Érdekes gondolat jár az eszemben. Délután sétálgattam a városban. Elõttem anyuka kislányával.
Kislány :- Anyu ugye milyen jó barátok vagyunk a Kammillával?
Anyuka:- Igen, hisz egy oviba jártok!
Itt kezdõdik a barátság. Elgondolkodtam, azon hogy 3-6 éves korban milyen könnyû barátkozni. Csak egy egyszerû kérdés. "Leszel a barátnõm?" Abban a pillanatban hopp már barátok is. Minden elõítélet nélkül.
Persze felnõtt korban már nen ilyen könnyû. Bizalmatlanok vagyunk, keressük az okot. Miért akar velem barátkozni? Milyen érdeke lehet?
Bennünk van már a gyanú. Mert megbántottak, esetleg elvesztettük igaznak hitt barátunkat.
Felmerült bennem a kérdés.
Felnõtt fejjel, 30 felett barátokat szerezni vajon lehetséges?