Tekintettel arra, hogy nem igazán birom megfelelõen magas szinten az édes anyanyelvet, a szókincsem sekélyes, a helyesírással súlyos gondok vannak, és témám sincs, vagy, ha van, teljességgel szürke, közömbös és érdektelen, s mivel semmilyen más célom nincs, mint az öntömjénezés és parttalan magamutogatás, itt az ideje, hogy „barátaim unszolására” [sic!] nyilvános napló, közismert nevén „blog” írásába fogjak. Nagy szerencse ebben a kétségbe ejtõ helyzetben, hogy rendszertelenségemnél csak lustaságom nagyobb, így nem valószínû, hogy a legelsõ bejegyzést követõen akár egyetlenegy gondolat is napvilágot lát itt. Ti viszont kritika és önmérséklet nélkül postolhattok és kommentezhettek, így a blog színes és érdekfeszítõ tartalommal fog föltöltõdni, valamennyiünk erõfeszítései ellenére...Let start! Ahogy a mûvelt zsidó könnyûbúvár mondja a CET szájpadlásánál...