Elfogadás!

2017-06-23 22:05:17 - Szerző : istvan83

A címhez illõen egy dalszövegrészlettel kezdeném. Ossián- Acélszív: Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem!
Általában az egészségesek nem nagyon közelednek felénk. (Különbözõ közösségi oldalakon olvassák, a levelem megnézik az adatlapomat, amire ki van írva, hogy enyhém mozgáskorlátozott és általában vissza sem írnak vagy azt, hogy nem. De ugyan ez van a való életben is.) De ez nem mostani dolog nagyon régi amikkor Deak Bill Gyula kezdte a pályafutását õt sem fogatták el. Azt mondták nem színpadképes nem is engedték sokáig fellépni. Mondták neki menjen el inkább kalóznak valami filmbe. Hát nem új keletû a dolog. Az a szégyen hogy az óta nem sokat változott a helyzet. Annyiban hogy már meg jelenhetne sérült elõadók, de nem nagyon vannak foglalkoztatva. Az a baj ma, hogy ha fogyatékkal élõ, mozgáskorlátozott vagy alapból le vagy írva. Rád néznek, és azt mondják, hogy te nem csinálhatod ez meg azt. A lehetõséget, az esélyt sem adják, meg hogy megmutasd, hogy te megtudod, meg tudnád csinálni. Például nem lehet látni fogyatékkal élõ orvost, tanárt, polgármestert, parlamenti képviselõt, üzletembereket, vállalkozókat. Vajon miért? Mert el sem jutnak, odáig nem kapnak rá lehetõséget. És így az egészségeseknek sem tudjuk meg mutatni, hogy mi is vagyunk olyanok, mint õk. Pedig az esélyegyenlõség errõl szólna! Ehhez hozzákacsolódik a szegénység is, mert ha nem kapsz, lehetõséget nem tudsz fentebb lépni nem tudsz elõre haladni csak egy helyben vagy évrõl évre, de az is lehet, hogy lentebb csúszol. Amit most itt leírtam az társadalmi probléma évtizedes semmi tevés és nem oda figyelés eredménye. De ne várjuk, mindig a politikusoktól a megoldás tegyünk, róla mi magunk nyissunk egy másfelé. Ne egymás mellett éljünk egészséges, mozgáskorlátozottak, fogyatékkal élõk, hanem együtt.
Ehhez találtam egy remek dalszöveget, ami szerintem nagyon jó tükrözi ezt az élethelyzetet. Én már belegondoltam abba, hogy milyen jó lenne, ha ezt a dalt egészségesek meg sérült emberek együtt adnál elõ.

Hard - Igaz lesz még
Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást (Bivi)
De hiába keresel, nem találsz, csak újabb csalódást (Bivi)
Úgy érzed, hogy a szíved mélyén mindig arra vágysz (Andris)
Hogy visszaindulj ösvényén az útnak, amin állsz (Andris)

Elfelednéd, megtagadnád - ami rég nem tiéd - mégis arra vársz (Andris, Bivi)

Hová lesz a gondolat, amit elnyel a feledés (Sipi)
Hová lesz az álom, ha megöli az ébredés (Sipi, Szasza)
Hová lesz a dal, amit többé senki nem énekel (Anita, Sipi)
Hová lesz a szó, mit az idõ radírja tûntet el (Anita, Sipi, Szasza)

Bújik még valahol mélyen - csak, ha rátalálunk, arra támad fel (Anita, Sipi, Andris)

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki)
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még (Mindenki)

Hová lesz a hõstett, amit inkább nem teszel
Hová lesz a büszkeség, ha áldozat leszel
Ha elszakít a hazugság, ha nincs már menedék
A félelem, a szenvedés, az elmúlás kísért

Tudod rég, igaz volt minden. Csak egy út van, a többi mit sem ér

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki)
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még

Ami rég elveszett, ma él
Jelszavaknál többet ér
A hitünk örökké a miénk
Amit együtt álmodunk, igaz lesz még

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még
Egy a lélek, egy a vér és a dal a szívünkben miénk
Ha úgy akarjuk, ma újra él - mielõtt még végleg elfelednénk

Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást
Hogy megtudd, mennyit ér, az kell, hogy a saját szemeddel lásd


blog.teltlanyok.com