Sziasztok!
Ezúttal igazából csak szeretnék véleményt kérni.

Egy másik oldalról megtalált egy fiatal srác. Nem annyira a korával van bajom, mint azzal, ahogy és amiért felkeresett.

Szóval a történet.
Felvette velem a kapcsolatot és elég szimpatikusnak tûnt, leszámítva, hogy az adatlapja alapján kapcsolatban volt. Ezt szóvá tettem.
A következõ levelében magyarázatot is adott rá, miszerint valóban kapcsolatban van, de õ nem megcsalni akarja a párját, hanem újat találni és azután szakítani.

Ez milyen már? Szarul érzem magam, de azért maradok, mert még mindig jobb, mint egyedül?

Mondjuk becsülöm benne, hogy õszinte. Válaszoltam neki, mondván, h teljesen más elképzeléseink vannak a boldog létrõl, és persze nagyon fiatal hozzám.

Nem adta föl. Õszintén, tényleg megnyerõ a stílusa. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy normális válaszokat kap, a fotóm is milyen remek, meg érzi, hogy bennem egy igazi szeretõ társra találna,...

Tudjátok, a tipikus "be akarok mászni az ágyadba" dumák...

Viszont azt nem tudja rólam az ifjú lovag, h én nem vagyok átlagos, és nyilván a korából adódóan, azt hiszi, h erre a dumára mindenki ugrik. Mindegy. Leírtam, hogy azért nem minden úgy van, ahogy õ hiszi, és vannak emberek, akiknek nem életük, hogy kapcsolatban éljenek, pláne nem úgy ha nem is jó.

De hogy õ ezt nem érti, mert ha az embernek nincs kapcsolata, akkor semmit sem ér az élete. És bármilyen lehet az a kapcsolat, akkor is van ki mellett felébredni reggelente.

Itt belecsaptam a lecsóba: De legalább a szex jó?

Á! Sosem volt!

Én ezt nem értem. Csak azért van együtt valakivel, mert hajlandó volt vele összebútorozni. Az elejétõl csak minimális vonzalom van és semmi más. És még a szex sem jó... Nekem ez science fiction. Nem létezik olyan, h ha minden rossz, akkor mégis jó. Ekkora mazochizmus nem létezik. Vagy mégis?

Tehát a kérdésem: Ti tudnátok együtt élni olyannal, akit nem is kedveltek, a szex is tré, csak azért, hogy legyen valakitek?