Blogok:797

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->
<<              >>

2014. 04. 10.

Lia84 - 2014. 04. 10.
2014-04-10 18:07:05
Nem tudom, h valaki olvass-e a blogokat, vagy hogy mi is ennek a célja?
Valamikor az õsídõkben, írtam egy regényt blogszerûen, azt két év alatt vagy 15-en olvasták, pedig a kiadó szerint is remek egy kezdõhöz képest. Mindegy. Elég az öndicsõítésbõl... :)

Igazából a felháborodásomat szeretném kiírni magamból. Rettenetesen elegem van az iskolázatlan, perverz, fénykép vadász, és/vagy kamu emberekbõl.
Persze, baromi nehéz regisztrációnál kiszûrni az ilyeneket, de legalább azt megtehetnék, hogy egy bizonyos adatlap kitöltöttségi szintet el kell érni egy sikeres regisztrációhoz. Illetve jó lenne egy olyan fül a fõmenüben, ahol panasszal lehetne élni egyes felhasználók ellen.

Nagyon unom a való életben is, hogy rengeteg az aljas, gerinctelen, gusztustalan ember. Gondolom, mivel olvasod, te is regisztrált tag vagy, két okból, mert telt vagy, vagy mert szeretsz minket. Aki dagi sz tudja, h nem könnyû evvel együtt élni és gondolom hozzám hasonlóan sokan megörültek, h végre létezik egy olyan oldal, ahol felvállalhatom magam és nem kell megvetésekkel szembesülnöm.

Hát ez nem így van.

Szerencsémre nem vagy ijedõs, önbizalom hiányos és simán kiosztok egy durva embert. De rendszerint ennek az az eredménye, hogy mégis én vagyok a hülye.

De könyörgöm a webcím is az, hogy teltlányok.hu ezen mit nem lehet érteni? Akinek ez nem tetszik, az lapozzon tovább és ne hozzon létre kamu adatlapot, csak azért, hogy leszólja az embert.

A következõ bejegyzés a perverz bácsikról fog szólni. Köszi, h elolvastad, ha van lehetõség, akkor kommentelj légyszi.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

2 Hónappal Késõbb

Kokusz - 2 Hónappal Késõbb
2014-04-08 21:52:26
Gondoltam, ha a balesetrõl írtam, írok a következményekrõl és az utána történtekrõl.
Szóval már 2 hónapja bent van a kórházban. De szerencsére nem vészes. Már lábra állt és úgy néz ki lassan sikerül elhagynia a mankót is.
Viszont a könyöke oda van.Annak még legalább 2 mûtét és elég sok idõ, úgy fél-egy év hogy jó legyen. De szerencsére nem viselte meg lelkileg. Vidám és bizakodó az én kedves barátom. Ez az amit imádok benne, hogy mindennek a jobbik oldalát nézi.
Hihetetlen lelki erõ van benne. Tanulni lehet tõle.:)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Mázlis Baleset

Kokusz - Mázlis Baleset
2014-02-15 21:38:06
Egy nagyon kedves barátomat elütötte egy autó. Elég nagy ütést kapott ezért repült is rendesen.
A mázli, hogy csak a bal lábszára és a bal könyöke tört el. Nagy szerencséje volt.
A csavar ebben a nem túl részletes kis írásban illetve történetben, hogy aki elütötte elhunyt. Nem azért, mert nekiment valaminek. Hanem egyszerûen feladta ezt a létezést. Sok volt neki a stressz, a gondok, a problémák. Elég elgondolkodtató, miért jut el egy 3 gyermekes férfi erre az elhatározásra????
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Szinte Szégyenlem Már Magam

Led - Szinte Szégyenlem Már Magam
2013-06-16 17:55:03
Ezer éve nem írtam és már napok óta érzem, hogy annyi minden lenne, amit felszabadíthatnék azzal, hogy egyszerûen kiírom magamból.
Na nem, nem ezért szégyenlem magam, sokkal inkább azért, mert "végre jól vagyok és pont!"... Egészen egyszerûen kerekké vált a világom az elmúlt fél évben. Persze egyedül vagyok a fiaimmal, de miután novemberben egy rapid remény után annyira kiborultam (újra, megint...), hogy erõnek erejével küzdöttem, hogy ez ne fordulhasson elõmég egyszer. Aztán ebben a rendrakásban eszembe jutott egy számomra mindig is kedves mondás, nevezetesen a "Boldog akarsz lenni? Legyél!" :) Egy két nap alatt befejezõdött a hurrikán a lelkemben. Nem keresek nem randizok. Nem nyomorgok itthon, hogy megint átdobtak a palánkon. Igyekszem vegyes programokkal lefoglalni magam, a családommal és a fiaimmal, amennyiben nem vagyok nekik épp vér ciki :D
Rájöttem, hogy szinte ugyanannyi elõnye van annak, hogy hárman vagyunk, mint annak, ha négyen lennénk.
Nyilván benne rejtezik a veszély, hogy minél tovább marad ez így, annál nehezebb lesz összefésülni valakivel majdan az életünket.
Amitõl viszont még mindig összerándul a gyomrom az az, hogy "milyen jó fej vagyok", mennyire jó velem beszélgetni, milyen racionálisan látom a dolgokat és milyen jó tippeket adok, ami alkalmas pillanatban naaaaagyon hasznos.
Senkinek nem tûnik fel, hogy ivarérett, felnõtt nõ vagyok? ;)
Akinek feltûnt (ik), nem vállalt fel és talán sosem fog, de szinte élvezem látni, hogy mennyire kiborul minden egyes alkalommal, amikor a szeme sarkából konstatálja, hogy jól érzem magam egy-egy buliban nélküle is...
Megértem én, hiszen fiatal(abb), független srác, amolyan anya fiacskája és a kedves mama lábon hordana ki két agyhalált, ha megneszelné a tényeket. :D Mindeközben elszórakoztat azzal, hogy közös társaságban, úgy viselkedik velem, mint akitõl elvettem a játékát, ami persze legyezi a hiúságomat, de már nem elég ahhoz, hogy akarjak vele lenni.
A nagyobbik fiam kezdi a gimnáziumot szeptemberben, és én mást sem tehetek, mint bízom benne, hogy helyt fog állni! &lt;3
A nyarat teletûzdeltem 2-3 napos kiruccanásokkal, hogy fel tudjak(unk) töltõdni és már alig várom az elsõt... Izgalmas lesz.
Ti mit terveztek a nyárra?

Szóval nosza rajta legyen nyár!



[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

(1):)

Maria - (1):)
2013-04-10 22:31:05
Hibázni emberi dolog, ha fontos neked valaki szakitasz idõt rá, nem zárod ki az életedbõl.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Boncasztalon A Parker

Agos - Boncasztalon A Parker
2013-04-07 01:03:17




Jennifer Lopez seggedelmével

Jason Statham véráztatta ámokfutásában semmi különleges nincs. A színész hozza formáját, ami rá annyira jellemzõ, amiért szeretjük. Az elõadott fapofájával be lehetne gyújtani, rezzenéstelen arcán érzelmek után kutatni reménytelen feladat. Színészi tehetségét illetõen páros lábbal rúgnák ki az alsó tagozat színjátszó szakkörébõl, annyira tehetségtelen efféle mókákban. Viszont elnyûhetetlen, nem teketóriázik a fegyverhasználattal, akkorákat üt, hogy még a levegõ is megkékül a környéken, és eminens diákként mondja föl a jóféle akcióhõsök bosszúálló kódexét. Tömörebben: a Parker nem is annyira rossz film.

ersze, az amerikai sablonosság és filmes kultúra tömegeket lükének tartó vonulata ebben a szösszenetben is erõsen domborít. Lehetne sorolni a képtelenségeket, a fõszereplõt ért fizikai traumák sorát, amelyekbõl villámgyorsan felépül, mintha mi sem történt volna. Mindezek homlokráncolásra késztetnek és a történet hiányosságaira mutatnak, illetve, az ilyen apróságokkal ne foglalkozzunk, mert megöli a mozit bölcs megállapítására vezethetõk vissza. A magam részérõl arra gyanakszom, hogy a stáb magas ívben tojt a realitás nevezetû ákombákomra, és úgy vélték, hogy majd Jason Statham borostás ábrázata, no meg Jennifer Lopez kisasszony negyvenes kora és terebélyesedõ hátsója lesz a legcsábítóbb vonzerõ. Nagyon nem törte magát habosra John J. McLaughlin forgatókönyvíró sem, nem is cifrázták apró finomságokkal filmjüket, s ez az egyszerûség – érdekes módon – a film elõnyére szolgált. Noha a játékidõt hosszabbnak éreztem a kelleténél, el kell ismernem, a sok üresjárat, tétova szöszmötölés ellenére nagyon is élvezhetõ produkcióval találkoztam. Talán még jobb is lehetne, ha kezükbe vették volna az ollót, és a cselekményt másfél órába nyírva, jobban pörögnének az események.

Bizony, kurtábban nagyobbat durranna, már csak azért is, mert a története zsengének is alig mondható, derék három mondattal leírható. Viszont az is igaz, minek túlbonyolítani? Az akciómozik sohasem a kacifántos cselekményszövésrõl szóltak, a lényeg a pofonokra, a bunyókra és a tökös fõhõsre lúgozódik ki. Ezért fölösleges lenne osztani az észt, inkább skatulyázzuk be a moviet, méghozzá a B kategóriás, csihi-puhi produkciók sorába. S ezen jeles társaság élmezõnyébe.

Valóban, másodvonalbeli alkotással van dolgunk, nincs értelme fényezni. Rövid filmszínházas karrierjét követõen gyorsan landol valamelyik filmcsatorna mûsorán, ismétlõ üzemmódban. Nem kérem, ez nem lenézése a filmnek, így szokott lenni. Szegény Statham évek óta képtelen túllépni saját árnyékán. Szálkásra szabott izmaival és zordon tekintetével a legkeresettebb fickók egyikének mondhatja magát az akciózsáner mûfajában, az igazi áttörés azért még hiányzik. Arról meg nem tehet, hogy randalírozik egy Dwayne Johnson, vagy egy Vin Diesel a szakmában.

Illetve tehetne. Jobb szerepválasztással, az egy kaptafáról nyúzott mozik felhagyásával. Mert ha nem képes váltani, könnyen Van Damme, Seagal, Wesley Snipes és hasonszõrû társaikat követve tûnik el a süllyesztõben. Persze, mondhatjuk úgy is, hogy Statham a nagy öregeket majmolva próbál az egekbe jutni. Törekvését én például díjazom. A Parkerben sem számítógép mondja meg, honnan fúj a szél. Nem használ csúcskütyüket, nem mûholdképrõl állapítja meg, hogy a gazok ijedtükben lepisálták a lábuk szárát és hasonlók. Gyõzzön az erõ, és a bosszúvágy istene!

Bizonyára nem csak nekem szúrt szemet, mennyire hasonlít a film a Visszavágóhóz. Mel Gibson magasabb szinten hirdeti a bosszú igéjét, mint Statham, ez nyilvánvaló. A film története is rém egyszerû: Parker elveihez ragaszkodó rosszfiú, akit társai egy rablást követõen lelõnek, halottnak hisznek. Persze nem látogatott el Szent Péterhez, ízibe felépül, és Jennifer Lopez seggedelmével bosszúra szomjazik. Igen, a popdíva is aktív szerephez jut, rémületemre. Egyértelmû, hogy a hölgy aktori vénája hátul keresendõ, fenekére rá is erõsítenek keményen. Kettõjük párosa egyébként szórakoztató bóvli, tehát könnyen feledhetõ.

Parker értékelés: Azt kell mondanom, hogy kikapcsolódásnak tökéletes mozi. Nem újítja meg a mûfajt, de nem is ez volt a cél. Nem akar többnek látszani, simán tucatfilm. Az akciók szépen koreografáltak és brutálisak, Statham vértõl maszatos arca viszont már-már komikumba hajló. A szereplõk olyanok, amilyenek, elõadói minõséget itt kár keresni, a Parker élvezeti értékén nem ez a dob a legtöbbet. Esti lazításként, vasárnapi matinénak tökéletes gõzleeresztõ. Stathamnek nem a Parker élete filmje, de nem is a legrosszabb.

Értékelés: 6,5/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Óz, A Hatalmas

Agos - Boncasztalon Óz, A Hatalmas
2013-04-07 00:59:53




Vigyázat! Támadnak a szalmabábuk!

Sam Raimi olyan, mint a pályafutásuk vége felé közeledõ nagy focisták: érzi, a megújuláshoz környezetváltoztatásra van szükség. De amíg az aranylábú labdazsonglõröknek stadioncserék jelentik karrierük folytatását, addig derék rendezõnk a filmes mûfajok váltogatásával élheti tovább a varázst. S valóban, csodával találkozhatnak azok, akik leszurkolják a borsos jegyárakat, mert a direktornak – eddigi munkáit figyelembe véve – ha nem is legkiemelkedõbb, de fantáziával és látvánnyal legjobban megerõsített produkciójával találkozhatunk, amely… Tulajdonképpen elõzményfilm.

z 1939-ben készült Óz, a csodák csodája a mese-fantasy megkerülhetetlen alapmûve, a zsáner ékköve. Magával ragadó, szívet megérintõ történetét megbolygatni és továbbgondolni egy hogyan is kezdõdött jellegû sztorival elég nagy merészséget, vagy óriási tiszteletet feltételez. Hogy Sam Raimi miként is közelítette meg az elõbbi felvetést, arról lövésem sincs, viszont a készterméket látva, a válasz egyértelmû: beáldozott szinte mindent a látvány oltárán. Nyilván, sem kreativitással, sem fantáziával a rendezõ nem áll hadilábon, hisz eddigi – Figyelem! Most felhördülés következik! – középszerû horrorjai és Pókember munkái is azt sugallják, hogy képes bármilyen ótvar sztoriból a maximumot kihozni. Ez nyilván nézõpont kérdése, hisz-e sorok írója nem dobott hátast sem az Evil Dead – Gonosz halott, vagy a hálószövõ szerencsétlenség általa levezényelt kalandjain, míg mások mozgóképes etalonként tekintenek rájuk. Összefoglalva: a rendezõ eddigi munkássága egyenletesen ingadozó teljesítménnyel jellemezhetõ.

Nem történt másképp az Óz, a hatalmas címû filmjével sem. Egészen pompásra csiszolt és remek jelenetek között rendesen sorjáznak felejthetõ képsorok is. Örvendetes módon jóval több az emlékezetes pillanat, mint az idõhúzó üresjárat. Az a véleményem, hogy szerethetõ, ám könnyen felejthetõ mû lett az Óz, könnyû szórakozás. S az elõbbiek kapcsán tegyük is helyre gyorsan mûfajilag. Törékeny porcelánbaba, szárnyas majom, boszorkányok, kérem ez egy profi módon megszerkesztett mesefilm, némi sötétséggel átitatva. Egyébként derék dolog az igyekezet: mind a történet ívelésében, mind erõteljes színvilágával próbáltak simulni a régi mozihoz, Smaragdváros csodáihoz. Sajna, nem mindig sikerült, azt betudhatjuk az idõ múlásával, a klasszikus káprázat is kifakul évtizedek alatt, fõleg, amikor az új szebb, csillogóbb ruhát visel. Mostanság már létezik a CGI nevezetû csodadolog, amit elõszeretettel alkalmaznak, használatának csak a képzelet szabhat határokat. Persze, vigyázni kell a digitális ámulat túlzott adagolásával: könnyen át lehet esni a ló másik oldalára. A túlzott tökélyre törekvés, a képsorok óramû pontosságú megtervezése sterillé és földi halandó számára erõsen mesterkéltté teszi a látványt. Az Alice Csodaországban is erõs nyomot hagyhatott a rendezõben, ez a filmben jól lefülelhetõ. Mintha kirakatot bámulnánk: csillogó-villogó pompázat, csak épp a lényeg veszik el a fényben. Az egyik percben száját tátó gyermekként ámultam és bámultam. Ám a kábulat nem tartott soká, hamar széttörött a cukormáz. Vagy mégsem?

zzel el is érkeztünk a produkció legsebezhetõbb pontjához, amely mellett nem lehet elmenni. Tulajdonképpen kiknek is készül, a célközönségben kit tisztelhetünk? Nyilván, a gyerekeket, a rendezõi akarat szerint meg mindenkit, mert abból lesz bevétel. Ezért széles spektrummal szórták a boldogságot: képsorait látva nem bújnak az ágy alá rémületükben a tízen inneniek, és az idõsebbek sem alszanak be a huszadik percében. A sötét jelenetek és a rusnya boszorkányok ábrázata és gonoszsága épp annyira félelmetes, amitõl még a gyerkõcök ingerküszöbe sem akad ki. A nyúlfarknyi zenés-táncos musical betét pedig elég rövid, mielõtt az apukák lefordulnának a székrõl.

Óz, a hatalmas értékelés: Inkább tetszett. Rajtam kívül egy rakat ember lesz, aki hasonlóképp elvolt ezzel a két órával. Mások fanyalogva hagyják el a mozitermet, azon tûnõdve, hogy Amerika miért termel ennyi szemetet. Igen, még ez a szituáció kikövetkeztethetõ Sam Raimi filmjének stílusából, amely azonban valamiért nagyon is képes lehet meghódítani a meséket szeretõ nézõt.

A jó pontot eleve ott kapja meg a produkció, hogy esze ágában sincs többnek lenni, mint egy szórakoztató mesefilmnek, kedves és szélsõséges karakterekkel. James Francónak különösen jót tett az arculatváltás: megannyi komoly és drámai szerepet követõen most ripacskodhat, pojácát játszhat. Az alkotók szerencsére nem próbálták meg nevelõ célzatot rejteni filmjükbe, s mély, lélektani drámával fûszerezni a habkönnyût, s a fõhõs személyiségfejlõdése sem szakítja át a vállalható határokat. Egészen jól összerakott, aranyos humort sem nélkülözõ popcornmozi a végeredmény. Vigyázat! Támadnak a szalmabábuk!

Értékelés: 7/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Burok

Agos - Boncasztalon A Burok
2013-04-07 00:56:24




Stephenie Meyer agyából kipattant az isteni szikra. A testrablók támadása és egyéb, az ember okos agyába beköltözõ parazitás filmeket, valamint az Alkonyat szerelemittas remekmûveit gyúrta össze egy regénybe. Szülésének eredményét a mindig pénzsóvár producerek nem bírták kikerülni, filmvászonra cibálták. Az eredmény kétséges, mi több, borzasztó. De megközelíthetjük másképp is a bûzölgõ kupacot: A burok annyira rossz, hogy már szinte jó.

Mielõtt tovább fokoznám a rettenetet, el kell árulnom, lelkes kutatómunkát végeztem az elmúlt tíz percben, a filmrõl alkotott, a Neten közkincsé tett véleményekrõl. Érdeklõdésem tárgya csupán annyi volt, vajon ez a trágya milyen mértékben hódította meg a nézõk szívét? Mit mondjak? Kissé lehidaltam, rádöbbentem, a hiba ezúttal (is) bennem lakozik. Éltetik rendesen a szörnyût, elvétve néhány csalódott hozzászólással. Az a gyanúm, ismét kisebbségben maradok, halvány reménysugarat a rohadtparadicsomon látott osztályzat ad, ahol a hivatásosok eléggé földbe döngölik.

Nos, ennyi károgás követõen, beismerem, akkor vezettek el a kút mellett szomjúsan, amikor reménykedtem, legalább egy kicsit sci-fi beütésû produkcióval tolják ki a szememet. Na meg az is furdalta bögyömet, képes-e az írónõ a vámpír-farkas-leányzó maszlagot követõen megújulni? Egy frászt.

Már a kezdõ képsorok is árasztják a rózsaszín ködöt: a Földön tombol a béke, nincs erõszak. Õszinteség, udvariasság, brrr…. Ha gejl növesztene, ülve nyalogatnánk a Holdat… Egyetlen szépséghibát a bódult idillben a magukat Lelkeknek nevezõ fénymaszatok jelentik, akik a franc se tudja honnan és miért jöttek, viszont megszállva az embereket, átveszik irányításukat, s arra késztetik õket, hogy hófehér öltönyben és perzsamacska kontaktlencsében virítsanak a sivatag kellõs közepén. Hiába, egy földönkívüli adjon magára, avagy ilyen a testrablók satnya inváziója. Közben a megmaradtak egy összkomfortos barlangban búzatermesztéssel múlatják az idõt… Bonyodalomként megkapjuk a Vándort, s mely idegent egy bágyatag kinézetû leányzóba ültetnek be, le se merem írni, miért. Az egy agyban lakozó két lélek jól elvan egymással: depi a négyzeten, egy komplett diliház is megirigyelhetné, amit mûvelnek. Na meg ott a szerelem és a Hajtó (Diane Kruger) nevezetû fehérszemély. Tejszínhabként iszonyat mennyiségû giccs és unalom. Lehetne keresgélni a nagy szavakat, a méltó jelzõket, ám nekem mindig csak egy jutott eszembe.

történetre máris többet vesztegettem a kelleténél. Azt nehezen tudom eldönteni, mennyire vették magukat komolyan a film készítõi. A képünkbe vágott dráma, a szerelem és áldozathozatal olyan töménységgel árad, ami simán kiüti az embert, mint a jóféle pálinka. Az elõzetes infók alapján mérget mertem venni, hogy az Alkonyathoz hasonlóan itt is megkapjuk a két fiú egy lány háromszöget. Izé… Vagyis négyszöget. Arra is felkészültem, a nyálrengetegben majd a szék alól mosnak föl. Ám arra már nem számítottam, hogy ennyire számûzik a filmbõl a mozgalmasságot. Gyakorlatilag érdemi akció nélkül szöszmötölik el a majd két órát. Semmitmondó, sõt, kiábrándítóan zagyva párbeszédeket adtak a színészek szájába. A sci-fi egy kitöltetlen jelzõ, egyáltalán, az egész filmbõl kiordít a tanácstalanság.

Ami azért is furcsa, mert Andrew Niccol rendezõ letett már ezt-azt az asztalra. Eddigi munkásságát olyan kiválóságok jelzik, mint a Gattaca, vagy a Fegyvernepper. Hát most alaposan mellényúlt, hová tette az eszét? Ötlettelenséget, a koncepció teljes hiányát érzem fércében. Finoman irányították, melyik sarokból csöpögjön a nyál?

Na persze. Lehet kerülgetni a dolgot, nyilván az Alkonyat filmek népes közönségére nyomultak rá, majd elviszik hátukon a költségvetést. (Negyen millió $$ + a marketing. Aprópénz.) Nem baj, kívánok nekik pompás szórakozást. Hisz ugyanazt kapják, csak más nevekkel. Mások kereshetnek apró társadalomkritikát a fásult képsorok mögött: felépített, s tökéletesnek hitt világunk ezer sebbõl vérzik. Lehet lázadni, menekülni, feláldozni magunkat nemes célokért, de mindhiába. Üldöznek, utolérnek, beszippantanak. Röviden: agymosás. Mindezek sajnos csak filmbe erõszakolt gondolatok. Az utolsó szalmaszál, hogy többnek lássuk a nagy semmit.

A burok értékelés: Én rohadtul untam a banánt. Tömény volt a világvégébe oltott romantikus köntös, kevés az érdemi esemény. Látványosnak sem mondhatnám, bár a sivatag totálképei lenyûgözõek, ám az egy állapot. A színészek úgy rosszak, ahogy, a rendezés a béka feneke alatt, szóval, régen hordtam le ennyire filmet, és ettõl nem vagyok boldog, higgyétek el. Ez egy iszonyat gyenge próbálkozás. Stephenie Meyer mondjon le!!!

Értékelés: 3/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Támadás A Fehér Ház Ellen

Agos - Boncasztalon A Támadás A Fehér Ház Ellen
2013-04-07 00:51:18




Egy sor állig felfegyverzett, s feje búbjáig becsomagolt rosszarcú heves tûzharc során elfoglalja a Fehér Házat. Túszul ejtik az elnököt, az alelnököt, meg mindenkit, aki számít valamit és épp ráért egy kis raboskodásra. A terroristák történetesen koreaiak – így aztán ferde szemmel követhetjük az eseményeket. Követelnek ezt-azt, atommal is fenyegetõznek. A házelnök vezetésével felálló válságstáb tanácstalan, röviden, büdös nagy káosz van a környéken. Csak egy volt testõr segíthet a bajban – Gerard Butler magányos farkasként rak rendet és drágán adja az életét.

Hollywoodnak mindig is kedvenc témája volt szeretett elnökük elrablása, megölése, móresre tanítása. A kilencvenes években egy sor film készült, gyakorlatilag sablonra. A leginkább sikerre utalt változatban Harrison Ford keménykedik a gazfickókkal. Az elnök különgépe mondhatni etalon lett, amelyben a szimpatikus, és meg nem alkuvó Mr. President harcias tettei hájjal kenegették a hazafias érzelmû nézõk lelkét. Aztán jött szeptember 11. Az USA elleni támadás történelmük legsötétebb napjait jelenti, és már nem illett szórakozni a terrorizmussal, az Álomgyár is ellapult egy ideig. A terrorakció áldozata lett például Arnold Schwarzenegger: Az igazság nevében címû bosszúállós mozijában merénylet merényletet követ, majd terroristákat dádáz, jegelték is egy ideig a premiert, mondván, feltépheti az amerikai büszkeségen ejtett sebeket.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s úgy tûnik, Oszama bin Laden levadászása mázsás tehertõl szabadította meg az amerikaiakat, így a terrorizmus, mint a gonosszal való riogatás lassan lekerült a tabu listáról, csak a hétköznapi rettegés maradt. Érkeznek is sorban az alkotások, például 2013-ban vagy kétszer lövik ripityára a Fehér Házat.

Az USA elnökének foglyul ejtése, mint fentebb jeleztem, már rutinmunkának számít a filmek birodalmában, kiszabadítása is közhelyek tengerét zúdítja ránk. A Támadás a Fehér Ház ellen rendezõje Antoine Fuqua (Kiképzés, A Nap könnyei, Artúr király) sem bújhatott el a kötelezõ szabályok elõl, a hazafias szív magas hõfokra izzítása követelmény. Meg is tesz az ügyért mindent. Az amerikai zászló központi elem filmjében, szitává lyuggatva, kókadozva, vagy büszkén, de lobogni kell a szélben. Az elnököt eljátszó színészének pedig nincs mese, meg kell nyernie a közönséget, sok múlik ezen. A seggállú Aaron Eckhart pedig elmondhatja, nem vallott szégyent. Karaktere kemény, mégis emberséges, s az sem árt a pozitív elbírálásban, ha sajnáljuk kicsit, mert családi tragédia áll a háttérben.

A felsoroltak mind-mind ezerszer szánkba rágott klisék, amiktõl általában atomjaira hull egy produkció, jelen esetben viszont az ellenkezõje áll fenn. A Támadás a Fehér Ház ellen már a címébõl is elárulja, nem árul zsákbamacskát. Látatlanban is tudjuk, mire számíthatunk. A film rendezõje pedig könnyûszerrel felel meg az elvárásoknak, mert profi csávó a szakmában. Antoine Fuqua ugyanis az a fajta fickó, aki ügyesen csempészi be munkáiba egyéniségét, úgy, hogy megfeleljen a tömegízlésnek, bár most az az érzésem, lépett kettõt a kommersz irányába. A feszültség generálásához mellesleg nagyon ért, jelen filmjében is képes csúcsra járatni az izgalmat, az ember észre sem veszi, de körmét rágja, úgy drukkol fõhõseinek. A Fehér Ház ostroma pedig nagyon valósághûre és látványosra sikeredett. A gomolygó füst, a jobbra-balra elsüvító lövedékek, a tûzharc hevében úgy éreztem, mintha ténylegesen is a háború poklában lennék. Rémisztõ felfedezés!

Ezek után bizton állítom, nem lövünk mellé a filmmel. Persze szemlélhetjük kritikusan is, jóféle köcsög módjára. Mert belekötni való jócskán lenne az egyébként vékony jégen táncoló alkotásban, például az, hogy mennyire Drágán add az életed! filingje van a produkciónak, a válságkabinet tökölése pedig erõsen Az elnök különgépében látottakra hajaz. A szereplõk és a helyszín nyilván változtak, és Butler is mintha alacsonyabb szinten jegyzett prédaként lenne elkönyvelve a filmes szórakoztatásban, mint Willis és Ford. Szerencsére, akadnak azért csavarok a sztoriban és a kivitelezés is roppant profi: látványos, pörgõs, néha megdöbbentõ. A túszejtõk ezúttal koreaiak – ami a mostani aktuálpolitikai helyzetben naprakésszé teszi a produkciót – de simán lehetnének ruszkik, arabok, vagy a közeli nyugdíjas otthon reggelijében csalódott taták, annyira mellékes, csak legyen valakit, akit aprítani lehet.

Gerard Butler pedig nagyon jól végzi a gazok ritkítását. Személynek köszönhetõen egészen véres akciókban „gyönyörködhetünk”: nem finomkodik, nem sokat gatyázik, amikor fegyvert ragad, vagy nyakat kell törni. Tehát hullik az ellen, közben eleresztenek egy-egy humorbombát is – még röhögni is lehet a durvulás kellõs közepén. Egyébként Butler tökéletes választás a szerepre: marcona és elkötelezett hazafi, izommal sem áll rosszul. Az a forma alak, akinek elhiszem, ha odasóz, még a levegõ is megkékül a környéken. Kicsit mereven, kicsit nyögvenyelõsen takarít, de aztán beindul a hullagyártással.

Támadás a Fehér Ház ellen értékelés: Kifejezetten izgalmas, látványos és szórakoztató produkció. Remek rendezés és egy ereje teljében gonoszokat püfölõ Gerard Butler, aki kapott egy igazán utálnivaló rosszfiút Rick Yune (James Bond: Halj meg máskor) személyében. Nyilván, vannak hibái, és célszerû helyén kezelni, ám az akciófilmek népes táborában nem teljesít rosszul. Láttam már jobbat is, rosszabbat is és hasonlót is. Olympus végül megúszta, a Fehér Ház lerombolására felkészül Roland Emmerich!

Értékelés: 7/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A G.I. Joe – Megtorlás

Agos - Boncasztalon A G.I. Joe – Megtorlás
2013-04-07 00:48:23




Az agyatlan akciófilmek népes táborában a G. I. Joe – Megtorlás minden bizonnyal az élmezõnyben végezne. Siralmas egy felismerés, ez van. Sajnos, tudomásul kell venni, a hollywoodi film színvonalában már meg sem közelíti korábbi önmagát. De az is lehet, hogy én, mint darab nézõ butultam le annyira, hogy képes legyek elmenni erre a minõsíthetetlen vacakra, amit a filmstúdiók urai hatalmas röhögés közepette köszönnek szépen.

Az a gyanúm, manapság elég rövid a mézesmadzag, s még lejjebb a hálás taps szintje. Beérjük néhány izompacsirtával, akik porcelánboltba tévedõ elefánt módjára letarolnak mindent. Erõsítésükre érkezik legalább két dekoratív hölgyemény, továbbá, kardjukkal hadonászó ferdeszemûek, s ha ezek után is hiányérzettel küszködnénk, jöhet a vizuális orgazmus. Hiszen ebben a filmben robban minden, ha még nem mondtam volna. Csúcstechnikát bevetve harcolnak a gonosz és a jó erõi, nyilván körbeutazva a fél Földet. A két Korea közötti demilitarizált övezettõl kezdve, Pakisztánon át, Japántól a Fehér Házig. A fegyverarzenál brutális: árad a vér nélküli halál, szuper ketyerékkel felvértezve kötik meg talán a cipõfûzõjüket is. Hõseink eszesek és töketlenek, vagy tökösek és eszetlenek? Az ellenfél pedig újságot olvas és soha nem talál célba. Különben hogyan lehetne idejük a srácoknak még a legvadabb bevetés közben is egymást piszkálni, zászlót húzni ? Ezek után vonjuk le a következtetést: a G. I. Joe – Megtorlás olyan típusú film lett, amelyben állig fölfegyverzett kommandó indul Mariska néni cicájának megmentésére, mert beszorult a szentem az egérlyukba.

Tehát vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Nem vitás már, miért állították parkolópályára, s maradtak el a bemutatóval. A késést magyarázták a 3D-re konvertálás rizsájával, látva azonban a produkciót, azt kell mondanom, kár volt lapítani, a kozmetikázás ellenére bûn rosszra sikeredett.

G. I. Joe – Megtorlásnak egyébként a vélt elõnyébõl lett a legnagyobb hátránya. Ugyanis a töménytelen, gyakran öncélú akcióval ölik meg a filmet. Azt hozzáteszem, némelyikük igen látványos, jól megtervezett és marha profin kivitelezett aprítás, csak az örömbõl is megárt a sok. Kellene pluszként apró töltelék, valamiféle sztori, ami összeköti a látványelemeket. Ám erre már nem pocsékolták az energiát. Egyszerûen elfelejtettek idõt pazarolni olyan apróságokra, mint a történet, a hitelesség, netán a logika. Az elsõ részben megismert karakterek egy részét hanyagolták, vagy gyorsan kiírták. Helyettük hoztak másokat, mérsékelt sikerrel. Az új fiúk közül Dwayne Johnson a várakozásnak megfelelõen hozza a drabális benga formáját, Adrianne Palicki pedig a férfi szemeknek nyújt kellemes perceket. Bruce Willis sejtésem szerint húzónévként domborít, idõnként elõfordul egy-két jelenetben, ám megdöbbentõen közönyös pofákat vág. Nyilván senki sem számított Oscar-gyanús alakításokra, sem fifikás sztorira, de az már bántóan fáj, mennyire csaponganak ész nélkül a nem létezõ történet körül, s mennyi zagyvaságot hordanak össze ebbe a száz percben. Hogy mire is kerülgetett az infarktus, ami kicsapta nálam a biztosítékot, inkább nem írnám le. Egyrészt, elvenném másoktól az örömet a bosszankodásra, másrészt, megtették ezt már több helyen. Inkább közelítsük meg más irányból: a rágógumi rágcsáló agyatlanságoknál nem kell az összes apróságon fennakadni! Meg amúgy is: A világ hatalmas bajban, útra keltek az atomrakéták. Csak a G. I.Joe segíthet. Formás leányok és a világ legjobb katonái mentik is bõrünket, halált megvetõ bátorsággal. „Ha feldobom talpamat, elfogadom sorsomat!”-aranyköpésekkel buzdítják egymást, szóval, lazuljunk el, megússzuk. Ennyi nem elég?

Ez így igaz. Még sok is. Szórakozni menjünk a játékkatonák kalandjaira, nem kekeckedni! Majd a filmet követõen fülészhez. A hangorkán ugyanis mindent elsöpör, ebben tényleg erõs a produkció, viszont több sebbõl vérzik. Hogy még mivel tolhatták el? Talán rendezõjével. Jon M. Chu eddig nem csapott falhoz munkáival. Jelen esetben is botcsinálta szakács módjára járt el: beledobálta az összes hozzávalót levesébe, csupán a végeredmény lett nehezen emészthetõ.

G.I. Joe – Megtorlás értékelés: Az érzéseim vegyesek, a végsõ értékeléssel picit vívódtam, sõt, a szalonképesség érdekében, alkalmaztam a cenzúrát is, finomítva a lehúzást. Ha csakis látványfilmként kezeljük, akkor a kivitelezés mesteri, megérdemli a tíz pontot. A sztori viszont egy rakás nulla. A színészeket sem hagyta élni az akciókavalkád, mintha ott sem lennének. A film készítõit könnyen kenyérre kente a hollywoodi szélirány: butuskát és látványosat csinálj, ebbõl lesz sok pénz, meglásd! – jöhetett az intelem. Illetve, a harmadik rész.

Értékelés: 5/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Nap Csaja Verseny.

Figyelmesferfi - Nap Csaja Verseny.
2013-03-17 22:26:31
Néha megnézegetem a nap csaja verseny párosait. Van, hogy szavazok is. De gyakran nem tudok dönteni. Vagy mindkét lány szimpatikus, vagy egyik sem. Van, hogy tetszik az egyik lány, de képként a másikat találom sokkal jobbnak. Ki a jó csaj? Aki dögösebben néz ki? Vagy akinek megnyerõbb a kisugárzása? És mindig bennem van a kérdés, hogy vajon mit érez akire nem, vagy alig szavaznak. Nem rossz neki? Nem rombolja az önbizalmát?
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Magányos Mozi

Figyelmesferfi - Magányos Mozi
2013-03-17 20:51:52
Moziban voltam a minap. Úgy alakult, hogy egyedül ültem be a filmre. Rég éreztem annyira magányosnak magam, mint ott a film elõtt, a nézõtéren ülve. Mindenki párban, vagy társaságban volt. Csak én ültem egymagamban. Mellettem egy üres székkel. Vágytam volna, hogy valaki legyen ott. Valaki aki velem van, és akinek foghatom a kezét...
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Hajrá Fradi,vagy Ujpest?

Zeru - Hajrá Fradi,vagy Ujpest?
2013-03-09 00:52:54
Na,üdw mki,egy picit el gondolkodva írom meg blogjaim,egy foci téma után,s némely híradós info után amit ma láttam.Mit is láttam?Azt hogy ma meg büntetek egy szurkólot mert egy ön gyújtót be dobot a pályára..... ezekröl szolnak a hírek,hát remek.Na sztem ez a legkiseb baj,én azt tartom rohadt igazságtalanak hogy a drága kormányfõinknek ez mellet a ceffet szar foci elitünk láttán,mert tudtak egy gólt lõni,stadiont kell építeni,fradinak meg ócska brigádjának,s ezt értem egyéb klubokra,Újpest s díszes brigádja Honvéd s stb,sorolhatnám.....Kell ezeknek az él sportolóknak az új stadion,pláne az idióta eszetlen vad barom szurkolóknak,akiknek a meccs úgy kezdõdik h ló hangon dalolunk valamit rendõri kíséret mellet,azt szét baxunk valami tömeg közlekedési jármûvet,ezközt,majd haladunk tovább a stadionba.... na lényeg,politikai elit mit talál ki? Nem azt hogy mondjuk új valamire használható kórházat ahova nem nekem kell a hála pénz mellet még az aspirint vinni,úgy hogy fizetem a tb-t,vagy iskolát építeni,nem,,,új stadion,kell ezeknek a marháknak új stadion,amit fel gyújthatnak szét verhetnek,s majd az adó fizetõk pénzén a 300 forintos mûanyag széket,darab áron fél millióért meg vásárolni,hát a dolgozó adó fizetõ majd ki fizeti ezt is,el mehet a sok köcsög ilyen szurkoló az anyukájába,röviden ez a mondandom........
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

A Pasik Az Ok?

Blackangel - A Pasik Az Ok?
2013-02-26 23:03:01
A nõk hûtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nõ maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nõt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem marad. Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetõséget -, akkor a nõ párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él. Ne gondoljátok, nem néz. És nem hálálkodik. Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettõl önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdõdik, ráadásul intenzíven. Mert a nõk rosszul tûrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a fõzés, takarítás és mosás lehetõsége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára. Érthetõ végül is tán. Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nõknek, amire vágynak. Mert különben nézhettek ki a fejetekbõl bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár. Rendületlen szeretettel.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(7)

___________________________________________________

A Szépség és A Szörnyeteg...

Blackangel - A Szépség és A Szörnyeteg...
2013-02-23 21:55:55
A mai világban fel lehet tenni a kérdést ja egy pasi választhatna két nõ között az egyik bombázó,anyagi helyzete nagyon jó,el van szálva magát.l,bár buta mint a segg,vagy a kicsit csúnyácska,inteligens, tisztaszívbõl tud szeretni,szegényesen él.... Által.ba mindig a bombázó nyer ebben a verenyben. De miért? Mi.rt a kinézetet részes.tik elõnybe? Csak egy gondolat amin elfilózgattam :)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(5)

___________________________________________________

Semmiségek....kószák.

Dina26 - Semmiségek....kószák.
2012-10-28 18:25:01
Attól,hogy emberek vesznek körül még lehet az ember magányos. Kívülrõl nem látnak mást,csak a mosolyod,beszélgetsz,nevetsz velük…de amikor otthon leülsz és egyedül vagy..akkor rád tör az érzés…Végig fut rajtad,benned mint a vér áramlik..néha lök rajtad,átveszi a pulzusod,,,néha elnyomod,néha nagyon erõsen kitör rajtad. Minden amit elõtte mondtál,hogy boldog vagy és minden ok,hazugságnak tûnik,vagy az is..Mert nem vagy boldog..,mert vágysz rá…mert akarod az illatát ,érintését,szemeit és azt az érzést ami szenvedéllyel teli…,de nincs itt,nem tudod megcsókolni,nem leszel libabõrös az érintésétõl,nem néz a szemedbe…pedig nem kellene több. Nem kellenek szavak,nem kell semmi csak a keze simogatása,szenvedélyes csókja,szeme ragyogása…Õ maga…. Ha ezt elmondanád,kinevetnének,álmodozó vagy,ugyan mit akarsz te??Ilyen nem is létezik….és te lassan elhiszed hogy igazuk van,ez csak a filmekben létezik..a valóság más…,fakó színek a pénz a munka, a stressz..ó..hát hol fér ebbe bele az álmodozás…Hol fér bele hogy merj tényleg igazán érezni és szeretni…Mert mi van ha kinevet??Mi van ha elmegy??Mi van ha nem úgy érez?Mi van ha megijed tõled és ezektõl az érzésektõl? Vagy mi van,ha te magad nem vagy annyira bátor,hogy mindezt elmond…kimutasd..mert egyszerûen félsz…Nem a visszautasítástól..hanem az utána maradó magánytól…
Félsz,hogy õ nem vesz észre..félsz,hogy mást akar…Félsz,ránézni…egyszerûen mindentõl ami vele kapcsolatos ..de mégis õ az aki mindent megoldana. Mindened meglenne,ha õ veled lenne…. semmi más nem kell,csak õ…..
és amikor erre rájössz,mosolyogsz ,megrázod magad és csendben elvonulsz mellette… Nem szólsz,nem teszel semmit….. Mert nem mersz… és elindulsz ismét a magány felé….mert nem voltál elég bátor,mert mi van ha sikerül…és elveszik minden remény…mert rájössz,hogy tévedtél…. nem is õ az aki kell,hanem az érzés,vágy,maga a szerelem…és újból magányos leszel…mert mindez elveszett…és újból keresni kezded……
Vagy nem sikerül és kinevet….
sikerül és boldogok lesztek…ez álom. Álom nélkül viszont halott vagy….kellenek és õ is kell,hisz õ az álmod.


[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Letöltöttem,megtartom ....

Bogarka - Letöltöttem,megtartom ....
2012-10-26 21:43:29
Visszaolvastam az elõzõ blogomat... 2010.november 28.-án írtam pont azon a napon amikor elkezdtem beszélgetni egy fiúval a chaten...A blogban említem,hogy nem keresek tovább mert meguntam,hát mit hoz az élet? :) lassan 2 éve vagyunk együtt azzal a fiúval ... Tehát nem lehetetlen csak türelem kommunikáció és érdeklõdés kérdése az hogy megtaláljuk a megfelelõ partnert.Szerintem.Bár tudom annak aki évek óta keres és sok békát csókolgatott már ez nem vigasz de mégis azt mondom: Lányok Fiúk fel a fejjel légy érdeklõdõ,beszélgess tulajdon képpen tét nélkül mindenkivel mert nem tudhatod hogy kivel miért hozott össze a sors ....Sok szerencsét mindenkinek !!!!
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

A Titanic évében... :)

Magical76 - A Titanic évében... :)
2012-10-24 22:37:02
Engedjétek meg, hogy megosszam most veletek a mai nap jelentõségét számomra.:)

A legtöbb embernek ez a nap csupán egy hosszú hétvége utáni álmatag, szürke, jelentéktelen munkanap...s mindjárt ennek is vége...

Eddig már két blogomat szenteltem édesanyám emlékének...

Ez a mostani nem lesz oly terjedelmes (talán:ff), mégis úgy éreztem, valahol, valamilyen formában meg kell emlékeznem róla...és hol máshol, ha nem itt...hiszen csak itt szoktam kiélni grafomán hajlamaimat röpke, idétlen blogok formájában.:D

Korán reggel, ébredés után belém hasított a felismerés...

Az én édesapám, aki született 1912. október 24-én, ma lenne éppen 100 éves!:)

Nagyon furcsa ezt a kerek évszámot látni és kimondani...

Belátom, a legtöbb ember arcára kiül a totális döbbenet, mikor megemlítem az édesapám születési dátumát! Vicces, mert ilyenkor általában a következõ reakció az, hogy alaposan végigmérnek...:D:D:D Mintha valami vénségnek kéne lennem!:fog

Van ilyen...Boney M:D:D:D

Nem vagyok fiatal szülõk gyermeke. A szüleim között 24 év korkülönbség volt....persze apám javára!:D

Még mielõtt édesanyámról bárki is rosszat gondolna...elmesélem...de röviden!:fog

Amikor Õk ketten összetalálkoztak, édesapám már 20 éve elvált az elsõ feleségétõl!:)

A megismerkedésük az akkori idõk olvasatában egészen romantikusnak fogható fel...szerintem:)

A minap láttam valamelyik tv csatornán egy régi filmet...Sabrina: Humphrey Bogart és Audrey Hepburn fõszereplésével. Miközben néztem, anyámék jutottak eszembe...Valószínûleg a szerelmes fiatal lány és a középkorú, õszülõ halántékú férfi románca miatt.:)

A szüleim az Operában pillantották meg egymást elõször...

Apám egy haverjával, anyukám egy barátnõje társaságában volt ott. Apám szemet vetett édesanyámra és azonnal udvarolni kezdett. Ez valódi udvarlás volt...

Édesapám egy elég daliás (190 cm) termettel megáldott, jó kiállású, fess, mondhatnám viccesen...über snájdig ember volt!:D Az a tipikus régi vágású, öltönyös, felöltõs, kalapos, élére vasalt szép szál ember...világ életében sokkal fiatalabbnak nézték a koránál...akkor is legalább 10 évvel fiatalabbnak nézett ki. Ha jól számolom...talán 53-54 éves lehetett...

Édesanyám pedig egy 29-30 éves fiatal, sokat csalódott nõ volt.

Apám azonnal szerelemre lobbant a csinos, fiatal nõ iránt...milyen hihetetlen igaz?:D Nem zavarta, hogy a lány kicsit ódzkodik Tõle, miután megtudja a valós korát...Eltántoríthatatlan volt!:)

Érdekes ember volt...azt szokták mondani vagy jót, vagy semmit...:) Egy a lényeg...

Apám imádta a nõket...és úgy hallottam a nõk sem utálták kifejezetten...;):D Mindegy is...:D

Annyira hõs szerelmes típus volt, hogy kb. 1-2 hónapnyi udvarlás után megkérte anyukám kezét...a munkahelyére beosont és a munkatér kellõs közepén anyám hát mögé lopakodott, megragadta a kezét és letérdelt elé ott mindenki elõtt és megkérte, hogy menjen hozzá, mert nem élhet tovább nélküle! :) Majd esküvõ szakadó esõben...meg minden!:)

Ezután eltelt csaknem 10 év kettesben...

Anyukámnak még nem volt gyermeke, de már nagyon vágyott rá...Apám már kevésbé, miután sosem volt az a kimondott jó apatípus (Isten nyugosztalja! :D)...meg aztán neki már volt 3 gyermeke az elsõ házasságából, akik akkora már nagyjából külön családot alapítottak... De édesanyám hajthatatlan volt, hiszen nagyon vágyott már egy babára, élete örömére, értelmére...ahogy engem emlegetett késõbb.:)Rábeszélte végül apámat...

Miután voltam oly kegyes világra jönni, apám volt a legboldogabb...:) Állítólag röhögtek a haverjai rajta, ahogy nekem gügyögött.. :D Mindenhová magával akart vinni és dicsekedni...hogy lám, neki pici lánya van idõs kora ellenére!:)
Sosem felejtem el azt a zokogást például, amikor 15 éves koromban beteg voltam...tüszõs mandulagyulladással..az orvos kissé túladagolta a gyógyszeremet (nem írnám le a napi szuri és külön lórúgás gyógyszeradagomat)és ettõl irtózatos egybefolyó kiütésekkel lettem tele!:ff Talán akkor láttam Õt elõször és utoljára sírni...mert hát Õ is büszke férfiember volt!:)

Rengeteg vicces emlékem van róla, hiszen viszonylag magas kort ért meg...én 19 éves voltam, mikor meghalt.

Szerintem ennyi elég is már a megemlékezésbõl! Elvileg rövidebbet ígértem!:ff:bocsi

Sajnálom, hogy nem köszönthetem Õt személyesen ezen a napon...de ha másként nem is, akkor ezzel a bloggal tisztelgek elõtte és köszöntöm fel Õt!

Boldog szülinapot odafent apa!:):*

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(5)

___________________________________________________

Életem Legmeghatóbb és Egyben Szomorú Pillanatai

Pancsa - Életem Legmeghatóbb és Egyben Szomorú Pillanatai
2012-09-24 11:00:43
Az igazi férfiakról szóló blog eszembe juttatta,azt ami kb 1-1.5 hónapja mondott a fiam.Mint már régebben kifejtettem,gyermekem apja nem volt minta apa vagy férj.Bármennyit is veszekedtünk igyekeztem abból a fiamat kihagyni, megkímélni tõle,de sajnos 1 iszákos,goromba ember nem tud csendben vitatkozni. A címben említett pillanatok pedig azok voltak amikor a 15 éves fiam megjegyezte hogy a férjem Tomi,milyen papucs,mert hogy nem szoktunk veszekedni.Ekkor döbbentem rá,hogy neki már természetesnek tûnt az állandó veszekedés,kiabálás.Elmagyaráztam neki hogy nem az a jó családi élet ami akkor volt,hanem amiben most él,és hogy nem mindenben értünk mi sem egyet,de megbeszéljük a dolgokat.Erre közölte hogy õ nagyon szereti a Tomit(férjemet),de ezt sosem fogja neki mondani,mert hát mégiscsak pasik mind a ketten.:)A másik mikor a tv-ben mondták hogy vigyázzon mindenki az utakon,erre azt mondta hogy rá van aki vigyázzon,mert van apja és anyja is.Megkérdeztem hogy mégis kire gondolt.a válasza az volt hogy a Tomira mert neki õ az igazi apja.Ebben az a megható és szomorú hogy a férjemet mind-õsze 11 hónapja ismeri és 8 hónapja élünk együtt. Számomra a férjem testesíti meg az igazi férfit.Nem csak velem elõzékeny és udvarias,de a fiam is mindig számíthat rá.Mellette mindig nõnek érezhetem magam.Kívánom minden nõtársamnak,hogy ilyen férfit találjon párjának!MERT VANNAK MÉG IGAZI FÉRFIAK!

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Coming Soon

Sanko - Coming Soon
2012-09-07 20:02:32
Most következõ történet, kitalált. A történet fíktív azaz nem valós, bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen mûve,és a szereplõk is kitalált személyek:)




[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->