Blogok:797

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->
<<              >>

ÉN és Az Anyaság

Blackangel - ÉN és Az Anyaság
2015-12-16 00:02:12
Olyan hirtelen csöppentem bele az anyaság minden napjaiba,hogy szinte fel se tûnik hogy közben elfelejtek nõ lenni. Reggel felcoffolom a hajam,nekj esek a takarításnak közben a gyerekeket ellátom. Persze nem esik nehezemre de a robotgép üzemmód elég fáraszto dolog ha egy olyan párod van aki nem segít szinte semiben. Mindig is anya akartam lenni,es jo anya vagyok. Volt egy rossz képem ami miatt megfogadtam hogy én nem leszek ilyen anya,a saját anyám és ehez tartom magam. De sajnos ugy néz ki a történelem ismétli önmagát és én is mint anyám is a gyerekek miatt tûr,nyel és várakozó álláspomtot vesz fel. De vajon nekem is 10 év utan jön meg a merszem lépni?... Hol van az a határ amikor már nem tudom azt nézni hogy a gyerekeknek kell az apjuk?... A magánynál csak a társas magány a rosszabb. Irigylem azokat akiknek boldog párkapcsolatuk van...
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Higgyétek El...

Meridian - Higgyétek El...
2015-10-19 22:14:30
Higgyétek el, hogy semmi sem fontosabb annál, hogy legyen idõd szeretni a szeretteidet. Tele van a fészbúk, olyan posztokkal, hogy semmi sem fontosabb, hogy szeresd, és ki is mutasd a szeretetedet azoknak,akik a legközelebb állnak a szívedhez.Megosztod a képet, pár soros okosságot, elgondolkodsz rajta, vagy nem, hümmögsz rajta. Egészen addig, amíg csontig hatoló fájdalommal egy napon arra ébredsz, hogy felhívnak telefonon, sírva. Most élesztették újra a nõvéredet, elõször egy laikus, majd egy képzett mentõsgárda, az unokaöcséd szeme láttára. Útban vannak a kórházba. Rohansz haza, hogy közöld mindezt a 76 éves Édesanyáddal, aki 20 évvel ezelõtt a férjét, és nyolc évvel ezelõtt a fiát vesztette el. Rágjátok a körmötöket együtt, és imádkoztok. Életben maradt a szívinfarktust túlélte,de nagy volt az agyi oxigénhiány. Két nap múlva azt mondják, nagyon vékony cérna tartja Õt életben. Legyünk vele,amennyit tudunk. Reggeltõl estig a kórházban vagy, az unokaöcséiddel,unokahúgaiddal,sógoroddal. Imádkozol. Istenem, tégy csodát! Azt mondják agyhalott,kicsi az agyi aktivitása, vagyis gyakorlatilag nincs. Két hétig minden nap ott vagy a közelében,abban a tudatban, hogy agyhalott. Imádkozol. Áthelyezik egy másik kórházba,ne vigye már a sok pénzt,meg ne nekik rontsa a statisztikát. És csodát látsz!! Az agyhalott testvéred,megismer, bólogatva, vagy éppen fejrázva kommunikál, teljesen tiszta a szeme, tudata. Egyszerûen túlszedálták a másik kórházban.
Higgyétek el, SEMMI SEM FONTOSABB ANNÁL, HOGY KIMUTASD A SZERETETEDET.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Amikor.....

Meridian - Amikor.....
2015-10-01 20:37:59
Amikor szíven üt a felismerés, hogy éveken(!) át, az orrodnál fogva vezetett egy állítólagos barát.
Tudod a legmélyebb titkát is, amit csak te tudsz, állítólag. Tudsz róla egy csomó mindent, ahogy Õ is tud rólad mindent. Órák hosszat beszélgetsz vele, feltölt pozitív energiával.
Aztán, egyszercsak, teljesen véletlenül rábukkansz, egy teljesen más környezetben. Percekig nézed, hogy valóban jól látsz-e. Biztosan csak valami tévedés lesz. Ez nem Õ, az nem lehet. Hisz ismered, a barátod. Mindent tudsz róla.......
Csak az igazi nevét nem.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Biztos....

Meridian - Biztos....
2015-09-20 15:10:33
Biztos az én értékrendemmel van nagy baj, de azért kissé furcsállom,amikor egy 56 éves nem túlzottan sármõr,átlagos pasi, 35-41 év közötti hölgyet keres párkapcsolatra.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Most Lett Tele....

Meridian - Most Lett Tele....
2015-09-07 19:24:42
Most lett tele a facipõm a sok hazug, csaló gerinctelen, amõbaszerû véglénnyel.Nem hallgatok arra a bizonyos nõi, nyolcadik érzékemre,ami azt súgja: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ez a pasi hazudik,mint a vízfolyás. Némelyek mesterkurzust végeztek kiváló eredménnyel, a "Hogyan hazudjunk szépet a nõnek?" címû tanfolyamon.
Mitõl érzik úgy ezek a szemétládák, hogy bakanccsal kell átgázolni a nõk lelkén? Miért, és mitõl van merszük ehhez?
Hiányolom azt a rohadt AK-47-est....
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Társkeresõs Tapasztalataim III.

Meridian - Társkeresõs Tapasztalataim III.
2015-08-29 10:51:49
Fogalmam sincs, hogy nõtársaim, miként vélekednek arról, hogy elsõ cset beszélgetéskor, vagy képaláírásként, "kedves"-nek, "drágá"-nak titulálják õket? Speciel engem a hideg ráz tõle, és kicsit pikírten szoktam visszaírni, hogy: "honnan tudod, hogy kedves vagyok?" Hisz még nem váltottunk két szót sem, legtöbbször el sem olvassák az adatlapomat. Aztán jön a válasz, ami szerintük lehengerlõen hat rám, és ettõl menten el is alélok a gyönyörûségtõl:" a képed alapján úgy érzem"
Érzed te a jó büdös fenéket.....
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Társkeresõs Tapasztalataim II.

Meridian - Társkeresõs Tapasztalataim II.
2015-08-09 10:42:05
Friss mai eset: Pasek csevegõre hív. Köszönés és kérdés egy mondatban íródik le (de legalább köszön!) Szia, szereted a szexet?
Mégis milyen választ vár? Azt, hogy nem bakker,dehogy szeretem? Kezdjem el magyarázni, hogy nem,nem a szexet szeretem,hanem a szeretkezést,ami minõségileg mást jelent? Az ilyennek ugyan leírhatom többször is,hogy társat szeretnék, és nem az élvezeteket hajszolni,úgysem értené a mondanivalómat.Az adatlapomon világosan le van írva, milyen célból vagyok a társkeresõn, de az olvasás nem erõssége egyeseknek. Igaz a helyes írás sem. Lehet nevezni álszentnek, prûdnek, vagy kinek vérmérséklete szerint.
Úgyhogy inkább kinyomtam...,mostanában minden chatre hívás tárgya a "laza kapcsolat",ami lefordítva, dugást jelent.
Egyre jobban elhatalmasodik bennem az az érzés, hogy Szodoma és Gomora esete megismétlõdik....,de legalábbis megérettünk rá.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

Társkeresõs Tapasztalataim.I.rész

Meridian - Társkeresõs Tapasztalataim.I.rész
2015-07-26 11:05:26
Igyekszem csokorba szedni pár éves tapasztalataimat,nem csak errõl az oldalról. Azért itt írom meg, mert ezen az oldalon nem a trollkodás az elsõdleges, és az, hogyan szóljunk be a másiknak minél ütõsebbet,mert blogot mer írni.
Ismerkedési próbálkozások pasik részérõl( azért pasik,mert a férfi az más kategória ettõl!):
1; 47 éves, és tapasztalatlan az ismerkedésben, és a sexben (így sex, nem értem miért nem lehet magyarul leírni?). Tõlem várja a megoldást, hogy bevezessem az élet rejtelmeibe.Lezárt albumában pornóképek, amit elmondása szerint egy ismerõse tanácsára tett fel, és csodálkozott, hogy azokat miért nem akarom megnézni.(biztosan prûd vagyok).
2; 49 éves, és hirtelen rájön, hogy gyermeket szeretne. Keresési célpont: 28-31 éves kor. Végül is gyermek szülésre tökéletes életkor, és ki ne szeretné a zsenge pipihúst? Fõleg egy közel ötven éves pasinak. Viszont ha valóban, gyermeket szeretne, arra azért gondolnia kéne, hogy az õ spermái sem lesznek fiatalabbak, és a genetika kõkeményen bele tud rúgni az ember álmaiba.
3; Adatlapomat el sem olvasván, csak a keresõben megjelent kép alapján csevegõre hív. Jó esetben bemutatkozik, rossz esetben még azt sem. Elsõ mondat: Milyen kapcsolatot keresek? Válaszomat olvasván, vagy nem olvasván, megkérdi: nem szeretném-e mégis,megnézni azt a pompás fotót,ami a hímvesszejérõl készült? Nemleges válaszom után, köszönés nélkül kilép a beszélgetésbõl. Nos, ez a viselkedés az, amit én kõbunkónak neveznék. Mostanság már nem háborít fel annyira, mint mondjuk négy évvel ezelõtt.
4; Csevegõre hív, udvariasan bemutatkozik, udvarol(!) egy hangyafasznyit,majd rátér a lényegre: van-e Skype-m, és felvenném-e õt, hogy ott folytathassuk a társalkodást. Írom neki, hogy igen,van, de a kamerám pocsék állapotban van, a mikrofonom sem mûködik,úgyhogy csetelni ezen az oldalon is tudunk.( nem hazudtam,valóban szar a kamera képminõsége, és a gép újratelepítése alkalmával, az unokaöcsém elfelejtette a mikrofont élesíteni, nem ismeri fel a gép a mikrofonomat.) Mondanom sem kell, ez a férfiember is nyomban lemondott ismerkedési szándékáról, és KÖSZÖNÉS NÉLKÜL távozott a beszélgetésbõl.
5; A képem alapján én egy nagyon aranyos,kedves és megértõ vagyok, és tanácsot szeretne kérni.
Ezután jön az a rész, ami ép ész számára feldolgozhatatlan, és hirtelen azt hittem a munkahelyemen vagyok, és rá van írva a homlokomra a foglalkozásom.
A negyvenöt éves férfiember elmeséli nekem, hogy egy éve lett vége párkapcsolatának ( megjegyzem, már több éve fent van az oldalon), és azóta nem talál magának egy "normális" nõt. Kezdetben nagyon bájosan elcseverészünk, semmi gyanús történés,elszólás nem történik. Egyszercsak kiböki: õ bizony, mióta nincs csaja, az édesanyjával hál. Hirtelen, köpni-nyelni nem tudtam,és azon járt az agyam, hogy hogyan is tereljem a pasit olyan irányba, hogy tán szakemberhez kéne fordulnia elmebajnokság ügyben. Azt azért megkérdeztem, hogy szerinte, mennyire egészséges ez a dolog? Tisztában van vele, hogy ez nem jó,de hááát amíg nincs csaja,addig megfelel(!). :o. Hányingerem visszagyûrvén, sürgõs elfoglaltságomra hivatkozván, elköszöntem tõle.

Hirtelen felindulásból ennyi jut most eszembe, de amint újból elkap a grafomániám, folyt.köv.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(7)

___________________________________________________

Rohan Az Idõ

Meridian - Rohan Az Idõ
2015-07-14 23:19:20
Rohan az idõ,mire észbe kapok már nem negyven,hanem negyvenöt is elmúltam.Négy év,csak úgy "huss" elszáguldott az életembõl. Túl vagyok a fõiskolai éveken, lediplomáztam. 126 induló létszámból 35-en tettünk sikeres államvizsgát. Igaz, nyelvvizsga mentességet élveztem,és ez volt az egyetlen elõnye annak, hogy "megkorosodtam". Sokat tanultam. No,nem a tananyagból és a szakmámból! Neeeem. Emberismeretbõl....., vagy az emberszerû lényekbõl.Gyakorlatilag az az összes pozitívum, hogy megismerhettem a csoporttársaimat, nagyon jó embereket. A "másik oldal" a tanerõi...., nos ott aztán lehet szemezgetni! Azért,mert megteheti simán alázzák a felnõtt, családos,dolgozó embereket. Õk tanítanak etikára,empátiára...,hát néha nem sok hiányzott ahhoz, hogy otthagyjak csapot-papot. Szerencsére(?), nem tehettem meg. Fõleg a tanulmányi szerzõdés miatt,ami köt a céghez, és anyagiakban igencsak padlóra vágott volna, ha a devizahitelem mellett,azt is ki kellett volna fizetni. Mostanra jutottam el oda, hogy pakolom a mérleg serpenyõjébe a megérte,nem érte meg dolgokat.
Jelenleg mai nappal kezdõdött "kényszerszabadságon" vagyok.Hetek óta szédülök, aminek eredményeképpen tegnap sikerült is életemben elõször elájulnom. Nem volt valami túl jó élmény. Arra a következtetésre jutottam, hogy kimerültem. Ennyi volt,eddig bírtam.Jövõ hét keddig ki kell magam pihenni.Mostanra a blog címéhez semmi köze nincs a tartalomnak,maximum annyi, hogy elmúltam....,izééé negyvenöt éves. Pártalan, továbbra is. Mert az idõ csak úgy száguldozik felettünk.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Ennek Nehéz Címet Adni

Lia84 - Ennek Nehéz Címet Adni
2014-11-27 10:31:55
Sziasztok!

Régen nem jártam erre. Ennek a legfõbb oka, hogy én komolyan gondolom a társkeresést, és itt nem sok új regisztráló van, aki érdekelne, az olyan messze van, h soha nem tudnánk egy kapcsolatot fenntartani... Hosszú, gondolom mind átéltétek már az összes létezõ szituációt.

Szóval csak a közösség tart itt, viszont más oldalakkal próbálkozom. Nagyon-nagyon kevés sikerrel.
A tapasztalat az, h ugyanazok a bunkók az összes oldalra beregisztrálnak és mindegyiken ugyanavval a céllal, hogy cseszegessék a másikat.

Ha netán mégis ráakad az ember egy új arcra, akkor 99%-ban kiderül, h hát õ mégsem egészen az akinek mondja magát. De én meg szemét vagyok, mert ezen megsértõdök... (pl: házas, csak anyát akar a gyerekének, csak dugni akar, most szabadult a sittrõl!?....) Hol vannak a rendes emberek? Tényleg nincs?

És amikor már kezdenéd feladni a reményt, jön valaki, akinek pont az a véleménye, mint neked és õ is pont besokallni készül az egész rendszertõl. E-mail cím csere után kialakul hamar a szimpátia.

Ebben az esetben egy tényleg értelmes, okos emberrõl beszélünk, kis testi hibával. És tudjátok mit? Lesz*rom, mert végre van egy rendes ember, aki õszintén vállalja magát, és legyünk õszinték: SENKI sem tökéletes. Csak valaki rejtegeti.

Szóval hosszú levélváltás. Boldog voltam. Ugyan voltak apróbb félreértések, de ez mind csak abból adódott, h nem ismertük egymást.
Majd ez elkezdett fokozódni, mindenbõl sértõdés lett, én meg csak magyarázkodtam, de komolyan.

Alap eset, este elköszöntem, h megyek aludni, és kiléptem. Reggel a következõ üzente várt: " Már válaszolni sem kell? na szevasz"
????
Számon kértem, h mi a franc?
Erre még én voltam a bunkó, hogy hajnali 0:45-kor elmentem aludni
Itt mondtam, h ennek semmi értelme, mert utálom állandóan ismételni magam, nem akarok megmagyarázni olyan dolgokat, amik tök nyilvánvalóak és elegem van az állandó hisztibõl.
Válasz: Biztos van valakim. És ha ekkora bunkó vagyok, akkor lépjek le.
Na, megint magyarázkodás, h ki a frász mondott ilyet...stb, megint az elején voltunk. Aztán megint és megint és megint...
Meguntam.
Elköszöntem. Hogy együtt ez nem fog menni.
- "Mert ez is az én hibám, na kössz!"

Itt jön egy ilyen homlokra csapós mém

A f*sz érti a hisztis p*csákat!

Komolyan, Urim!
Minden tiszteletem, most már értem.

Lassan esett le, de ez egy tipikus csaj volt.
És igen, tényleg nem értettem meg...
És igen, én vagyok a hibás, amiért nem állok készen az állandó hangulatingadozásokra.
Könyörgöm magamat is épp elég elviselni, nehogy már én legyek egy stabil pasi a kapcsolatban?!

Lehet, h nem vagyok egy tipikus nõ, de azért nem is vagyok férfi. És komolyan nem tudom, h szerencsétlen, tényleg ennyire nõi jellem, vagy csak nem vállalta még fel magát. Mindenesetre nekem nem volt türelmem hozzá.

Alig várom a következõ delikvenst!

Uram atyám!
Irány a kolostor!
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Távolság és Tisztelet

Lia84 - Távolság és Tisztelet
2014-05-07 08:40:29
Most kérdezhetitek, hogy mi köze van a kettõnek egymáshoz, de nagyon is sok.
A helyzet az, hogy mivel itt ismerkedünk, barátkozunk, próbálunk megnyílni másoknak, de ez mégis egy bizonyos távolságot ad. Lehet, hogy a szomszédból csetelek egy sráccal, de ez addig nem fog kiderülni, amíg "komolyabbra" nem fordulnak a dolgok. Mert nem csak kilométerbeli távolság létezik, valahogy meg kell védenünk a személyes terünket, az inkognitónkat, addig amíg valakiben meg nem bízunk annyira, hogy feltárjuk neki magunkat, teljes valónkban. Tehát kénytelen vagyok hinni neki, mint ahogy õ is nekem.
A való életben sokkal bizalmatlanabb vagyok, mert látom az emberek mimikáját is a szavak mellé és az sokszor többet árul el róluk, mint hinnék. Itt viszont csak a leírt betûkben hihetek és mögöttük álló emberben.
Így tehát, ha elkezdünk emailezni, evvel már megelõlegezel egy kis bizalmat, majd ahogy keményednek a témák és még mindig kitart az érdeklõdés, megfordul a fejedben, hogy mi lenne ha? ... találkoznánk, ha a fotókon kívül személyesen is a szemébe tudnék nézni... stb
Ilyen az emberi természet, bizakodó.
Aztán jön a már megszokott dolog. Hiába várod a következõ levelet, az nem jön. Soha többé.
És akkor a vágyálom szertefoszlik, és becsömörlik az ember, hogy ennyire bunkó pasiba/csajba futott megint bele. Kicsit összeomlik a világ, majd lehet elölrõl kezdeni és bízni abban, hogy a következõ talán jobb lesz.
És itt jön a tisztelet. Mert tisztelet az, ha egy másik emberrel normálisan beszél, megtisztelem avval, hogy meghallgatom, hogy válaszolok minden kérdésére és érdeklõdéssel fogadom.
De õ miért nem tisztel meg avval, ha már elvesztette az érdeklõdését irántam, akkor küldjön egy nyamvadt levelet, hogy "bocs, de ezért meg ezért nem fog mûködni".

Ismét felteszem a kérdést: Miért olyan nehéz EMBERnek lenni?
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Minek Erõlködök?

Lia84 - Minek Erõlködök?
2014-05-02 18:42:39
1.
Kezd nagyon betelni a pohár!
Komolyan nincs itt senki olyan, legalább 90-es iQ-val, akit érdeklek is?

Basszus, nem tudok többet tenni, annál, hogy kiírom az igényeimet az adatlapomra. És bízok abban, h az illetõ aki odatéved, tud olvasni. Azt fel is tudja fogni, majd meg tudja fontolni, hogy érdemesnek ítél-e pár sorra.

De továbbra is kapom a se pont, se vesszõ, se nagybetû, se helyesírás üzeneteket.

Pedig itt is van helyesírás-ellenõrzõ , legalább annyi fáradságot vegyünk, hogy megpróbáljuk azt figyelembe venni. És itt most nem arra gondolok, hogy makulátlan legyen. De legalább azt ne írjuk már le egymásután 3x, hogy "miljen", mert az már nem lehet véletlen. Pláne, hogy még az adatlapján is a gyalázatos bemutatkozószöveg is el van kú*va. Eleve kiráz a hideg, az "ismerj meg" dumától. De amikor az így néz ki: "ismerj meg mert akor tudod meg miljen vagyok"

ÁÁÁÁÁ!!!!!!! Istenem! Miért???
Nincs itt moderátor? Semmi? Senki nem ellenõrzi az "iljeneket"? :)

Bosszús vagyok, mert én nem csak társat keresnék, hanem örülnék barátoknak is. Szívesen ismerkedem, de a tiltólistám, lassan hosszabb, mint a városi telefonkönyv.

Tudom, sokan vagytok itt valós szándékokkal, hasonló elvárásokkal.

2.
Én azokat sem értem, akik csak szexpartnert keresnek itt, azok miért nem olyan oldalon regisztrálnak?

Olvasom a blogokban is, meg engem is megtalálnak ezek. Ebben nincs is semmi baj, nekem is fontos. De annak is van egy tálalási módja, meg ha tényleg csak egy gyors numera kell, akkor irány a sze*randi pl.

Persze, alap egy kapcsolatban a szex, fõleg, ha még jó is. De amikor úgy kezdi valaki az ismerkedést, hogy "Nyaltak már ki rendesen?"

-Szia! Tetszel nekem! Lenne esetleg mód arra, hogy jobban megismerhesselek?

Komolyan ez ennyire nehéz?
-Igen. Tudom. Nagyon is.

Én szívesen elbeszélgetek mindenkivel, bármirõl, legfeljebb nem egyeznek az elképzeléseink, vagy más rugóra jár az agyunk.

De az ilyen, az még soha nem nyalt ki rendesen még egy fagyitölcsért sem, legfeljebb álmodott róla.
És ha így folytatja, akkor maximum csak az a borzasztó ostya áll majd meg neki egy nyalintásnyi idõre, és nyilván az sem fogja élvezni.

Annyira jó lenne végre találkozni valakivel, valakikkel és személyesen is beszélgetni...
Nyilván nekem is csak a tölcséres álmaim maradnak.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Elszakadt A Cérnám

Meridian - Elszakadt A Cérnám
2014-05-02 13:15:36
Végtelenül türelmes,nyugodt tudok lenni,de most elszakadt a cérnám.Ma(és még csak egy óra körül mozog az óra mutatója),már a harmadik pasi(direkt nem férfi),keres meg azzal,hogy szoktam-e önkielégíteni magam,és ha igen,hogyan? Na,persze az elsõ mondat az,hogy milyen sexy vagyok.Barom mód,udvariasan,válaszolok,hogy ugyan már,ez az ismerkedés menete,szerinte? Fújják csak a magukét,ügyet sem vetve,mit írok.
Türelmes vagyok.....,de valaki küldjön már fénypostán egy UZI-t!
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(6)

___________________________________________________

Kapcsolatfüggés

Lia84 - Kapcsolatfüggés
2014-04-30 09:46:13
Sziasztok!
Ezúttal igazából csak szeretnék véleményt kérni.

Egy másik oldalról megtalált egy fiatal srác. Nem annyira a korával van bajom, mint azzal, ahogy és amiért felkeresett.

Szóval a történet.
Felvette velem a kapcsolatot és elég szimpatikusnak tûnt, leszámítva, hogy az adatlapja alapján kapcsolatban volt. Ezt szóvá tettem.
A következõ levelében magyarázatot is adott rá, miszerint valóban kapcsolatban van, de õ nem megcsalni akarja a párját, hanem újat találni és azután szakítani.

Ez milyen már? Szarul érzem magam, de azért maradok, mert még mindig jobb, mint egyedül?

Mondjuk becsülöm benne, hogy õszinte. Válaszoltam neki, mondván, h teljesen más elképzeléseink vannak a boldog létrõl, és persze nagyon fiatal hozzám.

Nem adta föl. Õszintén, tényleg megnyerõ a stílusa. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy normális válaszokat kap, a fotóm is milyen remek, meg érzi, hogy bennem egy igazi szeretõ társra találna,...

Tudjátok, a tipikus "be akarok mászni az ágyadba" dumák...

Viszont azt nem tudja rólam az ifjú lovag, h én nem vagyok átlagos, és nyilván a korából adódóan, azt hiszi, h erre a dumára mindenki ugrik. Mindegy. Leírtam, hogy azért nem minden úgy van, ahogy õ hiszi, és vannak emberek, akiknek nem életük, hogy kapcsolatban éljenek, pláne nem úgy ha nem is jó.

De hogy õ ezt nem érti, mert ha az embernek nincs kapcsolata, akkor semmit sem ér az élete. És bármilyen lehet az a kapcsolat, akkor is van ki mellett felébredni reggelente.

Itt belecsaptam a lecsóba: De legalább a szex jó?

Á! Sosem volt!

Én ezt nem értem. Csak azért van együtt valakivel, mert hajlandó volt vele összebútorozni. Az elejétõl csak minimális vonzalom van és semmi más. És még a szex sem jó... Nekem ez science fiction. Nem létezik olyan, h ha minden rossz, akkor mégis jó. Ekkora mazochizmus nem létezik. Vagy mégis?

Tehát a kérdésem: Ti tudnátok együtt élni olyannal, akit nem is kedveltek, a szex is tré, csak azért, hogy legyen valakitek?


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(5)

___________________________________________________

Mit Keresek én Még Itt?

Meridian - Mit Keresek én Még Itt?
2014-04-28 21:26:55
Elég sokat foglalkoztat mostanában ez a kérdés:mit keresek én még itt? Körülbelül 2 évnyi "aktívkodás" után,lassan harmadik éve,csak feljárok az oldalra,benézek,aztán kilépek.Akkoriban nagyon jó kis csapat jött össze a chaten,jókat beszélgettünk,nevettünk,viccelõdtünk.Mostanában,ha benézek a közös chatbe,csak a belépettek névsorát látom,beszélgetés semmi.
Mit keresek még itt? Tudom,miért regisztráltam ide.Szerelmetes társat találni.Lassan utópia az egész.A velem egykorú beregisztrált férfinemû emberkék,vagy nõsek,barátnõsek...,vagy a náluk 20 évvel fiatalabb lányoknak csapják a szelet.Jó esetben.Rossz esetben gusztustalan levelekkel bombázzák õket,ahogy némelyik blogban,"Szégyentopic"-ban olvasom.
Félreértés ne essék:NEM "savanyú a szõlõ a vén csajnak". Valami miatt szeretek ide járni,ragaszkodom hozzá.Nagyszerû embereket ismertem meg itt,és ezt ennek az oldalnak köszönhetem :)
Csak...,az eredeti cél egyre távolabb kerül a megvalósulástól.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(6)

___________________________________________________

A Jimmy Sztori

Lia84 - A Jimmy Sztori
2014-04-28 09:03:45
Sziasztok!

Ha már elkezdtem égetni magam, akkor folytatom.
Csak és kizárólag azért, hogy okuljatok mások hülyeségeibõl! :)

Ez a történet valamikor õskor után 3 évvel történt, egy nagyon kellemes május végi napon.
Ilyenkor felénk vagy egy fesztivál, ami igazából arról szól,h minden odavalósi hazalátogat és iszik, annyit aminnyit csak tud. :)
Nem akartam szégyent hozni eme szép hagyományokra, így belevetettem magam az alkohol élvezetébe.

Akkoriban még nem tudtam, hogy mit mivel kell keverni és hol is van a mérték. Pontosabban, van az a mondás, hogy "inni csak mértékkel és tartózkodással lehet. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt."
Annak idején nem kellett félteni. Mindenben benne voltam, ami vad volt és izgalmas. Mondjuk úgy, hogy ha majd mesélnem kell az unokáimnak, akkor nem fog beleférni egy 10 perces róka és hollóba.

Vissza az ominózus történthez. Egy idõ után elhagytuk egymást a barátainkkal. Volt aki elfárad és megpihent valamelyik pinceközben, füvön... (gyengék voltak)

Belefutottam egy régen nem látott jóbarátomba és a vele tartó ismeretlen srácokba. Rövid ismerkedés után az orrom elé dugtak egy 2 literes flaskát, benne valami löttyel. De addigra a vodka már megtette a hatását, és az opálos agyam végleg feladta a racionalitásért való küzdelmet.

Az üveg gazdájával leváltunk a többiektõl és elkezdtük elfogyasztani azt a valami rettenetet, amit fehérboros 7up-nak hívtak. Akkor tudtam meg, hogy nem bírom a bort. Kb a 10 korty után, az agyam végleg kiszállt a játszmából és csak nagyon foszlányos emlékeim vannak.
Arra emlékszem, h a tömegtõl félrevonultunk és egy idõ után az a srác a számban matatott a nyelvével.

Elég késõre járt és kezdtem józanodni, így levakartam magamról és elindultam a srácokat megkeresni. Ez még abban az idõben volt, amikor 10 emberbõl csak 3nak volt mobilja, és hiába hívogattam azokat is , egyik sem vette fel.
Végül szép lassan elõkerült mindenki és megbeszéltük, h hol találkozunk és együtt megyünk haza. Kb. itt már vagy egy órája józanodhattam és kezdtem a kora hajnali derengésre eszmélni, a fej és gyomorfájásra. Nem voltam valami jól. Egy név visszhangzott a fejemben: Jimmy. Gondoltam, h az a srác lehet, akivel együtt ittunk, de ennél többre nem emlékeztem.

Egyszer csak felbukkant a régi jóbarát és barátai. Az egyik kivált közülük és felém tartott, beleborult a nyakamba és meg akart csókolni. Hátra hõköltem és csak hitetlenkedve bámultam az ismeretlen arcba. Majd egy hang hozzá fordult: "Jimmy, gyere már!"

Jimmy. Atya ég! Mosolyt erõltettem magamra, búcsú puszi, majd lefagytam.
Barátnõm megérkezéséig csak bámultam a srác hûlt helyét és megfogadtam, hogy soha többé nem iszok bort, fõleg nem keverve és pláne nem annyit, hogy az agyamat teljesen kilõjem.

Na, most a Jimmy nem az Imre beceneve volt, mint mostanában divat. Emlékeztek még egy itthon népszerû énekesre, aki fejbe lõtte magát egy szilveszter este? Igen, a Zámbó Jimmy.
Hát... A srác vagy 30 évvel fiatalabban és rövid hajas kiadásban, egy az egyben úgy nézett ki.

Késõbbiekben ez rengeteg poén forrása lett, és még késõbb, sajnos kiderült, h lett közös ismerõsünk és Jimmynek is meg volt a maga sztorija a dologról. De elég ciki, mikor ezt egy harmadik, ismeretlen ember meséli el...

Végül is fiatalság bolondság!

Legyen az a tanulság, hogy bár az alkoholnak vannak jótékony hatásai és elég jó gátlás oldó is, de a mértéket és tartózkodást, próbáljuk pohárra és asztal fölé korlátozni.

Aztán úgy 4 évvel késõbb a kedves jóbarátom tartott egy bulit. Hát nála a vödör volt a mérték mindig is, és 2 házi pálesz a beugró, Ami mindjárt megalapozta a hangulatot. Iszonyatos jó bulikat csinált.
És akkor egy ismert, de nagyon régen eltemetett nevet hallottam a tömegben: Jimmy!

De ez már egy másik történet. :)

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Fájdalmas Helyzet

Lia84 - Fájdalmas Helyzet
2014-04-25 18:08:04
Sajnos megint aktuális lett a dolog...

És most az elõzõ írásimmal ellentéten magamat fogom kicsit alázni.

Szóval, az életem jelentõs részét az tette, és teszi is ki, hogy szájsebészetre járok. Ez egy hosszú történet és egy autóbalesettel kezdõdött jó 10 éve.

Amikor ideköltöztem a városba, rettenetesen fel voltam dobva. Mindig is arra vártam, h eljöjjek otthonról. És az, h pont egy ilyen gyönyörû városba sikerült ez csak egy plusz.
Még a mai napig is csodálttal tudok sétálgatni és gyönyörködni a kellemes szférában. A többi városhoz képest itt minden zöld és nyugodt és kedvesek az emberek... egy szóval a tökély.

Vagyis majdnem. Rövidesen rá kellett döbbennem, hogy nincsenek jó pasik. Pontosabban elérhetõ jó pasik. Vagy ha akadt is az lábujjhegyen is elfért volna a hónom alatt. És rengeteg a külföldi, ami egy egyetemi városban nem ritkaság, de az én nyelvtudásom nem a legjobb. És itt is befigyelt az elõzõekben leírt történet, hogy vonzom az idiótákat. Ebben az esetben volt arab, aki a sokadik feleségének vitt volna ki valahova, örökre.... és a többi...

Egy napon, egy fájdalmas roppanásra ébredtem és arra, hogy ideje új fogorvos után nézni. Itt szembesültem a nagyváros adta lehetõségekkel és avval, hogy itt is pont annyira fáj egy kezelés, mint máshol. Na, már most, a sürgõsségi ellátás után be lettem utalva a klinika szájsebészetére a paradontológiára, ínygyulladással.
Ahogy ott ültem a klórszagú, zsúfolt váróban, és tördeltem a kezeim, a lehelet felhõben kibontakozott egy magas, daliás testalkat, és ahogy közeledett, összeakadt a tekintetünk és , hát... röviden: leolvadtam a székrõl. Csodás mosoly, hatalmas barátságos, barna szemek...

Röpke további 1 órányi várakozás után behívtak és mit ad isten, az a félisten lett az orvosom. Namár most milyen egy hormonokkal teli agy? Hát, nem racionális.

Kérdezgetett a kórelõzményekrõl miközben a számban turkált én meg csorgattam a nyálam. Szó szerint.
És minden kérdésre úgy feleltem, h kacsintottam egy halványat. Nem tudom hányadik kérdésnél esett le, hogy mit mûvelek, de mélyen elszégyelltem magam. Izgultam, na. Nem vagyok jóban az orvosokkal.
A vizsgálat végén közölte, hogy jó lenne kiszedni az összes bölcsességfogam,mert nincsenek jó helyen. Meg is beszéltünk egy idõpontot és én meg is jelentem, rettegve.

Pánik beteg vagyok, így elég hátrányos helyzetbõl indultam megint, fõleg, hogy az elsõ találkozón eléggé leégetett a parás agyam. Megfogadtam, h ezúttal kontrollálom, amennyire csak tudom.

Úgy fél órával és 3 lidokainnak késõbb alaposan betamponálva és szédelegve ott álltam mellette miközben a legközelebbi idõpontot kereste. Felírta egy papírra és átnyújtotta.
Nekem reflexbõl jött a következõ:
- Köszönöm! Ráírnád a mobil számod is, hátha valami történni fog.- és mosolyogtam egy véres tamponos 31 fogasat.

Itt kellett volna elfutnom mély szégyenemben és egy másik orvoshoz visszamenni. De õ csak annyit mondott, hogy még jobban beledöngöljön a linóleumba, hogy:
- Ha valami baj lesz, akkor jöjjön vissza az ügyeletre.

Paff.

Vannak hasonló történetek még a repertoárban. De az tuti, ha valaki jó pasikat akar kukkolni, akkor az menjen a szegedi szájsebészeti klinikára. Ott gyûjtik õket.

:)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Az IQ Harcosok Klubja

Lia84 - Az IQ Harcosok Klubja
2014-04-24 18:59:09
Sziasztok!

Megint felment a pumpa.
Kénytelen voltam kiírni az adatlapomra a gyengébbek kedvéért, h milyen leveleket várok és mire válaszolok, és kik írjanak és kik ne. (mert ugye, valakinek az sem elég, ha elolvassa a KITÖLTÖTT adatlapod, még a szájába is kell rágni!!!

Erre ma, csak két olyan levelet kaptam (és összesen ennyit), ami bõven kiesik a fent említett leszûkített keresési feltételekbõl.

Az elsõ csak ennyi volt: "Szia!"
Újra meg kell kérdeznem: evvel mi a francot kezdjek??? Ha válaszolok és felteszek egy bonyolult összetett kérdést, arra nem fogok választ kapni, illetve az ilyen tömör írásoknak megvan az a háttere, hogy ZÉRÓ kitöltöttségû az adatlap. Most mit kezdjek avval, h Pest megye és 14 éves, meg 50 kiló?

Miért nem lehet egy kérdést is odabiggyeszteni a köszönés mellé? És nem az eget verõ, fantáziadús "Hogy vagy?"-ra gondoltam. Azt akkor illik megkérdezni, ha valakit már ismerünk és érdeklõdhetünk az aznapi lelkiállapota felõl. Akadjatok már le róla! Ha valaki nem képes összeszedni 2 értelmes mondatot, annak céljából, h megismerjen, akkor nem köszöngetek vissza. Mindenki aki ilyen levelet küld elégedjen meg egy grimasszal és egy biccentéssel, ami az utcán is illet egy vadidegent, aki rám köszön.

A másik:
Ez a következõ nagy kedvencem: "Miljen napod volt?"
Ismétlem: nem tudom, h ki a franc vagy, miért válaszoljak valami értelmeset, mert erre csak annyit szoktak mondani, hogy "Jól." Még akkor is ha nem úgy van, de erre ez a válasz. Na mármost, ha ezt elküldöm, akkor megint én leszek a bunkó. Ha nem válaszolok, akkor is. De nem fogom elmondani minden jött-ment bunkó írástudatlannak, hogy "miljen" napom van, mert senkire sem tartozik, h épp fáj a fogam és a telihold miatt kialvatlan vagyok és még a menstruációs görcsök is kínoznak... :) De most nem? Így kezdjek egy ismerkedést??? Vagy válaszoljam, h jól és neked "miljen" napod volt? Erre én is csak azt fogom kapni, hogy "jó". És itt be is rekedt a csevegés.

Mondjuk nem értem, h miért húzom föl magam a társadalmilag hátrányos helyzetû, esetenként szellemileg enyhén fogyatékosakon, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy mielõtt ráírnak valakire és netán elkezdik zaklatni, elõtte elolvassák annak adatlapját. És ha valaki ennyire sem méltat, akkor mire is számíthatnék tõle?

Ja, tudom: "Kõ kóla, csaje?"

"Meghíllak egy buborékos édes vízre!"

Ja, nem említettem még? Többnyire valamilyen pult mögött húztam az igát. Egy regény is kevés lenne ebben a témában.

De ha már társkeresõ, akkor bíztam abban, hogy legalább itt nem talál meg minden idióta.

Mert ha csak egy fogatlan van a szórakozóhelyen az engem szúr ki, ha csak egy lenne, az egész városban, az is megtalálna. (de nem csak egy van)
Nem tudok egy kévét meginni valahol, h valaki ne zaklatna. (és a munkámból adódóan jól bánok a hülyékkel, ez viszont nem azt jelenti, h határ nélkül el is viselem õket)
Most hétvégén egy háborút (szerb, Irak, Afganisztán) megjárt ember mesélt nekem arról, h hogyan verné szét a volt a feleségét a 6 éves fiát, mert nem tud rendes fekvõtámaszt csinálni... bezzeg a katonaságban... De én lehetnék a következõ felesége... Mindezt abban az 5 percben még kikértem a kávém. (késõbb megtudtam, h ki ez, és csak annyi köze van a katonasághoz, h annak idején amíg kötelezõ volt, õ Pécs mellé volt vezényelve és hallhatta a szerb háború hangjait, amúgy meg 16 hónapon keresztül krumplit pucolt)

Legyen a tanulság mára annyi, hogy bár én sem vagyok egy agyoniskolázott ember, de azért olvasni megtanultam, és írni is. És ha én megtisztelek avval másokat, hogy összerakok pár értelmes szót egymásután egy érthetõ kerek mondatban, akkor ezt tegye meg más is. Illetve, olvassuk el azokat az adatlapokat (már akinek van), mert sok mindent elárul a tulajdonosáról. És ha ez is megvolt, akkor senkit sem kell zaklatni fölöslegesen.

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

A Mimóza Lélek

Lia84 - A Mimóza Lélek
2014-04-13 17:31:46
Elõször is köszönöm a hozzászólásokat,mindig jól esik a dicséret és a kritikából is okul az ember :)!

Szóval már nem emlékszem, hogy melyik oldalról szedtem össze a következõ illetõt, az biztos, hogy szerette a telt idomokat.

A történet már több, mint egy éve kezdõdött és egy sajnálatos tiltással és "soha többé nem akarok hallani sem felõled"-del végzõdött valamikor tavaly õsszel.

Szóval összeakadtam az érthetõség kedvéért, röviden csak Z-vel. Elég sokáig emaileztünk. Értelmes, rendes srácnak tûnt. Pár évvel fiatalabb is volt. Odáig fajultak a dolgok, hogy facebookon is ismerõsök lettünk, és napi többször is beszéltünk. Kedves volt és rajongott a husiért. Tetszett bizonyos életfelfogási szemlélete és a képek alapján még külsõleg is bejött. Annyi azért már az elejétõl lejött, hogy kicsit szégyellõs és nem sok tapasztalata van, de azért már nem is szûz. Nem szeretem a félénk embereket, de õ annyira szimpatikus volt, hogy összehoztunk egy randit.

Így utólag nagyon is örülök, hogy egy szomszéd városban él és nehezen tudtunk idõpontot egyeztetni.

Kicsit izgultam a találka elõtt, de vártam is nagyon, h végre élõben láthassam.

Mivel soha nem lehet tudni, hogy kiben milyen állat relytõzik, ezért az elsõ találka nálam mindig egy nyilvános hely, de azért lehetõleg, hangulatos is. Ebben az esetben egy kellemes kávézóra esett a választás.

Korábban érkeztem, elfoglaltam azt az asztalt, ami az ajtóra néz és csak idegesen kevergettem a kávém. Pontos volt. Nagy erény! (és ritka)
Hát a látvány kirántott a rózsaszín felhõbõl a realitás talajára, és abban a pillanatban tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak itt és most vége van. És most ne értsétek félre, nem a kinézetével volt bajom, mert egy nagyon kedves mosolygós srácról van szó... Hanem, hogy hazudott. Én magasabb vagyok, mint 170 centi és szeretek magassarkút is húzni és ehhez kell egy olyan srác, aki mellett nem nézek ki godzillának. Õ azt mondta, hogy malydnem 180. Ehhez képest egy hobbit nézett velem szembe, vagyis mellbe, mert rogyasztott térdel is csak az államig tudott szemmagasságot összehozni.
És semmi bajom az alacsony emberekkel, de ha elõre közli, h mire számítsak, akkor nem lepõdöm meg. Másrészt mit gondolt, ha ekkorát hazudik, akkor azt késõbb hogy fogja leplezni? Kissámlit hord magával, vagy gólyalábbal megyünk sétálni?

Szóval hazudott. Nem is kicsit. És ha itt lecsalt vagy 15 centit, akkor vajon máshol is?

Egyébként nagyon kellemes társaság volt, és nagyon jól elvoltunk, hajlottam afelé, hogy vízszintben úgysem lászik a különbség, szóval adok neki egy második lehetõséget, ha õszinte lesz. És mivel nem szoktam véka alá relyteni a véleményem, ezt el is mondtam neki. Majd megköszönte a délutánt és könnytõl csillogó szemmel hátat fordított és valmi olyasmit dünnyögött kifelé menet a szia után, hogy "ezt is megmondta anyukám".

Igazából kicsit vicces is volt az egész szitu, így csak egy üzenetet küldtem neki hazaérve, hogy ha gondolja akkor még találkozhatunk a jövõben.

Na ezen fellelkesedett és meghívott a huga ballagására, családi vacsival, meg h beszélt a barátaival, h neki milyen jó barátnõje van, meg küldött fészen, kapcsolatban státusz megerõsítõt, meg elkezzdte tervezni a közös jövõnket. És amikor leállított, h ez azért nem így mûködik, nálam meg pláne, akkor megsértõdött és elkezdett mindenféle csúnya dolgokat mondani, hogy így- megy úgy játszok az érzelmeivel, meg hogy hazudtam neki, mert õ szerelmes és az anyja is áldását adta ránk, és az õ szava szent és miért mondom, hogy ehhez neki semmi köze, mert elõször úgyis ott fogunk élni náluk....... RAGOZZAM MÉG?

Szóval mivel ilyen kis madárlelkû, hagytam neki idõt lenyugodni, majd szépen apránként adagoltam neki, h nekünk nincs közös jövõnk, de nem adta fel. Akkor jöttem a távolsággal, a munkánkkal, a családdal, stb... semmi sem hatott. Majd végül a "felvállalom, találtam valaki mást" kamuval álltam elõ. Ezen kiakadt és kezdte elõrõl az egészet, mert én csak kihasználtam és az anyja is megmondta, meg akkor is lelkitárs, meg minden...

Itt szakadt el a cérna és kevésbé nõiesen, és lesz*arva hogy mennyire töröm össze a kis lelkivilágát, elküldtem oda, ahova 25 éve visszavágyik.

Evvel csak azt értem el, h küldött egy videót, amin sír. És fenyegetõre vette, hogy eljön a munkahelyemre, a lakásomhoz, követni fog mindenhova, amíg õt nem választom.
(volt valami hasonló már, de ez egy másik történet)

Itt megijedtem, megfenyegettem a rendõrökkel, megint elküldtem, ezúttal sokkal érthetõbben , és tiltottam.

Kb 3 hónappal késõbb eszembe jutott és feloldottam a tiltást, még aznap jött egy "hogy vagy " üzenet. Miután letisztáztuk, h mindenkivel minden rendben én ennyiben is hagytam volna az egészet. De õ ismét elkezdett sírni, h õ azóta is csak engem szeret, és már megtervezte az egész életünket és az anyja is egyetértett a terveivel....

Itt megint kiosztottam, megfenyegettem, majd egy örök tiltólistára helyeztem.

Pár nappal késõbb a húga adatlapjáról küldött egy üzenetet, miszerint örökké szeretni fog és megbocsájt nekem mindent.

Erre nem reagáltam, egy darabig még hívogatott és írogatott különbözõ számokról, nevekrõl. Majd eltûnt. De ha itt lakott volna a városban, akkor tuti itt dekkolt volna a lépcsõn mindennap.

Szóval igen is a távolság néha az egyetlen megoldás.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Perverz Bácsik

Lia84 - Perverz Bácsik
2014-04-11 09:23:24
Hogy teljes legyen a történet egy másik oldalon is regisztrálva vagyok, aminek egy kicsit specifikusabb a célja. (mert hát a nõnek is vannak igényei) És ott jóval több az aberrált ember, mint itt. Bár egyszer már itt is elõfordult az alábbi történet.

Szóval adott az ember lánya a maga húsos valójában.
És vannak akik ezt szeretik. És vannak akik ezt fétisként ûzik és szabályosan perverzióval tekintenek ránk.

Én eléggé bírom az ilyen szitukat, ha másért nem jókat mosolygok a dolgokon. Na meg jól esik, ha a megvetõ nézések után, valaki csodálattal tekint rám. Jó kis önbizalom helyrehúzó.

De amikor egy 70 körüli bácsika pucér képekkel bombáz, az már nekem is sok.

És általában az idõsebb korosztály az akinek bejönnek a húsosabb falatok. Sajnos én nem szenvedek sem apa, sem pedig nagyapa komplexusban. Bár így lenne, akkor minden hétre akadna valaki a horogra. De abszolút nem vonz.

"Egy kövér lány miért válogat?" - vágták már nem egyszer a fejemhez.
Talán, mert igényes vagyok és minimum annyit elvárok a partneremtõl mint amit én is megadok.

Sokszor fordult elõ az is, hogy pénzt ajánlottak a bácsik, csak hogy hozzámérhessenek, megfoghassák a hurkáimat, semmi szex, csak h fogdossanak. (brrr, fúj)

Sok mindennek lehet mondani, de se kurva, se pedig anyagias nem vagyok. És képtelen lennék csak a pénzért szexelni, nem tudom, h ki hogy van vele, de ha csak egy szimpla szexrõl is van szó, nekem akkor is kell, hogy a másik szimpatikus legyen, mert soha nem az a cél, hogy csak egyszer és annyi.

Szóval bár idõnként felhúzom magam a társkeresõk perverzein, de mégis regisztrálok újra és újra. Leginkább azon okból, mert szeretek ismerkedni és soha nem lehet tudni, h mikor és hol botlunk bele egy értékes emberbe.

Ott volt az a pesti manus, egyébként az itt írt rám, egy olyan hatásos, hosszú levéllel indított, h nem lehetett szó nélkül hagyni, mert akinek ennyi fantáziája van és ilyen szépen be tudja burkolni a mondanivalóját, az megérdemel egy kanyart.
Az adatlapja alapján, 38 éves, elvált úr. Még bele is fér a tágabb érdeklõdési körömbe.
Felvettem vele a kapcsolatot, e-maileztünk elég sokat. Bár mivel neki "átmenetileg" nem volt internet-hozzáférése, ezért elég lassúak voltak a levélváltások. De nagyon üdítõ volt egy okos, értelmes emberrel beszélgetni, szinte mindenrõl. És akkor jött a csavar. Lassan adagolta a dolgokat. Elõször, h valamilyen mérnök, csak éppen 10 éve nem dolgozik, mióta elvált. Depi meg minden. Aztán jöttek a komolyabb dolgok. Elvesztette a házát, a lányát sem látta legalább 5 éve (teszem hozzá, h ezt mondta az elején, h nincs gyereke) És mikor rákérdeztem hány éves a kicsi, akkor kiderült, h egy évvel idõsebb nálam. Mondom 13 évesen lett apa. De nem, mivel a koráról is kamuzott, mert elmúlt 50, de ha kiírja a korát, akkor senki sem áll vele szóba. Majd végül meginvitált egy kirándulásra a budai hegyekbe és ha úgy alakulnak a dolgok, akkor a haverja lakásán szexelhetünk is, mert õ most egy hajléktalan szállón él...

Igazából sajnáltam, mert rendkívül értelmes ember volt. Hogy miért nem tett az ellen, hogy az utcán éljen? Vannak ilyen emberek, akik nem törekszenek a többre, pedig tehetnének ellene. A munkám során sok hajléktalant ismerek, mindenkinek meg van a története. De többnyire valami függéség az ami az utcán tartja õket. (drogok, alkohol)

Én meg hajlamos vagyok mindent és mindenkit megmenteni, de van akin nem lehet segíteni. Mondjuk ez esetben az úr javára lehet írni, h megpróbált kitörni a helyzetébõl, csak nem önerõbõl, hanem egy nõ hátára kapaszkodva.

Azonban a sajnálatom undorba csapott át, amikor utolsó próbálkozásaként úgy próbált rávenni a találkára, hogy küld egy egész alakos pucér képet magáról, meg egy közelit a férfiasságáról, majd megírta, hogy ha csak szexre kell akkor fizethetek is neki, de ha komolyan gondolom, akkor ide költözne hozzám. Mert imádja, h pont úgy nézek ki, mint a lánya...

Esküszöm ez nem is a legdurvább történet amit sikerült átélnem, de minden esetre a legbetegebb.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->