike:
"mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet, enyhíteni egy szón mely egyszer fájt tenéked.."

Aki az egész versre kiváncsi:

Meddig vergõdni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérõ titkokat kutatva ostobán,
kapkodni lázasan egy tûnt igéd után;
mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;
s leintve részegen a hûvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát! /Afanaszij Fet/


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Örkény Után Szabadon, Avagy A 2 Percesek

Cicamaca - Örkény Után Szabadon, Avagy A 2 Percesek
2012-02-15 12:42:02

1.,Be my Valentine..

(szereplõk:me and the homeless, helyszín:KÖKI bus-station, idõpont:2012 02 14, 17:00)

alapszitu:napi buszraváró 1mgos cigimnek hódolok éppen, amikor is jól bevált szokásként ’rámront’ a csövi, hogy úgyan segítsem már ki 20HUF-al (mindig ez a banki címlet van megjelölve, bár nem tudom mire megy vele.. ) adtam volna, de tényleg, nem volt nálam apró, 2db 5 HUF-ost találtam csak a zsebemben.

HL:akkor 1 szál cigivel segíts ki legalább..
ME:persze, igaz hogy nõi ropi-verziós (utálom, nem volt jobb) és csak 1mg-os, de adok.. (már vettem is ki a dobozból)
HL:jaaa ez nõi cigi, akkor kösz de nem, de azért köszi a hozzáállást.. sokan csak elküldenek a sunyiba.. van kedved holnap találkozni velem?
ME:bocs, de nem
HL:nyugi, nyugi csak vicceltem, Valentin nap van..
ME:ok :( tényleg.. Valentina nap..

Tanulság:MÉG EGY CSÖVES IS MAX VICCBÕL TALÁLKOZNA VELEM!!!Persze nem az életcélom egy félszemû, lepukkant csövessel randizni, de kezdek egyre jobban kétségbe esni, hogy ennyire sem vagyok jó…

2., Letters

Amikor az ember elkeseredik és csalódott, hirtelen szeretne felejteni, túllépni, megoldást találni/keresni. Mindenkinek más a gyógyír.. Én most újra belevetettem magam az ismerkedésbe, várva egy újabb csalódást.. Saját szempontjaimnak megfelelõen rákerestem az oldal férfi tagjaira, kb 10 pasinak írtam pár soros levelet, mondván majd felhívom magamra a figyelmet, hátha.. Meg ugye aki keres az majd talál (…hogy mit az erõsen más kérdés…) Volt aki reagált, volt akinek már elsõ soraiból éreztem, hogy ez nem biztos, hogy mûködni fog, de esélyt mindenki megérdemel. Viszont azt nem értem meg, hogy valaki megnézi az adatlapom, ír, azt írja,hogy minden ok, majd a nagyobb lélegzetvételû levelemre nem válaszol már. Nem értem… Tényleg cefet õszinte vagyok, nem érzem magam hülyének, sem elveszett embernek. Egyszerûen magányos vagyok és szeretnék ezen változtatni ..
Komolyan mondom, hogy úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok erre, és megint magamban keresem a hibát. Már nem a randis pasin kesergek, hanem a saját életemen. Valóságos csõdtömegnek tudom magam érezni, és igen van bennem egy adag önértékelési zavar. Tudom mire vagyok képes az életben, megvannak a magam céljai és vágyai, nem eltartott nõ/feleség akarok lenni, mert megvan a saját egzisztenciám, szeretem a munkám, de nem vagyok karrierista, nem csak szexpartnert keresek hanem egy igazi társat, és igen, ehhez megvannak minimális elvárásaim és igényeim.. De egyik sem olyan amitõl el kellene rettenni.
Viszont az egyik elvárásom az az lenne, hogy ha veszem a fáradtságot és írok egy majd féloldalas levelet, kiteregetve benne az életem egy részét(mondván fõ az õszinteség), akkor az illetõ legalább annyit BÖFÖGJÖN MÁR VISSZA, hogy BOCS, de MÉGSEM VAGY szimpatikus.. (Bár ha csak az a gondja, hogy túl sokat írtam, vagy számára idegen szavakat és kifejezéseket használtam akkor azt is jelezheti bátran!! Reagálni fogok, és még emberien is fogom megtenni…ígérem!)
Másik elvárásom, hogy ne ítélkezzen senki, úgy, hogy nem ismer.. Nem fogom magam fényezni, bár nyugodt szívvel megtehetném. Néhány emberhez képest nekem még a kisujjamban több az intelligencia és az empátia.. Mellesleg én sem ítélkezem, nyitott vagyok és megismerni akarom az embert.. Nem csak a kasznit, nem csak a 2 mondatot várom meg, hanem engedem, hogy esélyt kapjon.. Talán ennyi mindenkinek járna, de már az emberi hozzáállás is sokat segítene..

Tanulság:a csövessel is jobban bánok én, mint velem 1-2 pasi.. és akkor ne magamban keressem a hibát??!! Pff!!!

3., Profession of faith

Fura módon egyre jobban foglalkoztat a hit kérdése.. Igen most a vallásosságra gondolok. Az asszisztensem konkrétan a vallásban találta meg a családja boldogságát.. Irigylem és példaértékûnek érzem azt, ahogyan dolgozik a családja és a házassága boldogságáért. 2 gyerekes anyuka, de ugyanúgy megtalálja az egyensúlyt a magánélete, a munkahelye és a családi élete között. Szerintem ez a legnagyobb dolog. Tizen-x éves házasságot szerelemmel ápolni. Tenni érte. Viszont nekik ebben segítség a hit. Templomjárók, minden vasárnap ez a délelõtti program, mégsem bigott hitbuzgó módon akar megtéríteni senkit.. De olyan jó érzés volt amikor azt mondta nekem: „Tudod kedvellek nagyon, ezért elmondok valamit. A gyerekekkel minden este imádkozunk. Van egy dobozunk, és a szívünknek kedves emberkék nevét felírtuk 1-1 kis papírcetlire. Minden este kihúzunk 1 nevet. Már többször sorra kerültél. Tudod miért imádkozunk? Hogy megtaláld a boldogságod … „
Hát mondanom sem, kell, hogy eléggé meghatódtam, és valahol vegyesen is érzek most akkor a hittel és Istennel kapcsolatban. Ha tényleg olyan jó vagyok,hogy megérdemelném azt, hogy boldog legyek, akkor miért pont ilyen randis-pasis csalódásokkal borít ki rendszeresen? Viszont vágyom arra, hogy legyen olyan erõs hitem, hogy annak segítségével embertársam példáját kövessem. Valahogy majd én is így szeretném csinálni.. csak lenne már kivel végre :(

4., Typify v., judge

Van egy adatlapja mindenkinek, ez tény. Van aki kreatívabban tudja kitölteni, van aki nem annyira. Van aki fényezi magát, van aki inkább még rosszabbnak is tûnteti fel magát, mit amilyen a valóság. Ez is emberfüggõ, hogy ki mennyire tudja ezt kivitelezni. Én már az adatlapomon is látszatát adom annak,hogy nem tudok tõmondatokban beszélni, valamint alapjáraton sokat beszélek. De az ég szerelmére, ez hiba? Minden ember szerintem szeret beszélni, ha sikerül oldottan és felszabadultan viselkednie. Én mondjuk tudok is és szeretek is hallgatni is. Fõleg ha ehhez is van partner. Számomra megnyugtató érzés a partner mellkasára tenni a fejem és hallgatni ahogy veszi a levegõt, ahogy beszél és érezni a rezonanciát a mellkasában. A teste melege.. igen, kicsit gyerekes tudom, de nekem ezek hiányoznak az életbõl. Ez is az én jellemem része, ez is én vagyok.
Sosem tudom, hogy mi a jobb.. Elmondani mindent, vagy hagyni, hogy magától jöjjenek rá az emberek. Ha jónak állítom be magam akkor azt hiszik, hogy valahol bibis vagyok és majd kiderülnek dolgok, ha rosszabbnak jellemzem magam, akkor meg alapból elrettennek.. Vannak hibáim, ez nem titok, de mindenkinek vannak! Van amit lehet és kell is tolerálni, van amit nem. De azt sosem fogom megérteni, hogy miért vannak olyan döntések amik illogikusak a valódi párkeresés fényében. Gondolok itt arra, hogy ha valóban társat akarsz, és az a társ már 1 hónapnyi levelezés alapján állítólag +30-ról indul (bár nem tudom ez mit jelent, csak idéztem) akkor nem azért fogok megszakítani egy ismerkedést, mert éppen aktuálisan nincs kocsikerék méretû szeme, vagy mert nem is tudom, hogy mi a gondom, de egyszerûen nem tetszik és nem vonzódom hozzá. A társ az nem csak kasztni.. az egy egész ember. Lehet, hogy elsõkörben határozottnak vagyok jellemezhetõ, de ugyanúgy megvan bennem minden más is. Talán több is mint kellene… Igen, hirtelen tudok emberekhez ragaszkodni. Rázúdítom emberekre a gondoskodási vágyam. De nem errõl szólna a társ-szerep? Hogy figyelek a másikra? Tényleg nem tudunk túllépni a saját határainkon és nem adni esélyt a másiknak? Ennyire maradunk a külsõségek rabjai? Hány de hány ember keresi úgy a világban a másik felét, hogy meg is változna egy-egy ember kedvéért.. Meg akarunk felelni az elvárásoknak.. Mert vágyunk egy nagy adag törõdésre, szeretetre, szerelemre.. És ha már valóban tudja ezt mindkét fél (és nem blogokból, hanem mert felismeri) na akkor jön az, hogy tudod már milyen jellemû a másik fél… de addig… ítélkezés :(



[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Korábbi bejegyzések -->