Blogok:797

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->
<<              >>

Boncasztalon Abraham Lincoln, A Vámpírvadász

Agos - Boncasztalon Abraham Lincoln, A Vámpírvadász
2012-08-23 23:02:28



Az Egyesült Államok 16. elnökérõl mik ki nem derülnek? Eddig abban a naiv tudatban leledztünk, hogy Abraham Lincoln volt az a zseniális fickó, aki gatyába rázta a polgárháborúba sodródó Amerikát, teljes mellszélességgel harcolt az emberi jogok mellett, röviden, letett ezt-azt az asztalra. Timur Bekmambetov filmjében új oldaláról ismerjük meg a legendát: áramvonalas fejszével a kezében írtja a rosszarcúakat, történetesen vámpírokat.
Fõbb szerepekben másodvonalbeli színészek, alapanyagként Seth Grahame-Smith rendesen megosztó regényébõl írt Seth Grahame-Smith rendesen elcseszett forgatókönyvet, dicsérheti önmagát. Benne, hogy úgy mondjam, újszerû megközelítést kapott az amcsi elnök, amire a derék jenkik nem igazán néztek jó szemmel. Olvastam ezzel kapcsolatban frappáns hasonlatokat többfelé. Talán mi sem röhögnénk körbe a világot, amennyiben jelenlegi vezérünkrõl kiderülne, hogy zombi, esetleg vérfarkas, aki harapással szaporodik – pedig belõle egy is sokk?! Népszerû regény ide, vagy oda, a filmes átirata valahogy nem sikeredett kerekre. Timur Bekmambetov persze nem kiscserkész, rögtön észrevette a kommersz siker könnyû lehetõségét. Hisz van a regényben minden: rokonszenves hõsként az amerikai történelem gigásza, cél, bosszú, dráma, és egy rakás vámpír. Elég kell lenni ennyinek a sikerhez, vélekedtek. Ezért nem vacakoltak olyan luxus dolgokkal, mint ésszerûség, logika, korhûség. Hát alaposan mellényúltak… Néha úgy haldoklik filmje, mint egy szíven szúrt szalmaszál. A kanyargolyókat és a botsáska Angelina Jolie zörgõ csontjait is kezdtem visszasírni, annyira halványan pislákol a Wanted rendezõjének vámpíros hentesmunkája.
A hentesmunka igazából nem jó szó, hiszen rögtön a mûfaji besorolásból parázs vita kerekedhetne. Az Abraham Lincoln gyakorlatilag felölel mindent, a horrortól kezdve a fantasyn keresztül a gyenge drámáig bezárólag. Mindenbõl egy kevés, abból lesz a kerek egész. Gondolták bátran készítõi, avagy így hívják lepukkadt menzákban a Petõfi levest. Minek nevezzelek? Mert benne van az összes tartozék, csak a lélek hiányzik. A baltás kaszabolások, fröcsögõ vér és vicsori fogak jelentik a horrort, ugyanakkor csak óvatosan durvulnak. Néhány perccel késõbb romantikáznak egy sort, puccos bálok résztvevõi vagyunk, újabb ugrás és a legjobb akció/kalandfilmeket idézõ jelenetek következnek. Kiváló rendezõi koncepció lenne, amennyiben mûködne, de nem, helyette káosz.

Bizony, vegyes felvágott, amit kapunk, a legnagyobb baj teteje az, hogy gyakran arányt tévesztenek. Most nem arra gondolok, hogy az akciókat túlzásba vitték a hülye szûrõkkel, némely színbõl erõteljes túlkínálat, majd meglátjátok. A mozgalmasabb jeleneteket szépen felsrófolták, ezen már fel sem szisszentem, de nem is kell. Fantasyba belefér minden, igaz. A látvány is szépen helyben van. Bár nem üti ki a szemünket, leginkább a lovas és a vonatos jelenet az, amely emlékezetessé teheti a filmet. A gondok a történettel csúcsosodnak ki. Nem mesélem el a sztorit, fölösleges. A történelemre magas ívbõl tojtak, de leginkább idegesített, hogy elég gyakran elakadtak a cselekménnyel, olyankor rutinosan váltottak az események menetén, az ember meg csak pislog, mint vak bogár a szélvédõn. Keményen fennáll az unalomba fulladás veszélye is. Szerintem hezitáltak egy sort a forgatókönyvírás görcsölése közben. Ijedtükben legurítottak néhány liter piát, jótékony kóma, és megszületett a “mestermû”. Egyedül az irányt nem tudták eldönteni: készítsenek egy keménypöcsû vámpírüldözõt, vagy megmaradjanak a hiteles elnök ábrázolásánál? Penge? Neeem… Balta! Ezért az elõbbi verziót választották, így kis híján szuperhõst fabrikáltak Abraham Lincolnból. Szinte vártam, mikor kap elõ egy álarcot kínjában…
A színészekkel nem foglalkoznék annyira részletesen, nem miattuk bukta a film, bár az is igaz, semmi pluszt nem tesznek hozzá. Csupán a fõszereplõrõl: Benjamin Walkert sima arcú baltásból profin átmaszkírozták, döbbenetesen hasonlít az elnökre. Nekem Liam Neeson fiatalabb kiadásaként ugrott be, valamiért. Nagyon nem vakítja el a napot, de tehetségét nem vitatom.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász értékelés: A tengerentúlról érkezõ hírek jelen esetben helytállóak. A film tényleg annyira ramaty, amennyire jelezték. Nagyot csalódtam, eddig az év negatív szenzációja. Ez egészben az a röhej, agymenésük még mûködne is paródiaként, de vesztükre, komolyan vették magukat.

Értékelés: 5,5/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Az Emlékmás /2012/

Agos - Boncasztalon Az Emlékmás /2012/
2012-08-23 18:28:32



Nehéz lesz megállnom, de megpróbálom. Egyetlen szóval sem említem majd az 1990-es, Arnold Schwarzenegger fõszereplésével készült filmet. Például azért is méltatlan lenne az összehasonlítás, mert az sokkal jobbra sikeredett produkció. Szinte már klasszikus bóvli, aki egyszer látta, mélyen beleivódott emlékeibe. A 2012-es remake ezzel szemben egy rakás kaki. Colin Farrell Swarcihoz képest csupán konditermi izomfelfújtnak mondhatja magát. De jót is mondjak: embertelen látványosra sikeredett ez az új mozi, tehát könnyen felejthetõ.
A Marsnak egy rövid utalás, a hárommellû nõ is csak egy mondat erejéig kurválkodik a környéken, a sztorit pedig nincs az a nyomozó, aki megtalálná. Úgy is mondhatnám, hogy nagy semmi. Amolyan zsé kategóriás zöldségek szintjén mozgó valami. Azért Len Wiseman rendezõ védelmében illik megjegyeznem, nehéz lehetett úgy megcsinálni Az emlékmást, hogy kinõjön a régi verzió árnyékából, meg más is legyen. Úgy tûnik, megoldhatatlan feladattal szembesültek. Így aztán bedobták a jól ismert rafinériákat: ha nincs eredeti ötleted, csinálj látványos rohanást. A film – egyébként dögunalmas – elsõ negyed óráját követõen, még a lajhár is eszeveszett száguldozásba kezdene, annyira felpörgetik az iramot. Nem láthatunk egyebet, csak végsõkig srófolt lótást-futást, eszetlen bunyókat és lövöldözéseket. Nyilván, hálálkodnak a pusztán csak erre sóvárgók, de ha már bõszen akciózgatnak, nem lehet elég némi súlytalanságban eltöltött dádázás, annál több kell. Példának hozhatnám a Féktelenül sodró tempóját, vagy a Mátrix újításait. Csupán két akciópillér a közelmúltból, nagyjából ilyen magasságokba vártam Az emlékmást. A kis naiv.
Konkrétumot mondva, a mozi nyerítõ lovascsordára kezdett hasonlítani, amikor a Star Warsból importált rohamosztagosok és a droidhadseregük masírozni kezdett, Az ötödik elembõl elcsórt többszintes városkép és közlekedés látványára. Röhögés volt a spontán válasz a látottakra, onnantól már hiába erõlködtek gõzerõvel, nem volt tekintélye a filmnek. Persze, hallom máris a sóhajokat, újat kitalálni nem egyszerû, mert mindig emlékeztet valami valamire, te meg károgsz bele a nagyvilágba. Ez így van, csak ne annyira szemet szúróan lopkodjanak. Tény, a film látványvilága orgia a szemnek, hangeffektjei beutalók a fülészetre, ilyen a XXI. századi akciófilm tömény jellemzése.

Leginkább a színészeket sajnálom, amiért áldásukat adták ekkora vacakságra. Valószínûleg a bankszámlájukra utalt összeg sokat nyomhatott a latban, kell némi apró a hó végi szigetvásárlásra. Mást nagyon nem tudok elképzelni ösztönzésként. Oltári nagy kihívást egyébként nem kívánt meg a karakterük. A csajok szépek, dögösek és vadmacskák. Hogy mennyire okosak az már más kérdés, ellenben cséphadarónak elmehetnek másodállásba. Kate Beckinsale mintha Underworldban érezné magát, s egy beállítás erejéig láthatjuk, jelenleg övé Hollywood legpompásabb feneke. Jessica Biel igyekszik féltõ arcot vágni, máskor harcias amazonként láthatjuk. Colin Farrell szintén hasonló cipõben jár, néha olyan ábrázattal nyomul, mint akinek fogalma sincs, mibe keveredett, vagy éppen unja a banánt.
Röviden, szerencsétlen színészeknek nem sikerült érvényesülniük, úgy leverte szegényeket a high-tech bigyók tömkelege, mint szódás a lovát. Az emlékmás ebbõl a szemszögbõl nézve egy csúcsra járatott techno erõdemonstráció, amely elsöpör mindent. Amíg a tenyérbe operált mobilon ámulunk, néhány perc könnyedén ellazsálható. Félve jegyzem meg, a tempó csak alibi, vastag üresjárattal számoljunk.

Amit elõzetesen vártam, abból – a látványát leszámítva – semmi nem jött be. A jók faék jóságúak, a rosszak pedig sablon szemetek. Tökös és árnyalt fõhõsre számítottam, de nem. Maradjunk annyiban, Colin Farrellnek nem ez volt a legjobb választása. Rettentõen utálni való fõgonoszra készültem, ám koppantam. A Bryan Cranston által elmajmolt Cohaagen karakterénél, még a Hupikék törpikék Hókuszpókja is markánsabb szemétláda. A lakható földterület a szétszennyezett Földön konfliktusforrásként és a történet gerincére húzva, már rég lerágott csont. Miért nem a Marsra mentek?
Az emlékmás értékelés: Egyetlen szóval is összefoglalhatnám lényegét, de mi kulturált úriemberek vagyunk, ezért kettõvel írom le: rendesen sz@r. Nem is lepõdtem meg a bevételi adatok alakulásán, komolyan pofára estek. Talán egyszer eljutnak oda az Álomgyárban, nem elég már kirakatfilmeket készíteni, tartalommal is meg kéne azokat tölteni. Másképpen kifejezve, ismét egy produkció, amit nem kell bevésetni az agyunkba. Inkább felejtsük el gyorsan!

A jövõben kissé részletesebbé tenném a pontozást. Gyakran a film legfontosabb elemei köszönõ viszonyban sincsenek egymással. Eszerint:

Történet: 3/10
Színészek: 5/10
Látvány: 10/10
Összesített: 6/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(5)

___________________________________________________

A 8. Szentimentális Blogom... :D

Magical76 - A 8. Szentimentális Blogom... :D
2012-08-23 16:28:37
Elõször is szeretném leszögezni újfent (mert,akik még nem olvasták agyszüleményeim, nem tudják :ff:), hogy ezúttal sem szánalomkeltés, sem nyálcsorgatás...vagy ilyesmi a célom! :D:D Bár valószínûleg olyanra sikerül majd ez is! :bocsi Elõre is én kérek elnézést! :fog

Valahogy megint írhatnékom támadt...:banya

Nincs miért magyarázkodnom senki elõtt sem igazából...mégis elmondanám hát néktek feleim...

Az elmúlt hetekben (is...mert mikor nem:ff) tapasztalhattatok nálam némi hangulat ingadozást...már aki egyáltalán figyel rám közületek...:ff

Lehet, némelyeknek ebbõl elege van már...van ki szánakozik, van ki röhög, stb...esetleg...de nem bánom! :)

Bevállalom ezt is...mert ez vagyok ÉN! Egy tüskés *suni :) Néha kedves, néha vicces, néha bájos, néha stikkes...néha merész, olykor pimasz...lesz@rom...vághatsz grimaszt! :D :D

Egy a lényeg kedves barátaim...:barat*bno

"Figyelem! Közérdekû Közlemény! A vágány mellett kérem vigyázzanak!" :ff*kesz

Én, aki vagyok...azaz magam...a Maggi...azaz Én (a Laár-éknak ez jobban megy:smi)...
Szóval ÉN...nagyon, de nagyon és még annál is jobban Szeretlek Benneteket!!! *hrz :dbg :hrt Igen...titeket...akikkel itt beszélgetek, hülyülök...netalántán még barátságba is keveredem!!! Értitek-é??? Mindenkit! Kivétel nélkül! :D:D:D Dilis vagyok igaz? :ff Segond!:nemszamit Elvileg ilyennek is kell lennie a Földön! :ff:eye

"Mindannyian mások vagyunk"...de pont ez a szép ebben! :) Nekem Ti rengeteg új impulzust hoztatok az életembe...Valahol Ti lettetek a második családom! :szekta
Persze megvan az én igazi kis családom, akik a legfontosabbak az életemben...de mégis...Tõletek rengeteg pluszt kaptam, amit sosem gondoltam volna!! Ezért hálás is vagyok a sorsnak! Komolyan! Igaz nem régóta ismerjük egymást, mégis hiányoznátok nekem nagyon, ha nem lennétek...ezek után...ha soha nem beszélnénk többé...vagy mittudomén! :ff Én egy már-már betegesen szentimentális alak vagyok ebben a közegben...belátom! De ez van...:bocsi
"Aki szeret engem, az ilyennek szeret!" :) Aki meg nem, az nem...nem zavar...nem kötelezõ!:D:D:D

Nem akartam az unalomig szentimentális sémaszövegeket puffogtatni...ha esetleg annak gondolnátok...de

Én ezt nagyon õszintén írtam! Történt, vagy történjék bármi, amíg itt vagyok köztetek...ez sosem fog változni...még akkor sem ha megutáltok, mert az agyatokra megyek a f@szságaimmal! :D:D Elfogadom, ha Ti nem úgy gondolkodtok dolgokról, vagy a világról, mint Én! :)

Na jól van elég volt most megint belõlem...egy idõre!*kac De ne reménykedjetek...idõnként lefárasztok majd mindenkit, aki ide téved...ide a lelkem mélyére..eh...és a blogjaimra, vagy bárhova, ahol jelen vagyok éppen! :fog

Mindenkinek csak a legjobbakat kívánom...nameg "áldásbékesség"-et! :D:D:D

Nézzétek el nekem, ha olyan vagyok, "mint egy ember!" :)

Csókollakölellekpuszillak Benneteket! :*:olel:pusza...meg minden

A "Maggi"

Ui: Idézni csak a legnagyobbaktól lehet és érdemes! :)

Uui: Fogadjátok Tõlem, teljes szívembõl....ezt a kis nótát...és az is hallgassa meg, aki nem szereti ezt...csak esetleg engem csipáz! :nono:D:D

http://www.youtube.com/watch?v=ozTO6GoumZE

Nah :lelep






[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Éleg Volt:)

Yano - Éleg Volt:)
2012-08-17 09:46:28
Felmondtam tegnap elõtt:XD Elegem lett a faszomságokból. Nekem ne mondja meg senki mit csináljak, ott voltak rá egész életemben elõször a szüleim,utána mások mondták meg mit csináljak. Hát most telt be a pohár:XD Majd én azt tudom mit fogok csinálni,32 éves vagyok már tényleg basszus:) Hát hol élnek ezek az emberek?:D Írnék még annyit,de nem vagyok rá képes most:):D
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(6)

___________________________________________________

Soványok Kontra Ducik

Kokusz - Soványok Kontra Ducik
2012-08-11 09:44:54
Nem értem!Vannak pasik akik ezen a teltlányok Társkeresõ oldalon. Aminek ugye az a lényege, hogy itt direkt olyan lányok, fiúk keresnem társat akik nagyobba paraméterekkel rendelkeznek az átlagnál!!!Vagy esetleg ha mégsem, olyan társat keresnek akik ducik, teltek, molettek, stb. Választhatnánk itt bármilyen szinonimát.
Szóval vannak akik ezt a tényt nem veszik figyelembe, és SOVÁNY kategóriájú leányzót keresnek.
Most vagy velem van a baj, vagy õk nem értelmezik a telt szó jelentését.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

A Nagypapa 3.rész

Yano - A Nagypapa 3.rész
2012-07-31 08:58:39
Az elõzõ rész tartalmából:)
Katt ide az elõzményért

Tudom,hogy az elsõ rész után a második következne,de azt majd késõbb, jöjjön most a harmadik, és egyben lehet legutolsó rész is az évadból:XD

Nem mutatnám be ezt az állatot ismét, az elõzõ részben olvashattok róla, sõt aki nem tette olvassa el,mert így a miérteket nem fogja érteni:)Szóval ez ma reggel történt,hogy végleg betelt a pohár. Kiderült , hogy ez az 1 hónapban 1,max 2 találkozás is nagyon sok ezzel a táj paraszttal, mert így is ki tud borítani. Sikerült is neki , kb 5 perc alatt. Nyugodt ember vagyok, sose szoktam se ordítani,se veszekedni,csúnyán se szoktam beszélni, csak az ágyban, na meg ha ki kell itt osztani a kurvákat részegen.Úgyhogy elõre is elnézést,de lesznek csúnya szavak,meg valószínû , hogy helyesírási hibák is,legyen mit javítani az önkéntes nyelvészprofesszoroknak:XD De nem is ez a lényeg:) Szóval bejöttem reggel, még elõbb is érkeztem kicsit, mert nem tudtam aludni. Ez volt a baj. Itt volt még ez a skizofrém állat, el is torzult a fejem még jobban mikor megláttam, pedig az utálatot már messzirõl látni lehet amúgy is mikor munkába érkezem:XD Kérdem tõle, hát te mit keresel itt? Egybõl jön a válasz tájszólásba:XD - Vártam a vonatot nem gyött késik egy órát megvárom. Na remek gondoltam, mindegy ennyit kibírom :) Leülök, veszem elõ a gépet,pakolok ki,nézem ez ül ide mellém a székre, a szokásos piros öltönynadrág,fehér sportcipõ rajta, azt mondja hú de meleg van a kurva anyját bazdmeg de meleg van,és felhúzza a hasán a pólót. Nemtom, lehet azt hitte otthon ül a szántóföldön a traktrojában, vagy nemtom tényleg, próbáltam oda se nézni,mert mondom elhányom magam tényleg, így viselkedni.. Elkezdte a faszságait mondani, hogy az "onokáival" mennek szoboszlóra,de venni kell sört a pennybe mert 400 forint a strandon, úgyhogy mennek majd "pönybe" ha hazaér,meg ilyen faszságokat tolt. Közbe meg ment mögötte a ventillátor, és fújta rám a büdös mocskos izzadságszagát ennek a tetvesnek, mert szerintem szappanra is sajnálja a pénzt ez a fillérbaszó köcsög:XD Ez még semmi. Kitalálta, hogy õ most enni fog, és hozott valami embertelen fokhagymás szalonnát,és elkezdte itt vágni mögöttem. Tényleg a szalonnával sincs semmi bajom,de alap,hogy munkahelyen nem eszek fokhagymás szalonnát. Dehát ennek szerintem a traktor,meg ez ugyanaz,úgyhogy azt zabálta, úgyhogy már azt is rámfújta a ventillátor,a fokhagyma meg az izzadtságszag keverékét.Ezt még kibirom,fél óra van gondoltam. Nyomta közben a fasz történeteit is, benyomtam addig a trance.fm -et a winampon, így ki tudom az agyam kapcsolni..:fules Magyaráz,magyaráz, egyszer csak beleharap a paradicsomba, és az egész fröcsköl rám, na itt betelt a pohár, felurottam a székrõl, és úgy kirúgtam a tálcát a kezébõl, hogy a plafonig felrepült :XDDDD Repült szét minden, a sótartó darabokra tört,meg minden:XXXD Meg se tudott szólalni a vén geci,de én se, úgy el volt borulva az agyam csak suttogni tudtam én is, ránéztem mondom te unokás geci, te unokás fasszopó te,és csak ezt tudtam ismételgeni vagy 4x, és vettem a levegõket,hogy a széket ki ne rúgjam alóla,nagyon vissza kellett fognom magam:XXXD Aztán inkább kimentem az udvarra, megvártam ameddig elhúz.. Elment végül,de beköpött a geci, így hívott a fõnök,hogy szegény Jancsi bácsi, kérjek tõle bocsánatot, mert ennyi idõs meg ilyenek:XD Én meg mondtam , hogy nem kérek, mert egy nem emberek közé való ócska féreggel én nem fogok beszélgetni se,nemhogy bocsánatot kérni. Elmondtam,hogy mi volt, hát õ se bírta röhögés nélkül, de azt mondta nem lehet így viselkedni,ez egy munkahely. Mondom neki, de piros öltönynadrágba félmeztelenül szalonnát enni azt lehet,vagy mi a fasz van?:XD Mondta pénteken kijön,aztán meg kell ezt beszélni. Szóval lehet munkanélküli leszek:) De leszarom mert úgyis utáltam itt dolgozni, csak szívességet tennének vele ha kibasznának:XD
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(4)

___________________________________________________

Plágium :)

Led - Plágium :)
2012-07-29 10:39:00
Az alábbi irományt a neten leltem és szerintem tökéletesen fogalmazza meg, mit is jelent nekem anyának lenni. Gondoltam megosztom Veletek is. Íme:

"Kétféle Nõ létezik, az amelyik már szült gyereket és az amelyik még nem. Amíg az utóbbiak táborába tartozol hajlamos vagy egy túl idealizált képet alkotni, a terhességrõl, a szülésrõl és az azt követõ babázós évekrõl. Mondhat neked bárki bármit, nincs az a panaszáradat álmatlan éjszakákról, hasfájásról, és kibújó fogacskákról, ami megingathat a hitedben, hogy anyának lenni csodálatos, és ez így is van jól.

Mert tényleg így van, anyának lenni a legfantasztikusabb dolog a világon!

-Én is úgy képzeltem, hogy majd amikor a csemetémet a keblemre ölelem egy csodálatosan könnyû szülés után, arcunkon dicsõült mosollyal várjuk a látogatókat, fogadjuk a gratulációkat.

-Úgy hittem , hogy végre eljött az én idõm, nincs többé munkahely, nincs többé fõnök, én osztom be az idõmet és én diktálom a feltételeket.

-Hittem, hogy egésznap úszkálunk a baba illatú felhõtlen boldogságban, hogy az életünk nem lesz más csak móka és kacagás, nagyokat alszunk majd együtt, és milyen jó lesz, hogy sétálhatunk a friss levegõn, kihúzott derékkal, lobogó hajjal, vidáman kacarászó szememfényét magam elõtt tolva. Ilyen és ehhez hasonló ábrándjaim voltak. A valóságban egy kicsit másképp alakulnak a dolgok…

-A gyermek világrajövetele nem olyan, mint a filmekben, persze vannak szerencsés kivételek. Vérrel, verejtékkel megszülöd, hirtelen anyává válsz, rájössz, milyen kevés is volt az a 9 hónap, a fölborult hormonjaid pedig egy bizonytalan bõgõmasinává változtatnak. Amint meglátod, megérinted, megszagolod, az életed soha többé nem lesz a régi, a magabiztosságod oda, az élet örök aggódássá válik.

-A babaillatú boldogságban csak neked lesz furcsa szagod, nem gyõzöd cserélni a ruhád, ami a vissza büfizett anyatejtõl illatozik, a kakis pelenkákról ne is beszéljünk, ami a gyermek korának elõre haladtával egyre büdösebb…

- Az élet egy örökös körforgássá válik evés, alvás, fürdetés! De ez téged nem érint, ezeknek az élvezeteknek búcsút inthetsz, legfõképp az alvásnak.

-Az hogy te diktálod a feltételeket nem igaz, itt a fõnököd. Igaz, hogy még nem beszél és 10 kg alatt van, mégis jobban tudja érvényesíteni az akaratát, mint bárki a világon. Itt nincs se szabadság, se felmondási idõ, és tuti, hogy innen nyugdíjba se mehetsz!

-Sétálni visszont sétálhatsz: hóban, fagyban, zivatarban! A derekadat egy idõ után már úgysem fogod érezni, leszakad a sok gyerek- és babakocsicipeléstõl. A hajad - már ami meg maradt, - garantáltan nem fog lobogni, kiengedni se fogod , annak is örülsz majd, ha egy héten egyszer meg tudod mosni.

-Mindezek ellenére nincs az az áldozat, amit meg nem tennél érte, miatta bármekkora erõfeszítésekre képes leszel , és este, amikor nézed ahogy alszik, rájössz hogy mégis úgy van, ahogy hitted: ANYÁNAK LENNI CSODÁLATOS!!!!!!!!! :)"

-nicci-

Nincs hozzáfûzni valóm :)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

Értetlenül...

Led - Értetlenül...
2012-07-26 18:17:17
Biztos ezerszer lerágott csont, ami most a legjobban foglalkoztat, de persze megint túl egy sikertelen randin.
Persze már nem a tény háborít fel, hogy nem sikerült és egész õszintén kudarcnak sem tekintem, mint az elején oly gyakran. Egyszerûen csak azt nem tudom, ha egy eldöntendõ kérdés hangzik el, miért olyan nehéz válaszolni? Legyen bármi is a válasz.
Ennek egy súlyosbított formája, amikor randi lebeszélve, lázas készülõdés, lelkemben pici reménnyel és még csak fel sem hív, hogy nem jön el. Õszintén mondom- mivel az elsõ találkozás elõtt nem válik személlyé valaki, egyszerûen csak valamiféle összerezgés van-, hogy nem érdekel miért alakult úgy, hogy egy kellemes indítás után megpattan, de a nem az azért járna. :)
Talán azt hiszik, ha megmondják a tuttit dugánkba dõlünk? Ennél több is vészett Mohácsnál :D
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(9)

___________________________________________________

Szenvedek Még Néha

Led - Szenvedek Még Néha
2012-07-16 22:26:45
Napok óta foglalkoztat, hogy írjak-e errõl, de miután elolvastam egy blogot, ami az írás miértjét feszegette,-nem elõször- megfogalmaztam magamban, hogy én miért blogolok.
Újra és újra arra jutok, hogy azért, hogy eláruljak magamról olyan dolgokat, amiket nem árt az elsõ randi elõtt tudni és nem feltétlen írnám be a "magamról" rovatba :)
A téma pedig a fiaim édesapjával kapcsolatos.
Az a tapasztalatom, hogy sok férfi megretten, vagy idióta mód sajnálkozik - hiszen mit sem tudhatott róla-, ha megtudja, hogy özvegy vagyok és mentem lesz egy alig észrevehetõ távolságtartás bennük irányomban, amit sose értek és igyekszem minden alkalommal elmondani, amikor ez elõjön, hogy próbálja meg a tényt, tényként kezelni, és higgye el, hogy ezzel neki annyi a dolga, hogy a mi gyászunkat tiszteletben tartja. Nincs kivel versenyezni, és bátran állíthatom nem is kell!
A fiaim édesapja jó, mindenféle extra jelzõ nélkül JÓ ember volt (másképp nem is bírta volna velem annyi éven át :) ), igyekszem Õt a fiaim emlékében a lehetõségekhez mérten méltóképpen megõrizni, de azt hiszem ez nem lépi túl az "egészséges" határt. Nem tömjénezzük Õt, igyekszünk a hülyeségeivel, a mindennapi dolgaival együtt megemlékezni róla, amikor szóba kerül. Ha valaki látná és/vagy tudná, mennyi mindent kell megtennem sokszor egyedül a fiaimért, a házunkért, a mindennapi életünkért, biztos nem így nyitna egy levélben: "Szép a szád. Leszopsz?" - bocsánat, mindezt ékezetek és írásjelek és shift nélkül. :)
Szóval amikor azt mondom, hogy nem akarok felelõtlenül mindenféle egy éjszakás szerelmeket, azt egy kicsit az Apa nélkül felcseperedõ fiaim miatt is mondom, túl azon, hogy méltatlannak érzem , mind a magam, mind hölgytársaim nevében. Korrekt, de méltatlan.
A fiaim, akik elõtt nincs férfikép, akire felnézhetnének, biztosan rosszul tûrnék, ha az én erõs anyaképem is meginogna. Nem akarom, hogy nekik kelljen a suliban azért laposra verniük a srácokat, mert lekurváznak és ezt õk még személyes sértésnek vennék, és tulajdonképpen rendjén is van ez így... Én is megcsapnám, azt, aki a családomat bántja. Szóval az özvegységem ténye összetettebb azért egy kicsit a ténynél, de nem hiszem hogy a mai férfi társadalom ilyen félõs lenne...
A legrosszabb az egészben mégis az, hogy tudom ,hogy a fiaim apa nélkül nõnek fel és hiteles szülõ tudok-e maradni a szemükben a mai világban... Rettegek attól, hogy illenék elmenni valahová nyaralni és/vagy kirándulni, ahol mást sem hall meg egyikünk füle sem, mint az "Apa, emelj fel", "Apa, dobj el a vízben...", vagy az "Apa fújd fel a matracot..." és ilyenkor mindig eszembe jut annak idején mennyit morogtam, hogy pl. szombat délelõtt nem volt még levágva a fû és ilyenkor oda tudnék szólni a párjukra nyávogó nõkre, hogy vedd észre mennyire lényegtelen baromság, az amiért éppen nyafogsz.
Nyáron nehezebb, vagy talán csak mivel többet vagyunk családok közt a szabadban, jobban megvisel. Persze megsajdulna a lelkem akkor is, ha a majdani párom is velünk lenne, de akkor ez a sajgás nem lenne más, mint a múlt egy pillanata, hiszen a fiúk már követelnék is : GYERE VELÜNK FOCIZNI! :) és mér csak arra tudnék figyelni, hogy vajon a fényképezõ gépet betettem-e és ha igen, elhoztam-e a töltött akkumulátort ;)
Így egyszerûen csak kimegyek velük a strandra, és igyekszem annyira jó lenni, és party arc amennyire csak az erõmbõl telik, hogy legyenek klassz emlékeik is ezekbõl a fontos évekbõl.
Úgyhogy innen üzenném minden szexmachine-nak (aki a keresztnevem tudta nélkül is megdugna- persze nálam :D ), hogy ne vegyék személyes sértésnek, hogy már-már ellenállhatatlan ajánlataikat idõnként visszadobom, hiszen ebben semmi rátartiság, gõg, vagy pökhendiség nincs, csak méltatlannak érzem.
Amikor ezektõl az emberekrõl megkérdem, hogy az édesanyjukról mi lenne a véleményük, ha hasonló helyzetben jöttek mentek volna az ágyukban a férfiak, kivétel nélkül mind megsértõdnek és miután elhordtak mindennek, eltûnnek, pedig lássuk be ÕK IS VOLTAK 10 ÉVES KISFIÚK :)
Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben magam elé helyezem õket, de igen több esetben tekintettel kell legyek rájuk is. Mellékszereplõi az életemnek - saját monológokkal ;)
Talán sikerült kicsit rávilágítanom mit takar számomra a méltatlan, ebben a világban...
Talán.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Tükör által Homályosan...

Led - Tükör által Homályosan...
2012-07-15 20:31:25
Hiszem, hogy minden ember aki ideig-óráig része az életünknek akkor és ott tükröt tart elénk. Sokszor csorba, sokszor torz, de mindenképpen tükrözõdése annak akik akkor, adott pillanatban mi magunk vagyunk. Amit adunk, vagy adni tudunk magunkból.
Remek önismereti dolog felfedezni a másik reakciójában a sajátunkat és tudni kezelni, vagy ami még jobb változtatni rajta.
Sokat gondolkodom azon, hogy ilyenkor hol van az a pont amikor már feladom magam és hátrányomra, vagy káromra változom. Persze amikor az ember nagyon akar valakit hajlamos azt hinni, hogy a kedvéért ez is meg az is menni fog és sajnos sokszor már csak késõn jövök rá, hogy magamnak hazudtam a legnagyobbat, amikor a kedvéért azt hittem menni fog.
Kicsit hasonlatos ez ahhoz, mint amikor egy elsõ, vak-randira megy az ember lánya :)
Pl. én a hétköznapokban sportosan öltözködöm, kényelmesen, praktikusan, vagy nevezzük bár akárhogy... Persze idõnként jól esik dögösen kicsípni magam, sminket vinni fel, bizsukat hordani, de nem ez a jellemzõ egy egyszerû keddi napon :)
Amikor elsõ randira megyek többször igyekszem a férfi által sugalmazott stílust magamra ölteni és végtelenül figyelni akár a legapróbb részletre is, hiszen tetszeni szeretnék. (Van-e nõ, aki nem? :) )
Ugyanakkor hazafelé a kocsiban mindig rá kell jöjjek ez nem én voltam. Egyszer egy férfi barátom azt mondta, ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásom (bár nem is ez a jó szó rá) , hiszen valójában mindenkinek kellemetlen a reggeli szájszaga (hacsak ki nem "szökött" fogat mosni és / vagy nem tart rágót az éjjeli szekrényén) mégsem ezzel nyitjuk az ismerkedést elsõ lépésben.
Szóval amikor kezdõdik egymás megismerése helytelen-e, ha be-be szúrunk egy-két realitást, vagy hagyni kell, hogy egy esetleg homályos, torz tükörben lásson meg a másik?
Az az igazság, hogy sokszor kaptam már sikító-frászt az "imádok utazni, színházba, moziba járni" és hogy a klasszikus se maradjon ki "beszélgetni egy jó pohár száraz vörös mellett" regektõl.
Javítsatok ki, ha tévedek, de andalogni, mondjuk az olasz tengerparton egy kellemes parton elfogyasztott vacsora után, amikor a háttérbõl kellemes bossanova szól szinte bárkivel kellemes lehet, márcsak a "díszlet" miatt is, és nyilván ha mindig mindenki színházba járna (AMIT IMÁD), nem zárnának be annyi teátrumot anyagi okok miatt. Én is szeretek színházba járni, és szeretném a gyerekeimben is elültetni az erre való igényt, de még így sem több ez évente 8-10 esténél. Ha ezt is és a mondjuk 2 utazást ( a mai gazdaság helyzettel kalkulálva - és akkor lehet sokat is saccoltam) összeadjuk sem több évente 24 napról beszélünk. Mi van a maradék 341 napban?
Munka, hajtás csekktõl csekkeig, lakáshitel (a szerencsésebbjének), gyermeknevelés. Ezért én sokkal jobban örülnék a ködösítés helyett valami gyakorlatias, felelõsségteljes bemutatkozásnak, hiszen magam is ezt teszem, dacolva a veszéllyel, hogy a másik megfutamodik, de az egyik mottóm az életben : a legyen egyértelmû, ami nyilvánvaló :)
Jó lenne "színrõl-színre" látni végre...

Te hogy vagy ezzel? ;)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

Szerettem Régen Ezt Az Oldalt.

Figyelmesferfi - Szerettem Régen Ezt Az Oldalt.
2012-07-12 18:55:02
Anno, pár évvel ezelõtt itt kezdtem a társkeresõs pályafutásomat. Akkor még csak ízlelgettem a dolgot. Talán az újdonság varázsa is hozzájárulhatott ahhoz, hogy nagyon élveztem. De nagyrész az itt jelen lévõ embereknek volt köszönhetõ. Sok jó beszélgetésem zajlott itt, vagy itt megismert emberekkel. Akkor még nem kerestem társat. De mégis ráleltem valakire, aki a mai napig fontos nekem, bár nem lett a társam. Késõbb is sok érdekes, értékes emberrel akadtam itt össze. Aztán jött egy év, vagy talán több kihagyás. Amikor visszatértem, már nem találtam itt a helyem. Hiányoztak a jó beszélgetések. Akkor épp kerestem volna társat. De nem leltem itt rá. Csalódottan tûntem el innen. Most újból itt vagyok, bízva abban, hogy a régi dolgokból visszatér valami, és ismét értelmes, jó fej embereket ismerhetek meg, és tartalmas beszélgetéseket folytathatok. Ha ez meglesz, már elégedett leszek.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

(Z)ûrzavar

Led - (Z)ûrzavar
2012-07-10 21:14:14
Nagy vihar van a lelkemben.
Biztosan ismerõs, a jól van minden így, ahogy megadatott és a hol rontottam el, vagy ami még rosszabb a hol fogom elrontani kesze-kusza érzése.
Azt hiszem, hogy mostanság, jobb dolgom híján kicsit túlagyaltam magam :)

Nap, nap után azon tipródom, hogy hagyjam-e ezt az ismerkedõsdit a francba, hiszen úgyis mindent magamnak kell megoldjak - és hála az égnek meg is tudom -, vagy adjak esélyt egy jövõbeni kapcsolatnak, hátha mégis...

"Faltól-falig" cikáznak bennem a gondolatok, hogy mi legyen. Mivel van két kiskamasz fiam (nem a legáhítottabb életszakasz) így felelõtlenül nem vághatok bele semmibe - bármibe meg pláne nem :)
Szóval, persze többször felmerült a "karbantartói" pozíció is, mert hát ugye biológia is van a világon, de ehhez még egyszer sem éreztem elég merszet magamban, hogy gyakorlatiasan meg is valósítsam. Pedig lássuk be, csupa jót kap csak az ember lánya. Hiszen, ha valaki csak szeretõ, mindig szépen kipucolkodva találkozik a másikkal és csak a kellemes és élvezetes része marad a dolgoknak. A "vidd már le a szemetet" nem tartozik a szeretõi státusz körébe... Azt hiszem értitek mire gondolok, de én valahogy mégis óvakodom tõle.
Ugyanakkor nézzük a másik oldalt. Lassan 36 éves önálló nõként sem tudom magam a falutól (mindenki mindent tud, vagy tudni vél... ld. Város kontra vidék), vagy helyesebben a falu szájától függetleníteni. Nem mintha nem férne rám bármi, amivel épp bántanak, vagy bántani akarnak, de igyekszem tekintettel lenni a gyermekeimre, a szüleimre és a nagyszüleimre, hogy ne kelljen nekik vélt, vagy valós dolgaim miatt szégyenkezniük. A helyzet ott válik igazán faramucivá, amikor valakivel tényleg komolyan (vagy legalább félkomolyan) ismerkedés indul. Mivel a fiúkat sem akarom kitenni a "pasik jönnek, pasik mennek" õrületnek, így megfogadtam, hogy már csak azt a férfit fogom bemutatni nekik, aki nagy valószínûséggel huzamosabb ideig része lesz az életünknek. Kérdezem én, hogy kaphat valaki reális képet arról a gyakorló elmebajról, amiben sokszor élünk. A vitákról, a hisztikrõl pro és kontra egyaránt, ha nem áll módjában megélni ezt velem?
Jó, ok. Tegyük fel, hogy mindezen szélsõértékek ellenére elindul egy randizgatás (amit anyám nem különösebben támogat) és mégis sikerül összehangolódni, anyám ott tesz keresztbe, ahol tud, mert meggyõzõdése, hogy meg kéne találjam a boldogságot a gyerekeimben, meddig várható el egy korombeli tényleg komoly szándékú férfitól, hogy ezt tolerálja? (Többnyire az elején elvérzik a dolog :( )
Sokszor kilátástalannak és ami még rosszabb csak egy nemi szervnek érzem magam, ilyenkor kicsit feladom...

Most sincs ez másképp.

Utolért az életem és most belefáradtam futni elõle...

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

Város Kontra Vidék

Led - Város Kontra Vidék
2012-07-01 15:15:46
Sok esetben találom magam szemben a városban született és nevelkedett és a vidéken felcseperedett emberek közti igen jelentõs különbségekkel.
Persze nagyon sok tévképzet is él mindkét oldalon a másik mindennapi életével kapcsolatban mégis azt gondolom, hogy sok esetben áthidalhatatlan a két világ közti ellentét, ami nyilván abból adódik, hogy amíg felnõttünk és részei lettünk a társadalomnak egész más dolgokon szocializálódtunk.
Felnõtt létem legelején a nagy faluban dolgoztam (évekig) és reggelente metróval (kék metró teljes hosszában) utaztam a munkahelyemig. Már akkor (pedig közel nem voltam szociálisan ennyire érzékeny) a tekintetébõl megmondtam, utastársaim közül ki az aki nagy valószínûséggel bejáró vidéki. Szinte látom, ahogy felnevetsz, hogy persze a tehéntrágyás cipõjébõl... :)))
De nem :), sokkal inkább a nyílt tekintetébõl esetleg a mosolyából, ha mondjuk pár nap egymás után együtt utaztunk. A városi ember (akivel Isten látja lelkem semmi bajom) többnyire rideg és bizalmatlan. Mondhatjuk, igen, hogy ezek általánosságok és minden bizonnyal nem is igazak mindõjükre, de nem merném kinyilatkoztatni, ha nem magam tapasztalom ezt.
Egy kis faluban élek, ahol még elõre köszönünk az idõsebbnek, felsegítjük a lépcsõn, akkor is ha egyébként személyesen nem ismerjük. Ez most úgy hathat, mintha itt minden rózsás és végtelenül idilli lenne, persze ez sem igaz. Így írok egy pár dolgot a teljesség igénye nélkül pro és kontra, mit is jelent nekem itt élni:
Pro:
közvetlen, barátságos, gyerekeknek bandázós (sokszor késõ estig az utcákat bringával szelve), tejföl kölcsönkérõs, kulturált rendezett környezet (hiszen senki nem engedi meg magának azt a "szégyent", hogy szombat délutánra ne tegye rendbe a házát és annak környezetét :D, lehet szellõztetni, van net és a wifihez a router olcsóbb :D, a csapból folyik a víz, amivel megtöltjük a kertben álló medencét, tavasztól õszig van annyi madárcsicsergés 24 órában, hogy szinte örülünk a télnek
Kontra:
mindenki mindenkit ismer (ez ha csak eddig tartana a pro oldalon állna:) ) és elõszeretettel üti is az orrát a dolgába, na itt a kontra..., a boltok 6-ig legkésõbb bezárnak, és nincs non-stop, ugyanez szombaton délre igaz, hogy a vasárnapot, amikor a fû se nõ, ne is említsem..., a kert a ház és "körlet" rendbe tétele viszont annyi energiát emészt fel, hogy mire végére ér az ember lánya, eszébe se jutna bakancsot húzni, nekivágni egy kiadós túrának (tapasztalatból mondom, hogy mire lenyírom a füvet, lemetszem a rózsákat, kitakarítom a medencét és felsöpröm az udvart mér csak két dologra vágyom, 1 székre a seggem allá és egy jó hideg citromos sörre :) ) Eszembe se jut az - itt neten oly sokszor és elõszeretettel emlegetett "aktív élet"- :D
Aztán sokszor ülök itt (többnyire nem sörrel...) és nézem milyen szép lett. Ami persze 1-2 napig marad szép és aztán jön az egész elölrõl. ;)

Szóval nyilván mindenkinek van egy saját magában felállított pro/kontra listája, sokszor mégis meggyõzhetetlenek vagyunk, hogy a másik oldalon is lehet élni...
Kicsit olyan ez, mint amikor cseperedõ fiaimnak azt mondom:
"Szívem, a hülyék a vasút másik oldalán laknak..."
Az a probléma csak az a dologban, hogy onnan názve mi vagyunk a túloldal, de ezt a fiaim méééééég nem tudják... ;) - ráérnek még.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Blogger. Blogger?

Led - Blogger. Blogger?
2012-06-29 18:47:31
Elkapott a szele... Hirtelen és megállíthatatlanul blogger lettem. Élvezem. Olyan kevés dolog van mostanában, ami ennyire fellelkesített volna.

Kimondhatatlanul élvezem, hogy nyíltan és egyszerûen csak csapkodjam a betûket egymás után és közben hagyjam, hogy mögé bújjon a teljes lényem, a lelkem legmélye.

Örülök, hogy belevágtam és egyre lelkesebben olvaslak Benneteket is. :)
Hát rajta, legalább itt merjünk megmutatkozni fékek nélkül és hátha lesz aki lelkünket látva kérdezi meg: "Van kedved, beszélgetni, ismerkedni velem?"
Ezekkel a kérdésekkel csak az a baj, hogyha épp nyûgös kedvemben talál, lehet elutasítom egyszerûen csak azért, mert épp nincs kedvem 243-szor elölrõl kezdeni, hogy "Igen. Szia! Edit vagyok, vidéken élek - de nem kútról hordom a vizet-...

Blogger lettem? ;)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Valaki Mondja Meg...

Led - Valaki Mondja Meg...
2012-06-28 19:37:24
Valaki mondja meg a frankót végre. Elvégre tudnom kell miért lettem 3,5 éve egy óra alatt oooollllyyyyaaaannnn szerelmes...
Ezen az oldalon ránéztem egy teljesen egyszerû srác adatlapjára. Átlagos, semmi faxni :)
Elkezdtünk beszélgetni chatelni, mint az elején általában :)
Megegyeztünk, hogy találkozzunk, mert mégiscsak leegyszerûsíti a dolgokat a késõbbiekre nézve, ha valaki kilép a fénykép mögül és lesz hangja, illata, érintése... sorolhatnám, de úgyis tudjátok.
Eljött az este és én minden ellenérzésem, és meggyõzõdésem ellenére beleegyeztem, hogy ne semleges területen találkozzunk, hanem nála. Mindketten úgy véltük, hogy az elsõ randi egyébként is elég necces és többnyire mindkettõnket zavarta, hogy ilyenkor akarva-akaratlan is úgy érzi az ember, hogy mindenki õket bámulja.
Szóval az ajtó elõtt remegõ lábbal és a kötelezõ borral a kezemben (mégiscsak Õ fõzött :) ) azon rimánkodtam, hogy ne valami elmebeteg, perverz, szadista barom legyen. Kellemes férfi nyitott ajtót és nagyon szimpatikus és barátságos volt, már az elsõ pillanatban. (Lábremegés kinn maradt a teraszon) Kulturáltan és érdeklõdõn elbeszélgettünk, semmi dugáskényszer, vagy társkeresõ görcs :))) Amatõr fotóit nézegettem a falon míg Õ a borból töltött és amikor a hátam mögé állt afelõl sem maradt egy szemernyi kétségem sem, hogy kémiája is van a dolognak. Aki régen már olvasott "vacak" lányregényeket (édesapám csak 100 Ft-os pornónak hívja) az biztos emlékszik, hogy ..."és a nõ a nyakán érezte a férfi forró leheletét és tudta ez az a pillanat"... Hát így voltam ezzel én is, neki háttal az égre nézve rimánkodtam, hogy csókoljon meg, vagy megpördülök és én fogok támadni, pedig, mint tudjuk "úrinõ" kivárja a "vadászt". Megtörtént és én ebben a pillanatban vesztem el. Tudtam, hogy megvan az én emberem...
Nem történt semmi egyéb (nem aludtam nála), hazajöttem, és alig vártam, hogy jelentkezzen és hasonlóan intenzív érzelmi viharról számoljon be, mint, ami bennem dúlt. Aztán napokig semmi. Én már-már kezdtem a nyilvánvaló elmebaj apró jeleit felfedezni magamon, de persze nem léptem. Fene tudja ma már mire mentem volna vele. Meg is állapítottam, hogy ennyi járt és miután másodpercrõl másodpercre végigpörgettem magamban azt az estét, végtelen hálát éreztem, hiszen megbizonyosodtam, hogy a férjem után van még valaki kerek-e világon, aki ezt a fajta õrületet ki tudta váltani belõlem. Lehet, hogy ez furán hangzik, de aki élt már át hasonló veszteséget tudja mirõl beszélek. Amikor 30 évesen mentális sokk ért bármire megesküdtem volna, hogy jó-jó lesz valakim, mert az ember társas lény, de úgyse lesz olyan vadítóan nagy szerelem és tessék... Megtörtént.
Napok múlva jelentkezett, nagyon köszöni és mennyire jól érezte magát bla-bla-bla, persze madarat lehetett volna fogatni. Elkezdõdött egy valóságosabb ismerkedés, amit igazából ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor az állatok kerülgetik és szagolgatják egymást. Még mindig semmi szex... Hetek után kezdtem kényelmetlennek érezni a dolgot és finoman utaltam rá, hogy tán nem-e...
Valahogy sosem jött össze a dolog, mert vagy õ nem ért rá, vagy én nem tudtam elszökni az életembõl... Történt egy szép nap, hogy egész Taljándörögdig szöktem sátorral és némi alkohol egység elfogyasztása után felhívtam és egyenesen megkérdeztem, hogy lejönne-e nyomorogni velem a sátorba, persze épp nem volt jó neki és akkor megküldtem egy vékony sorral, amit itt most nem vezetnék fel, mert kimoderálnák. :))) Persze Õ nem tûnt el, továbbra is ügyelt arra, hogy én kéznél legyek... Persze nem tudtam nemet mondani neki és ugrottam minden szavára, de miután semmi nem történt pár csóktól eltekintve, így kifakadtam és a biológiáról kezdtem el felvilágosítani és arról, hogy az ember (bármily furcsa), a nõ egészséges bilológiai igényeirõl, mire kapaszkodjatok azt mondta, hogy ez a tempó neki gyors (jelzem akkor már 3,5 hónapja "szagolgattuk" egymást). Ledobta az agyam a szíjat és elküldtem, mert képtelen voltam tovább várni. Persze a legelsõ e-mailjét, amiben minden elérhetõségét megkaptam nem töröltem. (Nem lehessen tudni ezeknél a méheknél :) ) Aztán persze maradtak a baráti névnapi, születésnapi és karácsonyi sms-ek, váltva elsõként hol Õ, hol én. Együtt éltem egy sráccal, aki a már fent leírt beletörõdés volt valójában, de Õ nem ment ki a fejembõl. Elindult a vezérhangya "a mi lett volna ha" kántálással és nem hagyott nyugodni, ekkor egyszer ( amikor az villámcsapásos este óta már több, mint egy év eltelt) felhívtam. Úgy emlékszem nem beszéltem mellé és közöltem, röviden és egyszerûen, hogy nem megy ki a fejembõl mi lett volna ha... Mosolyogva (hallottam a hangján) és végtelenül kedvesen közölte, hogy most költözött össze a barátnõjével és végtelenül boldog, de persze kedves régi ismerõsként gondol rám és szívesen találkozik velem, fussunk össze a héten. Egy teljesen hibátlan napot töltöttünk együtt, valóban barátilag. Persze elmondtam, hogy én sem vagyok egyedül és ez szemlátomást megnyugtatta. Egy újabb év következett, amíg megint nem történt semmi, vezérhangya szabin... :)
Aztán amikor szembe mertem nézni a ténnyel, hogy a párom bár hibátlan nevelõapja a gyerekeimnek, de mégse az a társ akivel le akarom élni az életem, napokon belül újra egyedül maradtam(tunk). Mivel érzelmileg már hónapok óta nem voltam igazán benne a dologban, így le is tudtam békével zárni és aztán menetrendszerûen jött a para, hogy újra itt a rajtvonalon és kezdõdik elölrõl az egész "fényképesdi". Aztán úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó a nyaramat ezzel elszúrni és lelazultam. Ebben a baromi nyugalomban (volt idõm agyalni :) ) és újra jöttek a szavak, mi lett volna ha, persze ekkor már tudtam, hogy "jól" megvan a párjával mégsem akart a dübörgés alábbhagyni. Mivel tulajdonképpen vallom, hogy az embernek csak azt kell megbánnia, amit sose volt mersze megtenni, így egy forró nyári napon, a hatalmas árnyat adó fûzfám alól mosolyogva felhívtam és csak annyit mondtam: Egyedül vagyok és kérlek kezdj az információval, amit akarsz, majd letettem. Persze "sós" visszahívott és 3 órát beszéltünk telefonon, mire másnapra meginvitált, hogy töltsük együtt a napot. Nem tudtam hová tenni az invitálást, csak egy dologban voltam biztos, hogyha a gyerekeimre nincs aki vigyázzon, akkor nyakig elásom õket a kertben és este meg ki, ha megjöttem :) (csak viccelek, nehogy rám küldjétek a "gyivit" :))) ) Odafelé menet egyfolytában az járt a fejemben, hogy mi van, ha csak én ruháztam fel õt mindenféle csuda jelzõkkel és valójában nem az az ember vár majd a megbeszélt helyen akit én látni akarok. Nem így történt (sajnos, vagy hála Istennek magam sem tudtam eldönteni), de újra elindult az a mindent elsöprõ vihar a lelkemben. Hetente 1-1 napot együtt lófráltunk a városban, velem újra madarat lehetett volna fogatni, persze elmondta, hogy jól van a párjával, hogy vannak kisebb zavarok, de megoldják. Aztán miután már szinte rendszeressé váltak a találkozók és hosszas telefonbeszélgetések rákérdeztem (majd fél év után), hogy szerinte még mindig minden rendbe van-e. Ez konkrétan azután történt, hogy egy teljes napot töltöttünk a Vörösmarty téri adventi vásáron kettesben. (Semmi különösebb testiség, még csók sem, hiszen Õ nem szabad...) Azok az apró pillanatok, míg kisimította a hajam az arcomból, ahogy megigazítottam a tutyakját, egy két mély "szem-sóhaj" csere, de semmi más.Tudtam, hogyha gyõzni akarok, nem szabad nekem nyitnom, de eljött a pont, amikor nem állhattam meg, egyszerûen kihallatszott a fejembõl. Ekkor már biztosan láttam, hogy ami köztük van nem mûködik, hiszen sok esetben hívott engem a gondjával még az autóból, mielõtt hazaért volna, tehát velem osztotta meg õket és nálam ez egy kapcsolat gyakorlati végét jelenti. Erõsebbnek tartom, mint a testi megcsalást. Továbbá nem hittem el, hogy csak úgy vagyunk egymásnak, és még mindig semmi. :(
Aztán az az ominózus pont, amikor közölte felmond magyarországi munkahelyén, mert megegyeztek, hogy kell a pénz és 10 hónapra külföldre megy dolgozni. Itt kiszivárgott a fejembõl (hallható formát öltött) a kérdés, miszerint szerinted ez normális?! Köppni nyelni nem tudott, így gondoltam enyhítem a kérdés élét és egy én-üzenetben mondtam el neki, hogy én, aki annyira vágyom egy mûködõ, energiákkal teli kapcsolatra sose engedném el a pénz miatt, mert mint tudjuk egy nehéz nap után a pénz nem bújik hozzád a kályha melegénél. Erre teljesen felháborodva közölte, hogy én, pont én, ne ítéljem meg az õ kapcsolatát, hiszen neki legalább van. Hja, végül is a kapcsolat az kapcsolat még ha szar is :)
Szóval õ el (halkan jegyzem meg, hogy az elutazása elõtti teljes napot még együtt töltöttük) én marad. Ha elmesélem, hogy gyakorlatilag több órán keresztül azon morfondírozott, hogy anno 3,5 éve hol szúrtuk el, akkor bizonyára megértitek miért borítottam rá az asztalt és hagytam faképnél az étteremben, ahová vacsorázni ültünk be.
Másnap reggel gépindulás elõtt eljött és könyörgött, hogy menjek ki és csak had öleljen meg búcsúzóul. Megtettem, de tudtam, hogy ennyi járt tõle és nem több. Fura mód nem bõgtem huzatosra a szemeim. Persze beszéltünk néha, de teljesen semlegesen, mígnem egy nap kvázi szerelmet vallott. Ez kb egy hónapja történt, végleg töröltem az összes elérhetõségét (és meglepõ módon nem érzek ûrt, vagy bármiféle hiányt emiatt), tiszta lappal visszaregeltem és várom, hogy valaki újra megfogassa velem a világot... A remény-hal egy szívós állat, így én sem adom fel.
Ha valaki tud erre értelmes, racionális magyarázatot kérem segítsen, vagy egyszerûen csak erõsítsen meg, hogy valóban jól tettem, hogy nem hagytam, hogy az örök tartaléka legyek, ha egy kis önigazolásra lenne szüksége.

Ps. : ÜBER ALLES DEUTSCHLAND!!! :)
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(5)

___________________________________________________

Az élet :D

Zeru - Az élet :D
2012-06-28 13:50:44
Eh,taknyomj nyálam egybe folyik,viccet hallotam. Egy pár beszélget,mire a fiu megszolal,jaj olyan az élet mint a férfiaságom,,,nagyon kemény!!!!Mire a lány is felsohajtva.megszolal,sajna rövid is ez az élet! :D
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Mostanság Ritkán ......

Kokusz - Mostanság Ritkán ......
2012-06-26 23:05:45
.....vagyok itt fent!
Azt hiszem kicsit jegelem most ezt a társkeresõsdit!:):):)
Van, hogy kicsit pihentetni kell azt, amit már nagyon szeretnénk, amire már nagyon vágyunk.
Azt mondják ha lemondok arról, hogy görcsösen akarjak kapcsolatot.Akkor fog sikerülni.
Most ezt próbálom ki. Hátha sikeresebb leszek!!:):)
Próba cseresznye!!:):D:D:D
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Hosszas Tipródás Után...

Led - Hosszas Tipródás Után...
2012-06-26 17:14:50
Vegyes érzelmekkel vágok bele, de végre legyõztem az összes ellenérzésemet a blogírással kapcsolatban. :)
Kicsit amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" (Karinthy) érzésem van.
Férjem halála óta (5 éve) kisebb nagyobb megszakításokkal vagyok tagja netes társkeresõknek. (Igen többnek, de ezzel úgy vagyok egy kicsit, mint Woody "Az összes vallás számára adakozom. Nem akarom egy merõben formális aprósággal elszúrni az örök életet.")
Sokszor elgondolkodom én is azon, hogy aki a komoly kapcsolatra való törekvés álarca mögött csak arra kíváncsi mi a kedvenc pózom, illetve, hogy lenyelem-e nem is tudom mit gondolnak. Mindegy korrekt és egyértelmû, ha felvállalja mit akar és ekkor egy világos döntéshelyzetbe hoz, nem rabolja el a lelkem és nem kecsegtet további reményekkel. Az elsõ "szereted a popsi-szexet? :)" üzenetnél mérhetetlenül felháborodtam, és úgy döntöttem, ha csak ez jut hát sodrok egy méter kötelet :)))
Aztán volt alkalmam megtapasztalni a másik már fentebb aposztrofált esetet is és azon nehezebb volt túljutni, így jutottam arra a következtetésre, hogy tulajdonképpen a maguk módján egyszerû megkeresõk nem futnak felesleges köröket, így tulajdonképpen hálával tartozom nekik.

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(3)

___________________________________________________

Horoszkóp

User - Horoszkóp
2012-06-21 12:32:44
Vízöntõ horoszkóp leírása

Az egyik legemberibb jegy a többi között. Segítõkész és közösségi gondolkodású embert takar.

Igen éles eszû, zseni alkat, mely egyszerre áldás és átok. Független és rendkívül szabadságszeretõ, forradalmár reformer, aki nehezen illeszthetõ bármilyen rendbe, rendszerbe.

Vonzzák az új társadalmi mozgalmak, a modern technika, a merész ötletek, találmányok. Kerüli a szabályokat és saját szabály rendszere szerint szeret élni.

A szerelemben is szereti a függetlenséget. Gyakran nem pártolja a házasság intézményét, hogy ne kelljen feladnia függetlenségét. Szélsõséges esetben megalkuvásra képtelen, önfejû.
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Boncasztalon A Fehér Pokol

Agos - Boncasztalon A Fehér Pokol
2012-05-17 20:32:46



Az egyik legrealistábbra sikeredett filmes repülõgép szerencsétlenséget követõen az életben maradtak a fagy birodalmának kellõs közepén találják magukat. Semmi cécó, hattyú halála, csak rázkódás és zuhanás. Az idõjárási körülmények még az edzetteket is kikészítik. Csontig hatoló hideg, vízszintesen üvöltõ jeges szél. Hulla, hull a hó és hózik, Liam Neeson fázik, mert kutya zima van itten, meg kell hagyni. Bear Grylls, a helyzetet elemezendõ, újabb epizóddal oktatna bennünket A túlélés törvényeirõl, azonban neki is arcára fagyna mosolya. Mert a megpróbáltatást fokozandó, nyomukban a vérengzõ farkasfalka. Uraim! Én a futást javaslom!

A Fehér pokol mégsem szimpla akciófilm, nem is mezei túlélõdráma. Amennyiben készítõi megrekednének az iménti szinteken, kapnánk egy átlagos szürkeséget. Olyat, amiben tojáshéjjal a fenekén mászkáló akcióhõs viaskodik a veszélyes vaddal. Mert, mit neki egy farkas? Majd jól a szemei közé néz, lekever két sallert, az ordas meg bepánikol és elinal. Na, hát ez lenne az a pont, amikor a hitelesség hátast dob, a film komolytalanná válik. De nem esnek csapdába, szerencsénkre. Kerítettek az egyébként faék egyszerûségû történethez egy nagyszerû színészt. Liam Neesonnak még az is jól áll, ha kenyeret dagaszt. Ki gondolná, de a langaléta fickó idén júniusban már betölti a hatvanat. Mégis, az elmúlt évek karizmatikus filmikonjává nõtte ki magát. Vénségére válik szuperhõssé, amolyan Charles Bronson féle kemény legény, modernkori kiadásban. Piszkosul jól megválasztott szerepeivel képtelen hibázni, emelem kalapom elõtte.

A sztori szerint a fõhõs egy vadászt alakít – a már megszokott családi tragédiával –, aki egy olajfinomító dolgozóit óvja a rájuk leselkedõ vadállatoktól. Azonban megbízása lejár és a hazafelé tartó munkásokkal együtt utazik a rendesen szétfagyott repülõben. A gép lezuhan a vadon kellõs közepén, a túlélõket pedig egy, a területét oltalmazó farkasfalka kezdi üldözni és módszeresen elfogyasztani. Nincs más hátra, mint elõre, menekülnének, ám a zord idõjárásnak és az egymás közötti nézeteltéréseknek köszönhetõen nem egyszerû a mutatvány.

Nem bizony. Az egyre fogyatkozó csapat életét alaposan megkeserítik a rettenetesen cudar körülmények. A táj az Alaszkára jellemezõ kies szépségét és összes veszélyét felvonultatja, ami a nem túl ördöngös történetet is feledésbe küldené, ám Joe Carnahan, a Füstölgõ ászok és A szupercsapat rendezõje haptákba vágta a bandát. Kizavarta stábját a terepre dideregni, amitõl erõsen megnövekedett a valóságosság érzete. Olyan hideg érzõdik át a vászonról, hogy az ember óhatatlanul a tenyerét leheli. Basszus! Hol a kesztyûm? Bár a játékidõ jelentõs részét elviszi a menekülés, még több idõ adatik a tábortüzek melletti – félelemtõl átitatott beszélgetésekre. Egyeseknek talán unalmasnak vélhetik, az idõhúzás jelleg is gyanúba keverhetõ, mégis a film legjobban megkomponált pillanatai. Kiderül, hogy jóval árnyaltabb karaktereket kapunk a megszokottnál, némelyikük még a jellemfejlõdés csodájára is képes, tehát van okunk az elégedettségre. Mindehhez jönnek még a farkasok. Mindig, mindenütt érezhetõ fenyegetést jelentenek, mégis, a legtöbbször csak pillanatokra tûnnek elõ. Egy-egy sötétben csillogó szempár mellett a vonyításuk hatott: én is a láthatatlan veszélytõl tojok be leginkább. A semmibõl tûnnek elõ, lecsapnak védtelen prédájukra, iszonyatos feszültséggel teli képsorok – néha már sokkoló látvánnyal durvulnak, a horror határát súrolják. Farkasszemet nézni a halállal tökös férfinak való mulatság, egyedüli szépséghibája, hogy a Kaszás beköszön.

Érdekes módon, a vicsorgó pofájú bolhazsákok okozzák a legtöbb negatívumot is. Akarom mondani, készítõik. Nyilván, egy 25 milliós büdzsébõl kiköhögött produkciónak nem telhet George Lucas trükköseire, azért a CGI erõsen kifogásolható mivolta nem mentség, s akkor még finom voltam. Tudom, most kapok az agyamra, de pont azt a borzalmas animációt kaptam, mint az Alkonyatnál, de legalább ezek a dögök nem változnak vissza félmeztelen rövidgatyásokká. A végeredmény kiábrándító: még egy kitömött farkas is élethûbb. Korábbi bakivadász énemmel villogva, még diskurálhatnánk a lehelet nem lehelet kérdéskörén, továbbá az udvarias hóviharokon. Amikor helyzet van, minõ véletlen, mindig elcsitulnak… Liam Neeson is határozottan jól viseli a jéghideg folyót. Picit úszkál benne, majd kiadós séta a csuromvizes ruhában, miközben röpködnek a mínuszok. Ilyenkor már egy mammut is hibernálódna, a fõszereplõ még csak nem is tüsszent. A hõsök ereiben fagyálló folyik…

Fehér pokol értékelés: Remek film. Mindvégig érezhetõ feszültség, félelmetesen vad környezet, és kissé misztikus farkasok. Emberi drámák, érzelmek, céltudatos rendezés, pazar színészek, külön kiemelve Neeson papa játékát. Brutális és vérengzõ produkció, felvonultatva a kalandfilmek összes erényét. Mondanám, hogy érdemes topogni öt percet, megvárni a stáblistát követõ rövid jelenetet, mert benne a nagy felvilágosodás. De nem, hisz az alfafarkas és Ottway végsõ küzdelme nem ad egyértelmû választ a kérdésre. Talán a film sem akar állást foglalni? Vagy mégis?

Értékelés: 7,5/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->