Agos Blogbejegyzései
Blogok:125

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->
<<              >>

Boncasztalon Másnaposok 2.

Agos - Boncasztalon Másnaposok 2.
2011-07-20 10:57:28



Az elsõ rész után sejthetjük, nem a finom elõkelõségével hódít. Inkább morbid és obszcén poénok tömegével teszik próbára rekeszizmainkat. Várhatóan leszakad a padlás, némelyik súrolja ingerküszöbünket is. Egyszóval szemérmesek kapkodhatják a levegõt. Prûd honfitársaink kénytelenek lesznek elkerekedett szemekkel szentségelni, vagy hisztizni, micsoda duma megy itten. De tegyük a szívünkre kezünket: nem ezt vártuk? Ó… Dehogynem. Ezért elején jöjjön a vélemény, a Másnaposok 2. nagyobbat üt, mint Mike Tyson balegyenese, pedig jó nagy állat a szentem. Jelen sorok írója meg nem titkolja, könnyesre röhögte magát hülye poénjain.
Olyat állítani merész túlzás lenne, hogy a 2009-ben készült Másnaposok minden idõk legjobb vígjátéka, de valamit nagyon tudott. Újszerûségével, friss humorával megtette a csodát, képes volt mosolyt csalni arcunkra. S tette mindezt magától értetõdõen, erõlködés legcsekélyebb jele nélkül. A folytatás is a siker kikövezett útján halad. Todd Phillips rendezõ okult pár hibájából és jó érzékkel tapintott a lényegre. Las Vegas csillogó világa után más kell, valami különleges. Egzotikus helyszín, még vadabb történet. Lightos krimivonal, csipetnyi rejtély. Fogta hát kábítószertõl, piától elzüllött bandáját, majd stábjával filmkészítés ürügyén, de nyilvánvalóan a nyaralás hátsó szándékának pajzán gondolatával átruciztak a mesés Thaiföldre. Nem nyelte el õket Bangkok, az egzotikus, sokszínû város, aminek izzadt, nyüzsgõ utcáin lehet kavarni. Szerencsénkre.
Történetmeséléssel nem fogok oldalakat teleírni. Érjük be annyival, lagzi lesz, amire rá kell hangolódni egy kis tábortûz melletti vedeléssel, s a gondok forrása ismét a kellõen átdorbézolt éjszaka. A srácok kómásan ébrednek egy lepukkadt szobában, az sem meglepõ, hiányzik valaki az illusztris társaságból. Nyomozás indul, meg kell keresni, mert ugrik az esküvõ. És az gáz. Bizonyára mindenkiben ott motoszkál a kérdés, vajon mi lehet a fürdõszobában? Hisz az elõzmény tigrise után, legalább egy repülõgép anyahajót várhatnánk a fürdõkádban. Nyilván elárulni a széles tájékoztatás érdekében jó lenne, viszont kimerítené a spoiler fogalmát, ezért maradjon homályban. Annyit talán elmondhatok, szépen felpörögnek az események.

Néhány dolog azonban nem tetszett. Amikor Stu Price a csónakban dalra fakadt, az oltári giccses, egyáltalán nem passzol a film hangulatához. Ki is akadtam, majd megfojtottam az elõttem ülõt. Szegény nyanya nem is tudta mire vélni, csak annyi bûne volt, nevetett fakutya módon. Aztán picit rágyúrtak a fütyik mutogatására, a transzvesztita pedig erõsen durva volt. Ha javasolhatom, ne hétéves gyerekkel menjünk moziba! Sok-sok beszólás és poén is visszaköszönt, valahogy másodjára látni ugyanazokat már kevésbé átütõ. Elõre érezhetõ mi fog történni, így elveszett a váratlanság varázsa. Minduntalan az elsõ epizódot juttatták eszembe, csupán a környezet változott.
A Bradley Cooper, Zach Galifianakis, Ed Helms és a langyi bájgúnár Mr. Chowt alakító Ken Jeong a hátukon viszik a filmet. Tipikus és megszokott karaktereikkel jönnek. Ami irtó vicces, de néha sok. Galifianakis fizimiskája úgy néz ki, mint aki megevett egy oroszlánt. Majd fûnyíró alá kerül és tar feje rendesen betakarja a vásznat, akár Moszkvát a hó. Ezért is érzem fárasztónak. Néha visszavehetne a takarmány tök fejébõl, de az is igaz, személyisége kell, de nagyon. Hiányukban a film félkarú óriás lenne, a pompás forgatókönyv és a jó rendezés ellenére is. Megszerettük a fickókat, nem?

Másnaposok 2. értékelés: A film legyen kötelezõ tananyag nõsülés elõtt álló, legénybúcsún fejüket törõ egyéneknek. Számukra minden perce szolgálhat tanulságul. Mások vagy imádják, vagy rohadtul utálják, középút szerintem nincsen. Humorát és hadseregnyi poénját tekintve nagyon a szeren van – bár alkalmanként elég messzire mentek – és színészei is szuper nagyot alakítanak. Ugyanakkor nem éri el az elsõ epizód színvonalát. Bizonyára a túlzott megfelelni akarás lehet oka. Viszont ne feledjük, másfél órán keresztül baromi jól mulattat és ez a legfontosabb. Kacagni mentem moziba, nem sírni. Ja. Végén fényképnézegetés!

Értékelés: 7,5/10
BEMUTATÓ ITT
http://www.youtube.com/watch?v=jVd4hJtx8Qk
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon X-Men: Az Elsõk

Agos - Boncasztalon X-Men: Az Elsõk
2011-07-19 08:45:03



Már csak a legelvakultabb rajongók nem merik bevallani önmaguknak. Nehogy letörjön büszkeségük, képükbe vágom én. Az X-Men: Az elsõk bizony egészen fogyasztható mozira sikeredett! S az még hagyján, hogy elmarad a bukásban reménykedõ keményvonalasok tömeges harakirije, az igazán ritka eredmény az, ha egy franchise elõzménye frissen és élõn tudja tartani a történetet. Pedig szuperhõsök áradatával durvulnak idén a mozik, dübörög a konkurencia ezerrel. Unhatjuk már a faszikat, nem? Nem. Sokan vágyunk mutánsok tömegére, talán magunk is azok szeretnénk lenni. Ezért nincs mese, lélekszakadva rohanni moziba! Mert mibõl lesz a cserebogár? Megtudhatjuk.
Különleges képességekkel megáldott csodalényekbõl tehát nem lesz hiány. A film elején helyszínek és mutánsok sokaságát zúdítják nyakunkba. Van rendesen jövés-menés, s az információk sûrûjében alaposan fölköthetjük a gatyánkat. Mindez másképpen is fölfogható. Lassú rávezetés folyik itten, szerteágazó, részletekbe menõ módon. Masszívan feszülnek az eseményekkel. Erõteljes karakterfejlõdés érezhetõ. Van egyfajta idegtépõ hangulat is, talán a zenétõl? Viszont az eltúlzott mozgalmasságban reménykedõk éhkoppon maradnak. Nincsenek félórás tömegbunyók. Az alkotók hajszálon táncolnak, bukta is pakliban. A második felénél aztán magasabb fokozatba kapcsolnak, bevetik a nagyágyúkat. A számítógépes effektek lágyak és hihetõk. Az akciójelenetek grandiózusak és határozottak, egyedüli bánatom a mennyiségükkel adódik. Lehetne picivel több is, nem csak a fináléra tartogatnák a puskaport. A jellemábrázolás mutáns hõseink új lelki mélységeit mutatja meg. Egyszerûen elsuhan mellettünk az idõ, ahogy a film padlógázzal elrobog mellettünk.
A történet mozgatórugója az ifjú Charles Xavier és Erik Lehnsherr, a késõbbi Magneto kapcsolata. Ketten viszik a prímet, azaz mégsem. Hisz mindegyik fiatalnak megadatik a maga dicsõ pillanata. A bajt ott érzem, mivel sokan lennének, idõnként úrrá lesz a káosz a sztoriban. Az ember meg hajlamos szívügyének tekinteni a szemétládák szeretetét. A franc se tudja miért, könnyebben tudok azonosulni a trógerokkal. Ezért a film legjobb jeleneteiért járó díjat Michael Fassbender és tahó vigyorával gonoszkodó, ezáltal örömmel utálható Kevin Bacon söpri be. Persze, mások sem panaszkodhatnak, csak éppen másodhegedûsek. Még James McAvoy is, valamiért. Érdekes, csapjanak agyon, de nekem Michael Fassbender a Sean Connery által megformált James Bondot juttatta eszembe.

Ami különösen átjött, a korrajz. A hatvanas évek atmoszférája jól érzékelhetõ. Alaposan rányomultak a hitelességre. A ruhákra, hajviseletre, no meg a technikai kütyük is jól helyükön vannak. De olyan módon, hogy mai szemmel nézve mosolyogtatóan elavult vacakok, de akkoriban futurisztikus cuccok benyomását keltették. Nem lehetett könnyû dolga a készítõknek. Országok és helyszínek váltogatják egymást iszonyat sûrûn. A humorvonal is szépen érvényesül. Fõleg a kiképzés perceire gondolok, de máskor is akad pár jól elhelyezett beszólás. Igen, vannak utalások, kikacsintások is. Továbbá, hanyagolták a szájbarágós dumákat. Az X-Men univerzum anyatejét cumizgatók már eléggé nagyfiúk ahhoz, hogy hülyének legyenek nézve. Némely mutánsot azonban túllihegtek, egyszerûen komolytalanok. Ha szándékos koncepció, gratula.
Igazán nem lehet panasz a film látványvilágára sem, ennyi azonban kevés lenne a boldogsághoz, még azok számára is, akik rajongói a nagy csinnadrattával törtetõ filmeknek. Egyébként is, nem mindent elsöprõ akcióáradatot kapunk, viszont azok vérprofi módon megcsináltak. Fõleg a vége, az mindent visz. Egyszóval, csupán vizuális orgazmussal operálni már nem elég, s itt jön a képbe az elején emlegetett vontatott történetvezetés, hisz pont a végére érik össze. Na, ez most jó elmebeteg mondat lett, de aki látta a filmet, érti, mirõl szövegelek.

X-Men: Az elsõk értékelés: Az a helyzet, nekem bejött. Mondhatnám remek színészeit, szépen összerakott sztoriját, meg az elképesztõ körítést. Nyilván, nem mondanám tízpontos talajgyakorlatnak, voltak már jobbak is a mezõnyben. De megvan benne minden, mint a búcsúban. Dráma, árnyalt jellemek, a hatvanas évek levegõje szinte beszippantható, mutánsok hada és még populáris is. Igazán nem lehet rá panasz, mindenki számára befogadható.

Értékelés: 7,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=frcCCHb9LHc
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Boncasztalon A Pap – Háború A Vámpírok Ellen

Agos - Boncasztalon A Pap – Háború A Vámpírok Ellen
2011-07-19 08:40:21



Jaj, jaj, nagyon csúnya jövõ vár ránk A pap – Háború a vámpírok ellen rendezõje Scott Charles Stewart szerint. Emberek és vámpírok öldöklõ harcának következtében a Föld felperzselt pusztasággá válik. A maroknyi megmaradt túlélõ szétszóródva tengeti életét. A szerencsésebbjének magas fallal védett város jut menedékül, ahol a fafejû egyház az úr. Egyszóval, biztosnak tûnik a vég, szép lassan folyik a csendes kimúlás, ám ekkor történik valami. Hogy mi is, nem bonyolítanám, de elõkerül az esküjére tojó harcos pap, akinek unokahúgát ellopják rusnya vámpírok, kénytelen hát utánajárni, miként is lehetne leszámolni a pusztító, gaz lényekkel… Sajnos, rendezõje kevésbé járt utána, így filmje se nem történetével, se nem karaktereivel nem tudja igazán megfogni nézõjét – hiába, az apokalipszishez érteni kell.
Tisztában vagyok vele, a maradiság vádja érne, ha azt kiabálnám, hogy el a kezekkel a klasszikusoktól, ám amikor olyasmit látok, mint ennél a mindenhonnan összetákolt filmnél, mégis protestálni lenne kedvem. A félreértések elkerülése végett: nem azt kifogásolom, hogy a készítõk alapanyagként merítettek egy sor alkotásból és csináltak belõle könnyen felejthetõ maszlagot. Nem, még ezzel sincs bajom, hanem a kivitelezést érzem problematikusnak. S most nem a vizuális megvalósításra gondolok, abba nagyon nincs belekötni való. Talán a vámpírok megjelenítésével akadnak komplikációk, ábrázolásuk túl sterilnek és hanyagnak tûnik, de üsse kõ! Ami a nagyobb hézagot illeti, sokkal inkább érzem kevésbé hitelesnek figuráit. Ugyanis csak részlegesen izgalmasak, szórakoztatók, szerethetõk, félelmetesek – kinek vérmérséklete szerint. A forgatókönyv egyenetlen, árad belõle a tanácstalanság és az üresség. Fõszereplõi szájába két értelmes mondatot nem tudtak adni, s ami a legfájóbb: az egész vámpírhajsza az érdektelenség kútjába fullad, pedig látszik, több törõdéssel más lenne a végeredmény. Az elképzelés talán az lehetett, hogy csenve korábbi mozis sikerekbõl, összehoznak valami újszerût, világrengetõt. Vagy effélét.
Nem is igazán nevezhetjük körömrágós, izgalmas horrornak, westernek, sem sci-finek. Sem semminek. Hisz attól, hogy a számottevõbb szereplõi homlokukra tetovált méretes kereszttel tolják az igét, s buzgó hisznek a hinnivalóban, még nem lett jó film. Kétségtelen, vannak emlékezetes pillanati, leginkább a képi hatása dicsérhetõ. Ennek ellenére mégsem nevezném lélegzetelállító akciónak, ugyanis amit sodró cselekmény címszó alatt elõadnak, kimeríti a gagyiság fogalmát – ennek bizonyítására elég legyen a végsõ vonatos jelenet. Rövidre szabott játékidején gyorsan túljutunk, mire felfognánk a végét, máris rugdosnak a kijárat felé. Olyan film ez, akár a hamburger. Hamm! Gyorsan bekapjuk. Ehetõ, meg minden, de az alapanyaga kérdéses.

Nézése közben gondolkodtam – néha elõfordul –, hogy eddigi érvelésem megtámasztásaként, felsorolom azokat a filmeket, ahonnan csórás gyanúja fennállhat. Nahát, akkor spontán durvulásként: Dredd bíró, Star Wars, Szárnyas fejvadász és egy rahedli vámpírfilm. Külön vonulatot jelentenek a westernek, ebbõl áll össze valamiféle turmix. Jöhetne második hullámként a Mad Max, vagy éppenséggel a Dark City. Nem is nagyon kellett kotorásznom emlékeimben, egy-egy jelenetét látva, önkéntelenül ugrottak be filmcímek.
Én a legjobban Paul Bettanyt sajnálom, kijárna neki egy siker. Már a Légióval akkorát bukott, mint az ólajtó, mostani filmjét sem teszi kirakatba. Pedig remek formátumú és tehetségû színész. Papként is rendesen kitalálták és szenved is rendesen, még ha túl sok eredetiség nincs a játékában. Védelmére legyen mondva, szerepe nem kívánja, hogy finom eszközöket alkalmazzon karaktere megformálásához, ami láthatóan elég messze is áll tõle. Iparosmunka, amit csinál, de nem több. A többieket meg hanyagoljuk.

A pap – Háború a vámpírok ellen értékelés: Nem bírom megállni, hogy ne szúrjak egyet. Premierjét tekintve többet csúszott, mint a komplett amerikai jégkorong válogatott. A bekeményítés része? Látva a cuccot, azt kell mondanom, már a bemutatója is tök fölösleges. Hasonló színvonalú filmekkel nem moziba kéne rondítani, arra jó a tévé. Pontozásnál nem tudtam túltenni magam a kõkemény vaddisznón. Amit láttam, még a sóhivatalba is kevés.

Értékelés: 4/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=0yudL9YNSkE
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Boncasztalon Transformers 3.

Agos - Boncasztalon Transformers 3.
2011-07-18 23:31:43



Michael Bayt az egyik „legvizuálisabb” rendezõként is szokás emlegetni, ami egyfelõl szép dicséret, másfelõl kódolva azt jelenti: a tartalom nem mindig az erõssége. A Transformers 3.-ra fokozottan érvényes elõbbi mondatom, ugyanis a pazarul – egyesek szerint talán túlzottan is pazarul – elkészített és valóban szemkápráztató módon, aprólékosan megkomponált akcióáradatával vitathatatlanul képes volt lenyûgözni, ám végeztével apró ûr mégis csak maradt bennem. Leginkább a film izgalmas kezdetét követõ, gyorsan elhatalmasodó, tetemes üresjárat mondatja velem, nagyon hosszúnak tûnt a két és fél órája.
Pedig még azt sem mondhatom, hogy Bay ne igyekezne többet kínálni a puszta látványosságnál: összetett figuraként próbálja meg ábrázolni hõseit. Sajnos, e gépektõl és szemet jóllakató cirkusztól hemzsegõ produkcióban a hús-vér szereplõk jelenléte másodlagos. Még akkor is, ha egyszerre ábrázolja azokat – a maga módján – szimpatikusként, erõsként, gyengeként, ellenszenvesként és még sorolhatnám. A probléma csupán az, hogy ahhoz megfelelõ elõadók is kellenének, valamint engedni kellene a jobbját érvényesülni. Mindezek hiányában csak rémülten futkosó és az impozáns díszletekhez passzoló adalékot jelentenek. További aggodalmat jelent – minden elõzetes híresztelés ellenére – a sekélyes és gyakorlatilag sehová sem tartó történet, amelynek nincs sodrása és intenzitása, akármennyire is tûnhet pörgõsnek a dolog. Mindvégig olyan érzésem volt, hogy a szereplõk szájába adott gügye mondatokkal, erõltetett humorral a rendezõi tanácstalanságot, a lyukas forgatókönyv hézagait igyekeztek leplezni. S természetesen a jól bevált direktori fogásokkal most is operálnak: idegesítõ lassítások, aggodalmas tekintetek, alulról való fényképezések, no meg a csodaverdából kikászálódó hosszúlábú hugi-bugi esete. Michael Bay csalhatatlan védjegyei, mint a szalmonellafertõzés utáni hasmenés. Szerencsére, a gyors vágásokat sutba dobták, és az átalakulások, a kötelezõ bukfencek is jobban követhetõk. Egyszóval, látunk is valamit. Talán köszönhetõ a 3D igényeinek, talán megfogadták a tanácsokat, a lényeg, mindenki jobban járt. A térhatásról még annyit, mostanában a legjobb. Az igazi áttörés majd akkor lesz, ha már nem köllenek ezek a retkes szemüvegek.
Mint említettem, akadnak gondok a történettel. Felmerült bennem, dióhéjban összefoglalom, de mindig ugyanaz lett a vége: a harmadik mondattal már letudtam. Nemi is igazán vacakoltak vele, néhány rutinelem, még több klisé – az amerikai zászló ezúttal sem hiányozhat, brr… – beépítésével konstruált egyszerû, sõt mondhatni bugyuta mese, amelynek Bay valószínûleg nem is szánt komolyabb rendeltetést. Csupán halvány izzadás, hogy ráépítse színes fantáziavilágát, mindenen átcsörtetõ géplényeit. Persze, ezt most annyira nem kell véresen értelmezni, de írhatok bármit is a sztoriról, ennél a filmnél mellékes. A Transformersek jönnek, látnak és atomjaira rombolják Chicagót. Itt már érezhetõ, a rendezõ hazai pályán mozog. Robbanások, megalomán csatajelenetek és nonstop akciók. A film legerõsebb pillanatai. Valóban impozánsak, ám a túlzott töménységük okán elég hamar belefásultam, s olyan érzésem támadt, mintha valamelyik csiri-csáré képregényt olvasnám. Érdekel is, meg nem is, s amit az ember minden színessége mellett kicsit unottan lapozgat.

A szereplõkkel nem igazán húznám az idõt, szerintem az egész kompánia úgy felejtõs, ahogy. A korábbi húzónevek gyakorlatilag epizódszereplõnek jöttek vissza, mind-mind elvesznek a Trafók árnyékában. Üdvözítõ a szülök hanyagolása. Jelenlétük nyúlfarknyi, ám olyan hülyék, hogy melléjük harap a ló. Az újak közül John Malkovich és Patrick Dempsey rémlik innen-onnan. Kézenfekvõ kérdés: az új csaj hogyan helyettesíti Megan Foxot? Rosie Huntington-Whiteley helyes is meg dögös is, színészileg ott tart, mint rókakisasszony, vagyis sehol. Érzéki és telt ajkait kár fárasztani a beszéd nehéz kihívásával, oda jobban szivar illik. Igen, most már eszembe jutott mi a különbség a két hölgy között. A rúzsuk színe.
Transformers 3. értékelés: Miner szakavatott, és optimista kritikáját követõen nekem jutott a károgó szerepe, restellem is, rohadtul. Nem dobtam el az agyamat, na. A filmet megelõzõ fokozott izgalmi állapot visszájára sült el. Ami azt illeti, addig élvezhetõ, amíg a rendezõ a látványra koncentrál, az emberekkel már befürdik. A részletek pontosságára fütyültek, a sztori minimálisan kidolgozott – úgy tûnik azt gondolták, a vizuális élménytõl majd annyira leesik az állunk, hogy minden trehányságukat megbocsájtjuk. Enyhén elszámították magukat, mert lehet az akciók káprázatosak, a történet viszont lehangol egy kicsinykét, és ezt néhány nyaktörõ ejtõernyõs mutatvány meg az ide cibálandó bolygó látványa sem tudja igazán feledtetni.

A másik tábort hallgatva, az õ véleményük is jogos. Nem is kell ide mély értelmû duma, csakis a könnyû kikapcsolódás. Tudtuk, mire számítsunk, ezért mentünk moziba, nem igaz? Ilyen egy agyatlan blockbuster, nem? De.

A végsõ pontozásnál ezúttal szakítok a hagyományokkal, hisz a film, a kivitelezés, a sztori és a színészek köszönõviszonyban sincsenek egymással. Ezért:

Látvány: 10/10
Történet: 4/10
Színészek: 4/10
Értékelés: 6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=kHRf01Gjosk
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Harry Potter és A Halál Ereklyéi 2. Rész

Agos - Boncasztalon Harry Potter és A Halál Ereklyéi 2. Rész
2011-07-18 23:24:56



„Jobbra át, balra át, én masírozok legelöl, temetjük a nagymamát.” – Írta Weöres Sándor. Nekem meg sorai jutottak elsõként eszembe. Mert bizony a halállal szórakozni muris, Ereklyéit begyûjtve legyõzhetetlenné tesz, míg találkozni vele… Na, az egyszer átélendõ, kellemetlen állapot. A varázslóvilágban azért más a módi, ám errõl picit késõbb. S ha már elkapott Sötét Nagyúr fagyos hangulata, nem árt tudni, fináléra jöttünk. Búcsúztatjuk a mozitörténelem legismertebb és minden leg-et besöprõ sorozatát. Harry Potter, elérkezett az utolsó varázslat! Nem sírok, csak a szemeim izzadnak.
Férfiasan legyûrve a szipogást, mondjuk ki nyíltan, a Harry Potter univerzumot imádhatjuk, vagy gyûlölhetjük. Ám hatását nem kerülhetjük. S ha volt is némi fanyalgás részemrõl az utolsó, ketté nyiszált epizód elsõ felével kapcsolatosan, ezúttal nyugodt szívvel merem leírni: a készítõk beleadtak apait-anyait! Azért elvakult fanná nem lettem, mondom gyorsan lehûtve a kedélyeket, viszont ritka élvezetes és szórakoztató mozin vagyok túl.

Szórakoztató. Nem is helyén való kifejezés. Hisz teljesen új árnyalatokat és sebességet kapott a máguskamasz legutolsó filmje, amely így jóval sötétebbé és félelmetesebbé, ám egyszersmind sokkal emészthetõbbé tette a mozit a Harry Potter filmek elsõszámú célközönsége, de az éltesebb korosztályok tagjai számára. Mondhatnám úgy is, a varázslógyerek széles spektrumú antibiotikum lett, emlõin cseperedett fel egy nemzedék. Kéretik nem félreérteni iménti mondatot!

Mélyebben turkálva, már nem ennyire jó a helyzet, óriási kettõsséget vélek felfedezni. Az alapvetõen közepes rendezést ezúttal sem úsztuk meg, még közepesebb szereplõgárdájával. Igen, és ezt tessék a befutott sztároknak is magukra venni! Elvileg Harry Potter a háromszög csúcsa, követõi, Hermione és Ron illedelmesen a háttérben figyelgetnek. Egyszerûen nincs lehetõség a két fõkarakteren kívül másnak érvényesülni. A harcok és rohanások tömény nyakunkba zúdításával szinte el is tûnnek. Többségük szerepe alig valamicske. Pár röpke mondat, rövid jelenet. A leszámolások viszont nagyon állatiak! Semmi hattyú halála, csak sutty! Volt nincs. Béke poraikra! Kivételt Piton papa pusztulása jelent. Neki pici érzelgõs döglõdés megadatik.
Elõbb a rendezésre is tettem egy gyilkos megjegyzést. David Yates szerencsés helyzetben van. Akárhogy is bénázik, a film önálló életet élve rohan a diadal felé. A bénázás sem igazán megfelelõ szó. Filmje nyomasztó, félelmetes atmoszférájú és ideges hangulatú. Amit a Transformers 3. esetében hiányoltam, itt teljességgel megkaptam. Remek történet. Érthetõ indokok, mozgatórugók, kemény logika, jól beszúrt humor, szépen összerakott az egész. A látvány is csillagos ötös, Roxfort ostrománál egészen odavoltam. Akkor mi lehet probléma?

Az összecsapottság. Néha elsietettnek éreztem. Mintha azt mondták volna a rendezõnek: csinálj bármit pajtás, olvastasd fel a szereplõkkel a könyvet, vagy sütemény recepteket, tökmindegy. Az effektes csávók majd feltupírozzák, ebbõl úgy is siker lesz. Ezért erõsen iparosmunka, amit David Yates kiadott kezébõl. A magával ragadó történet és a bõdületes vizuális orgia mentsvára mögött. És az óriási ziccer kihasználatlan. Figyelem! Spoiler gyanús!

Harry Potter és Voldemort végsõ párviadala. Elfogynak a villámok. A fõgonosz jobb létre szenderül. Hipp-hipp-hurrá, dobáljuk a sapkánkat! Helyette mit látunk? Bánatos távolba bambulást, romok közötti botladozást. Mint akik megettek egy doboz Viagrát és csütörtököt mondanak – pénteken. Nincs katarzis, öröm, euforikus hangulat. Elvileg megszabadultak a legnagyobb szemétládától, ami elég indok lehet a tömeges lerészegedésre.
Ami azt illeti, pont az utolsó negyedórája ront jelentõsen a rózsás hangulatomon. Pedig jól érzékelhetõ, készítõi igen nagy energiát fektettek abba, hogy kellõképpen nyomasztó képi hatásokkal érzékeltessék, ahogy Voldemort hatalma növekszik és a sötétség, valamint a félelem elborítja Roxfort lakóit. A végsõ harc megkezdõdik, izmosan kiteljesedik, miközben Harry Potter és társai egyre elkeseredettebb lelkiállapotban, testileg is meggyötörve, maszatos ábrázattal haladnak a végsõ cél felé, úgy válik egyre borzongatóbbá a film képi világa is. Jól tükrözik mindezt azok a jelenetsorok, amikor a sötét seregek rohamozni kezdik a mágusiskolát, a monumentális épületben tett kár mértéke, a rombolás iszonyatos. Nagyon jól megkomponált zene segíti a baljós hangulatot, borongós, alulvilágitott képsorok – itt még a remény is fölakasztja magát.

Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész értékelés: A negatív és a napos oldalát is összegyúrva, jó lett a végeredmény. Nyomaiban sem található az elsõ felére jellemzõ tökölés, üresjárat. Most már ráfoghatom, kellett a kibontáshoz. Sodró lendület, mozgalmasság jellemzi mindvégig a filmet. A rendezõi középszerûséget, melléfogásokat megbocsátottam, a színészek olyanok, amilyenek, csak a legvége miatt keserû a szám íze.

Ja, majd lemaradt. Harry Potter úgy megverte a Transformerseket, mint szódás a lovát. Nem egy pályán fociznak, hogy szítsam a vitát.

Értékelés: 8,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=I_kDb-pRCds
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Halálos Iramban: Ötödik Sebesség

Agos - Boncasztalon Halálos Iramban: Ötödik Sebesség
2011-07-18 23:13:38



A filmtörténet rengeteg szálkásra gyúrt akcióhõst szabadított már az adrenalinra vágyó nézõkre, közülük mostanság Dwayne Johnson állhat a népszerûségi lista élén, épp egy hajszállal. De azért akadnak még durva arcok bõven. Közülük is a leginkább szóba jöhetõ fickó – a konkurencia – Vin Diesel. Kettejük összeugrasztásának következményeként kõ kövön nem marad, máris dörzsölhetjük a tenyerünket! Justin Lin rendezõnek egyébként is sikerült a nem mindennapi bravúr: filmjében nagyobb izomkoncentrációt verbuvált össze, mint szalmonella baktériumé a két hetes vanília fagylaltban.
A cím is állítja, bár az iram ezúttal már ötödik sebességbe kapcsolt, azért ne szerénykedjünk. Inkább engedtessék meg a cikk írójának, hogy elragadtatásában jóféle bulváros szokásokat követve, nagy szavakat használva emelje a tétet, s csábítson további olvasásra. Szóval, nem ötödik sebességes tötymörgés folyik itten, hanem fénysebességre ugrott a Halálos iramban franchise aktuális mozija, s ez nem lehet kétséges. A film lényege szerencsére megmaradt. Erõteljes száguldozások, dinamikus történetvezetés, feszes ritmusú zene. Aszfaltszántók, lóerõparádé és sok-sok dübörgés. A gyors kocsik pedig vonzzák a nõket, s ez olyan nyilvánvaló körülmény, mint Rio de Janeiro nyomornegyedének bádogviskói tetején pattogó rosszarcúak. Menyecskékbõl lógatnám nyelvem többre is, a gyorsulási verseny képkockái nyálcsorgató felhozatallal rukkolnak elõ. Még Alekosz is kiugrana fecske alsójából. Hisz a filmben lejtõ lányok más minõséget képviselnek, mint a görög evolúciós csoda párkeresõ showjában, szerelem jeligére, pénzéért marakodó némberek.

Justin Lin neve lassan egybeforr a sorozatéval. Korábbi hibáiból tanulva, erényeit kiemelve, egy csapatba terelte az elõzõ epizódok lényegesebb szereplõit. Felhagyott az utcai versenyek unalomig ismételt kliséivel, fogta a pereputtyot, s a száguldó cirkuszt átterelte Rióba. Ezáltal egzotikus helyszínt találva, szabadabb mozgásteret engedve magának, mintegy friss vért pumpált a produkcióba. Ja, és az új csávó személye. The Rock keményebb a bakaszarnál, s beszólásokkal sem áll éppen rosszul. Egyébként a film sztorijáról sokat nem ildomos mondani. Mindig van egy bosszúvágytól fûtött utolsó balhé, levakarhatatlan bulldog módjára nyomukban lihegõ kopóval. Nyilván nem csak nekem jutott eszembe, de emitten az Olasz meló, vagy éppenséggel az Ocean’s filmek fifikáját gyúrták egy csomagba, gázpedálra lépve.
Rettenetesen élveztem a filmet, meg kell hagyni. Akciódúsan indul, megadva az alaphangot, és egy percre sem lassít. Justin Lin az egyébként sekélyes cselekményt jó érzékkel vezeti végig a több, mint kétórás filmen. Ritkán fordul velem elõ, de bizony bántam, amikor vége lett, még néztem volna. Az akciójelenetek kidolgozottsága vérprofi. Gyanítom, többnyire igazi szereplõkkel és jármûvekkel dolgoztak, életszerûbbé varázsolva ez által a képsorokat. Biztos használhattak számítógépes trükköket is, valószínûleg nem szerették volna összetörni a többszázezer dolláros jármûcsodákat, de lehet, hogy csak a skót vénám beszél belõlem. A film vígjáték-vonulata is jól sikerült. Persze, szó szerint nem kell érteni, nem térdcsapkodós röhögésre gondoltam. Viszont keményen nyomul a szájkarate, csipkelõdõs basztatások, tehát vannak humoros jelenetek szép számmal.

A két igazán negatív pont közül egyik a rosszfiú személye, aki zavaróan sztereotipikus dél-amerikai szemétláda, amolyan szappanopera gazember. Azonban a Halálos iramban: Ötödik sebesség az akciókról szól – gyors kocsik, MTV stílusú vágások, hangos zene és látványos kaszkadõrjelenetek. Még valami. Egy picit a trezor is gondolkodóba ejtett. Akik látták már a filmet, biztos vakarózhattak, hogyan lehet egy ilyen monstrumot ilyen könnyedén megutaztatni? Hm. Elmélkedjünk közösen, vagy tartsuk meg magunkban, csak mosolyra ingerlõ.
Halálos iramban: Ötödik sebesség értékelés: Ugyan a film meglehetõsen egyszerû, kiszámítható cselekményt és karakterábrázolást vonultatott fel, és a színészek sem rogynak össze teljesítményük súlyától, én mégis megkockáztatom, akció zsánerben az utóbbi idõszak leginkább szórakoztató moziját láthattam. Remekül felépített, üresjáratot mellõzõ produkció jutalma a magas pontszám – csak kezeljük helyén – s aminek sikerén felbuzdulva bízvást várhatjuk a Hatodik iramot! Kõkemény akció, ez a lényege!

Értékelés: 9/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=0KxQpxt3K5w
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Lány és A Farkas

Agos - Boncasztalon A Lány és A Farkas
2011-07-18 23:06:08



A Piroska és a farkas gyerekkori rémtörténet elfuserált verzióját láttam. Nyilvánvaló, darabokra törne alkotóinak keze, ha ilyen szintû szentségtörést lemernének írni, ezért fölvállalom helyettük a nyilatkozást. Védelmükre szóljon, nem igazán helytálló az iménti savazás, más filmek hatása is gyanús, csak zsigerbõl pattant eszembe kedvenc mesénk. Legelsõ mondatomat is háromszor javítottam. Az elfuserált kifejezés helyett könnyelmûen a felnõtt szót használtam elsõre. Aztán felrémlettek boldog diákéveim, amikor kollégiumi szobánkban lihegtünk a Piroska és a farkak címû csoportos kavarodásra, óvatosan hát a mondatokkal! Ezért félve írom le a következõket is: Catherine Hardwicke filmje erõsen Alkonyat függõségben szenved. Talán véletlen lehet a hasonlóság, talán nem. Inkább hajlok arrafelé, ha már a rendezõnõ nyakunkra szabadította Edward és Bella szerelmének vajúdást, gondolhatta, visszaesõként és rutinosnak számítandó a témában, ismételten sokkolhatja a nagyérdemût.
A mélyen szántó sztoriról csupán annyit, hogy fenséges táj foglyaként lapuló piszlicsáré faluban kosarával fel s alá sétálgató piros ruhás csaj népszerû rendesen. Bizony, dúl a szerelem. Mûmájer csávók küzdenek kegyeiért, úgymint a málé tekintetû, meg a fölálló hajú. További bonyodalomként ott a gonosz fenevad, meg a vöröslõ képû telihold, mondhatni, teli a gatyája mindenkinek. Zsaru szakzsargonnal élve, a közbiztonság fokozása érdekében megérkezik Gary Oldman és nem tavaly barnult csapata, rendet tenni. Van tehát jövés-menés, félelmetesnek álcázott atmoszféra, amire még az idõjárás is rátesz egy lapáttal. Hisz hideg van, a kutya farka letörik a kanyarban. Várható idõjárásként többfelé hószállingózás, következtében máris fehér hólepel fedi a falut. Mégis, könnyed ruházatban flangál a nép, egyesek még télvíz idején is rövid ujjú cuccokban mászkálnak. A globális felmelegedés keze betette lábát?

E rövidke tartalomismertetõn túljutva, máris újraértelmeztük a drámaiság fogalmát, s készülhetünk a hentesmunkára! Nem, nem. Mert jõ a furmányos csavar! Így aki látványos fantasy reményében, netán véres trancsírozásokban bízva fáradt el moziba, keservesen csalódni fog. Sõt, továbbmegyek. De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid? Azért te balga lány, mert farkas vagyok, és most jól meg…k. Ha nem sikerül, akkor pedig megeszlek. Lényeg a meg.
Szóval, hazafelé bandukolva lehet meditálni, mily szépen megvezettek ember. Persze, ennyire nem kiábrándító a kép. Elismerem, árad némi mélabús csábítás a filmbõl. A tesze-tusza-tosza történetvezetés három nagy elõnye a rejtély, bágyadt romantika és a sejtelmes zene. Igen, jóféle krimikre hajazva, az utolsó pillanatban hull le a lepel, addig mindenki gyanús, még az árnyékod is. Ezért a körömrágás faktor mûködhet, valamennyire. További pontot hoz a fõszereplõ személye. Hol van már a Mamma Mia! bájos leányzója? Amanda Seyfried idõközben felnõtt, vonzó nõvé cseperedett. Piros köpönyegében, ahogy végiglejt, na, arról lehetne tanulmányt írni. Sajnos a külsõ önmagában kevés, színészete nem veri ki – a biztosítékot. Egyáltalán, a teljes szereplõ gárda, úgy ahogy van süllyeszthetõ. Gary Oldman lenne kivétel, de õ sem alkot kimagaslót, inkább úgy mondanám, róla látszik, már beengedték színházba is. Ami még tovább rontja az esélyeket, az a CGI. Én nem értem, miért nem veszik a fáradtságot a normális ábrázolásra? Technikailag a lehetõségek adottak, elfogyott volna a pénz? Ha így van, akkor dugjanak valakit farkasgúnyába, még az is hitelesebb, mert így a szörny röhejes.
A lány és a farkas értékelés: A film készítõi jó érzékkel tapintottak a lényegre. A vérfarkasokkal hemzsegõ szerelmi románcok sokadik virágzásukat élik. Csúcspontként alkonyulunk, viszont a Twilight filmek közötti szünetet is célszerû kitölteni valami lightos limonádéval. Ebbõl kiindulva a közönsége is könnyen kitalálható. A baj ott kezdõdik, hogy mindez kevés az üdvösséghez. A lány és a farkas nem lett az a film, amitõl hátast dobtam, s amire jövõ héten is ujjongani fogok, de még a késztetés sem mûködik, hogy DVD-n újranézzem. Egyszer elég volt.

Értékelés: 5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=iMOxqQ9q36E
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Piranha 3-D

Agos - Boncasztalon A Piranha 3-D
2011-04-29 09:39:46




Ujjé! Sokkolóval ezen állatok ellen, meg puskával? Húú… Nyilvánvalóan nem a filmmûvészeti értékeket kell mostan éltetni. Horror, vagy abba hajló mulatság lett a mozi sorsa. Kissé tán durvábbra sikeredett a kelleténél, és korhatár besorolása is teljesen érthetõ. Mert mit is látunk? Tízes skálán tizenkettes csajok riszálják formás popójukat. Szilikoncicik okoznak szemtengelyferdülést, gusztán leborotvált – Pánik az van. Sellõlányok lejtenek erotikusan leszbi táncot a hûs habokban, kendõzetlenül. Én meg izzadok... Csábos idomok zaklatják hormonjainkat, férfinépnek teljes nyálcsorgatás. Mellékesen buli, vízpart, zene. Teljes idill, a mélyben azonban ott lapul az ezerfogú halál…

Piranha hölgyek-urak készülnek elfogyasztani áldozataikat. Bár annyira hasonlítanak fajtársaikra, mint szerénységem az idei Miss World szépségkirálynõre. Alul-felül hegyes fogak, gépies kivitel. Picit trehány CGI. Ja, valami régebbi verziói a dögöknek, már értem. Piroslik a szemük, mint a b@szó nyulaké.

Szerencsénkre sokat nem tökölnek. Hamarosan az események közepében találjuk magunkat. A fiatalok tálalva, sokkoló és borzalmas képsorok. Csontig lerágott végtagok, skalpolás, és a cincálás egyéb fokozatai. Sikongatások és jajj. Alexandre Aja rendezõ fantáziája meglépett korlátaiból, de mondhatjuk úgy is, beleszeretett a mûvérbe.

Mert az van, rohadt sok.
Amúgy a felvezetés teljesen szokványos. Némi lazulás, féktelen táncikálás, idõkitöltésnek. Néhány figyelmeztetés, intõ jel és máris a trancsiparti sûrûjében vagyunk. Óhatatlanul felmerül az emberben néhány kérdés, mit miért, ok és okozat, valamint hasonló zagyvaságok. Plusz a véletlenekre való rágyúrás. Véres hulla, beakadó hajócsavar, utolsó pillanatban elinduló hajómotor. Mindenkit épp akkor esz a rossebb vízközelbe, csak párat említek. Ám leesik, talán nem is annyira a készítõk balf@szok, ám ha azok lennének, akkor sem fontos a sztori szempontjából. Kötelezõ elemek, egy igazán vérgõzös horror palettájából.

Az csúcs, ahogy keverték a szezont a fazonnal. A gyilkos halak és a nyamm-nyamm testek merész megmutatása jól elfér egymás mellett. Sõt! Egynémely jelenetnél pont olyan, a perverzitás szintjét ostromló halálozás következik be, amire gonosz lelkünk legmélyén számítunk. Most persze rázod a fejed olvasó. Nah… legalább önmagadnak ne kamuzz! A rendezõ operatõreit belezavarta a vízbe. Így a lábkalimpákat, vagy éppen kinézett feneket a piranhák szemszögébõl csodálhatjuk, bugyiközelbõl. Spielberg-féle cápaeffektus a láthatáron. Kamera rohan gyorsulva áldozatára, hasítjuk a vizet, némi adrenalin töcskölõ zenére.

De tényleg.

Díjazandó a felvonultatott - valahonnan rémlõ - színészek hosszú sora. Nem kimondott elsõ ligás világsztárok, de rendesen ismerõsek. Whing Rames szerecsen gyerek drabális állat, Elisabeth Shue és Dina Meyer kívánatos, Jerry OConnell pedig az örök vigyorbajnok. Jó látni a nagypapákat is. Richard Dreyfuss és Christopher Lloyd nagyon kellettek.

Sztárparádé.

Összegzés: Remakenek nem mondhatnám, inkább napjainkhoz igazított vérfröccs. Akad humor is. Vigyázat! Spoiler jõ! Legnagyobbat a bájdorong bekapásakor röhögtem. Spoiler off. A látvány tisztességes, a kivitelezés elmegy, a csajok mindent überelnek. A vérengzésre bekómálnak a sebészorvosok, annyira húscafatokra kihegyezettek. Mûködik a szerelmes hõsképzés, bár a lányt kevésbé õrült módon is ki lehetne menteni a süllyedõ Barracudából. Csak szemétkedés Volt nyugi. A játékideje viszonylag rövid, de kihozták a maximumot. Nincs mit szégyellniük, sokkal jobb lett, mint amit elõzetesen vártam.

7/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=SkF5VMRJGek
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Red

Agos - Boncasztalon A Red
2011-01-17 23:49:14




Nyugdíjrendszerünk sürgetõ problémáira sugall hasznos tanácsokat Robert Schwentke rendezõ. Megoldás filmjének megnézését követõen pofon egyszerû: aktív korosztályainkat tüstént sorozzák be a CIA hadigépezetébe! Küldjünk el mindenkit zûrös akciókba, kellemetlen szituációknak legyenek részesei. Elõbb-utóbb csak beletenyerelnek a lecsóba… Garantáltan izgalmas szépkoruk lesz, már ha megérik. Aztán karácsony környékén berobbannak lakásaikba állig felfegyverzett kommandósok, eltakarítani a múlt foszlányait. Állambácsikánk pedig tapsikolhat, nem kell tovább izzadni a nyugdíjat – úgy is azt akarják –, hisz jó eséllyel megdöglünk idegen kéz által. Hurrá.

A Red története természetesen nem errõl szól, kivéve, hogy szereplõi igencsak beletapostak az x-ekbe. Legifjabb közülük tán Bruce Willis, nem véletlenül szólítják kölyöknek. Elkövettem a gyalázatot, és összeadtam négyük éveit, magam is elképedtem. Kérem, épp 250 esztendõ. Lehet átlagolni, abban talán megegyezhetünk, kinõtték már a pattanás vakarós idõszakot. És még a Stallone moziját, A feláldozhatókat tituláltuk öregurak gyülekezetének?

Szóval, a túléléshez némi elõképzettség jól jön. A trottykorba belépve fokozottan javasolt erõnlétünk megõrzése. Ébresztõ reggel hatkor, majd fancsali képpel gyógyszerek és piciny reggeli torna. Bruce Willis így kezdi hétköznapjait. Jó kondiban a papa, biztos nem három mûszakban dolgozott normára. Ami ezután következik, az öreget meg sem lepi, látott már egyet, s mást. Leginkább csibészes mosolyú szeme árulkodó, és mily meglepõ, haját sem karcolja kócosra kósza szellõ. Tovább nem folytatnám, nem mesélünk a történetrõl. Az biztos, ihletadó forrásként egy idehaza kevéssé ismert Warren Ellis-féle, Red címû képregényt jelöljünk meg. Állítólag nagyon eltértek a füzetecskébe firkantott eseményektõl, panaszkodnak ezerrel a hozzáértõk – nekem mindegy. Több okból is. Egyrészt, lövésem sincs, mi a fenérõl szól, másrészt tudatlanként csak a filmre tudtam koncentrálni. És milyen jól tettem! Bár nem úgy fog köztudatunkba bevonulni, mint az utóbbi évtized legkiemelkedõbb alkotása, baromi módon élvezetes. Nagyon eltalált akcióvígjáték, könnyed humorral, mérsékelten fordulatos történetszövéssel, és virgonc színészekkel. A névsorolvasást kihagynám, úgy is tudja már mindenki, kikrõl van itten szó.

Amennyiben korábbi produkcióhoz hasonlítani kéne, talán Schwarzenegger Két tûz között mókája lenne az. Ott láttam hasonló stílusú lazaságot, idétlen sziporkákat. Ugyan egy hangyányival kevésbé látványos, nem is olyan nagyléptékû, és a gonoszai sem marcona terroristák. Ám a sztori szálai nagyon magas körökig vezetnek. Gondolom, nem mondtam vele újat.

Az elszomorító, mennyire szalad az idõ! Hisz ifjúságom meghatározó színészeibõl lettek matuzsálemek. Még ne temessük szegényeket, de akkor is. Ettõl függetlenül jól tolják az akciót, mert iram szerencsére van rendesen. Pörögnek az események, röpködnek a szellemes beszólások. Közben fészkelõdik bennem utálatos gyanúként: forgatási szünetekben egy fél sürgõsségi meri össze szegény aggokat a következõ jelenetre. Na, de hess, ártó gondolat, a magyar átlagéletkor szerint, mi ebben a korban rég kriptalakók leszünk. Húúú…


Amikor ennyi sztár bolyong egy filmben, hiba lenne szó nélkül hagyni a színészi alakításokat. Különösen annak fényében, hogy mindenki komolyan vette a rá kiosztott feladatot, ami nem mindennapi. Egyébként könnyû dolguk van. Szinte saját magukat kifigurázva, ironikusan játszanak. Leginkább John Malkovich vette komolyan önmagát, szegénynek már a sokadik filmje, ahol belebújtatják az üldözési mániában szenvedõ, kissé idióta szerepkörébe. De mit is mondhatnék? Passzol hozzá.

Összegzés: Bruce Willis utóbbi filmjei nem muzsikáltak úgy, ahogy tõle elvárhatnánk. Tény, az idõ vasfoga rajta is munkálkodik keményen, de semmit nem von le teljesítményébõl. A Red elsõsorban róla szól, segítségére viszont igazi színész ikonok sorakoznak. Még a rosszfiúként elkönyvelt Karl Urban is okoz meglepetést. Igaz, várhatót, hisz könnyen kiszámítható sztorihoz van szerencsénk. Könnyed szórakozás, amolyan nyáresti kikapcsolódás. Azaz csak lenne, ha nem a tél közeledtét várnánk. Brrr…

7,5/10
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Pancser Police

Agos - Boncasztalon A Pancser Police
2010-10-16 19:19:49
A rend éber, stréber õrei kétfélék lehetnek. Vannak a szuperzsaruk. Politikailag korrekt módon összeválogatva. Egy feka, egy izompacsirta. Jellemzõjük fülig érõ vigyoruk, napszemcsi és a siker. Képesek szétzúzni a fél várost némi kábítószerért. Õk a napos oldalon sütkéreznek, aratják a babérokat. Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson sztárkopók kezdeti eksön cameója megadja az alaphangulatot, kérem, itt komoly esély adatik fetrengésre!

Az árnyékos oldalon papírkukacok lopják idõnket. Rakosgatják aktáikat, irodahuszárok. Nekik semmi sem sikerül. Köcsög munkatársaik epés megjegyzéseinek céltáblái, nevezzük az urakat balekoknak. Nem, a lúzer helyénvalóbb. Will Ferrell és Mark Wahlberg párosa elsõre nyilvánvalóan meghökkentõ. Hisz egymásra talált a kretén ökörség elsõszámú szállítója, valamint a rezzenéstelen mafla tekintet élharcosa. Mégis, a kezdeti tátogás után az elmúlt évek zsarufilmjeinek rendesen fricskát mutató, majdnem tökéletes szórakozás keveredik a moziból.

Hangsúly a majdnem szócskán lakozik. Aki például arra számít, majd totál humorbombák robbannak félpercenként, csalódni fog. Nem arról van szó, hogy nem löknék ezerrel baromságaikat, de félek, nem mindenki ájul el tõle. Akadnak rendesen üresjáratok is, gyakran leül a film. Persze nem vészesen, szinte észrevehetetlenül, ám mégis… Will Ferrell idiótaságát sokan utálják, mondjuk én is bátortalanul föltenném kezem. A felrótt hiányosságok, feledhetõ hülyeségek élét azonban emlékezetes pillanatok halványítják. Nem, nem Will Ferrell sérójára gondolok. Mint a fodrásztól elszabadult birka. De az már sokáig megmarad bennem, hogy a teljesen átlagos aktacserkész szuper autóval dönget, feltörõ stricis múlttal büszkélkedik, Megasztár szinten kornyikál, és tök jó felesége van. Ez persze ízlés kérdése, de abban megegyezhetünk, Eva Mendes nyúlfarknyi asszonyprodukciójában szexis, és tökéletesen adja a síkhülye, aptyát szeretõ fehérnépet.

Társa totál ellentétje. Terry Hoitz nyomozó kis tökmag méregzsák. Jól odamondogat, se perc alatt falra mászik, annyira bepipul. Falhoz vágja az elsõ kezébe kerülõ vacakot, ha éppen ahhoz van kedve. „A páva, akit nem hagynak repülni.” Pofázza is rendületlenül. Keresi a kitörést, ami végül meg is adatik. Közben megy a csipkelõdés, a lealázás, amit ha fogunk, akkor röhögés lesz.

Nem vitás, ez így elsõre teljesen átlagosan hangzik. Mark Wahlberg sem tudott eddig szívem csücske lenni. Most azonban nagyot nõtt szememben! Persze nem szerencsétlen fapofájától dobtam hátast, már megszoktam. Viszont, amikor balettozik, vagy ahogyan tereli a forgalmat, hát lepetéztem. Ember, lazulni is tud a csávó!

A Pancser Police a szokásos Will Ferrell agymenések mellett lehengerlõ akcióival is elismerést érdemel. Igaz, nem nyaktörõ mutatványairól szól elsõsorban a móka, viszont kétségkívül halálprofin kivitelezettek. Sztorija sem annyira rossz, s pont a megszokott sablonoknak mutat görbe tükröt.

Összegzés: Nincs mit szépíteni, sztárparádé. Nekem meglepi Mark Wahlberg, de tényleg. Betalált Michael Keaton kettõs élete és még sorolhatnám. Will Ferrell ismét nagy Arc Idõnként azonban sok, az idegeimre ment. Mindent egybevetve, van itt minden. Vidámság, hajléktalan szex, jó beszólások, poénok - néha már túlontúl értelmesek is. Akciók és egészen épkézláb sztori. Sikeresen elkerülték azon ziccereket, amik egy bugyuta vígjáték sablon elemei. Nincsenek böfögések, fingások, seggvakarások - helyette pazar alakítások. Félelmeimet azonban továbbra is fenntartom. Nem mindenkinek lesz élete filmje. Bennem is hagyott kétségeket. Elõször keményen szórakoztató, de másodszorra már nem nézném meg. A rosszfiúk töke elkapva!

6,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=Eev5JqeqZjQ




[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Boncasztalon A Machete

Agos - Boncasztalon A Machete
2010-09-28 16:52:21
„S mit szólsz ahhoz, ha megölnélek téged? Te kis majom!” Az iménti kedves felhívás egy pofás megdöglésre valamikor a film közepe táján hangzik el, méghozzá magyarul! Elnyekergõje nem más, mint Antal Nimród, aki végképp belopózott Robert Rodriguez baráti körébe. A piciny majmóca mellékesen jó nagy állat - finoman kifejezve. Machete, a kések, pengék és minden böszme gyilkos fegyver marcona képû használója. Szerepe szerint ártatlan piskóta, vagy mi a szösz? Ugyan kérem. Arcán mély barázdák vetnek árnyékot, álla föllökné az orrszarvút. Hosszú haja lobog a szélben, és vadállat a tekintete. De olyan, hogy még az oroszláncsorda is zacskóba rosálna. Nála nagyobb pofázattal csak Steven Seagal mászkálgat, lehet tippelgetni, hogy belefér-e tökfeje a mozi saccper tízméteres vásznára. Tipikus jóllakott óvodás. Seagal mostan akkor kivesézve. A Machete filmként olyan, akár a jóféle hurka. Zaccos is, meg véres is, ja, és belekkel.

Ez az, amit Robert Rodriguez baromira tud! Beteges és véráztatta akciókkal elõrukkolni! Biztos élvezi is. Úgy volna kedvem spoilerekkel dobálózni, de megállom a kísértést. Legyen elég annyi, néha szépen túlzásba viszik a dógokat, az már egyenesen kacagtató. A legszebb az egészben, spilázásuk tudatos, a rendezõi rafinéria magasiskolája. Jó, igen. Természetesen nem a Machete fog berobogni a következõ Oscar fõ várományosaként. Hisz agyatlan dádázás, bé kategória, állati ösztönök orgiája, ilyesmik. Abból is a lükébb vonulat, amire hajlamosak lehetünk finnyás orrúként nagyot legyinteni.

Nana! Nem indul be nyálelválasztásunk, amikor szexis csajok korzóznak nyakig felfegyverezve? Némelyik csúzli lehet harminc kiló. Mégis fél kézzel vigyorognak. Aztán az Ave Maria dallamaira ádáz tûzpárbaj, majd papot keresztre feszíteni? Mindezt templomban? Durván hangzik elsõre, jogosan. Ám látva a filmet, eloszlottak a félelmeim. Nem öncélú figyelemfelkeltés. Egyszerûen a rendezõ stílusa üti a perverzitás szintjét. Tapasztalhattuk már korábbi munkáinál. Az Alkonyattól pirkadatig, a Grindhouse:Terrorbolygó mögé Machete barátunk is beállhat a sorba.

Jól bevált stílusát csiszolgatja tovább Rodriguez. Az Igazság kedvéért tegyük hozzá, most ketten kotyultak, kutyultak a rendezõi székben. Társa Ethan Maniquis, õt sem tegnap ismerte meg. Van tehát egyféle állandóság. S ez vonatkozik a szereplõ színészek jelentõs részére is. Sorban jönnek a rusnyapofák, lehet spekulálni, épp melyik Rodriguez produkcióban domborítottak. A kedvenc persze Danny Trejo. Akármilyen Hihetetlen már vastagon túl a hatvanon. Ahogy mondani szokás, türelem kell megélni. Ebben a korban már a szar is kampósbottal mászik elõ, nem úgy Trejo papinál. Iszonyat jó karban az öreg. Rondasága a szépsége. Nyugi, nem kérem meg a kezét.

Ami nagyon lejön, az amerikai-mexikói határ környékérõl belénk ívódó kép. Poros koszfészkek. Hallani a legyek zümmögését. Tényleg! Hogy hívják a tanácstalan bogarat?... Mitévõ legyek? Hülyeség, bocsi. Olyan vidéket ábrázolnak, ahol mindenki hatalmas mordályokkal zsebében nyüzsög. Az emberélet no problémo. A lelkiismeret furdalás ismeretlen fogalom, és a pacákok rusnyábbak a tehén seggénél. A Nõk meg bombázók és harcias amazonok, pucérak, vagy ha nem, akkor… na, azok.

Összegzés: A mûfaj kedvelõinek remek szórakozás. Hisz adott minden. Jessica Alba és Michelle Rodriguez dögös cicaként nyomulnak. És osszák a halált. Érdekes. Én Seagalt gyárilag utálom, de most bejött. Vicces a figura. Ilyet írni Seagalról? Belázasodtam? Robert De Nironak kikapcsolódás, a többiek pedig bõszen gonoszkodnak. A dialógusok többnyire élvezetesek, néha sajna leülnek. A rendezõ már felemlegetett munkáinál talán harmatosabb hentesmunka, de épp csak egy Machete hajszállal.

7/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/v/I16020r--oM&amp;feature=related
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Kaptár: Túlvilág

Agos - Boncasztalon A Kaptár: Túlvilág
2010-09-14 22:23:20
Negyedszerre nullázza bolygónkat a meglépett T vírus. Rendben, megszoktuk. Rágyúrtak a képi világra. Oké, elvárás. Dübörög a zene. Szuper, szaladjon a fülzsír! Néha harmatos, Pengére hajazó Bunyó ébreszti bealudt nézõit. Dicséretes, a pihenés létfontosságú. De nem találom a történetet, ami pocakos hiányosság. Eszetlen és gyaka párbeszédek. Mindenütt ott esz a fene egy földalatti szuperlabort. Legalább már tudjuk: minden gondunk a tûsarkú macával indult, szakadó esõben. Pillanatra megvidultam, az Underworld akárhányat látom? Indítás tehát új verzió. Negyedik? Na mindegy, már belefásultam. Ami viszont a legfájdalmasabb, a napszemcsi mögé bújó hideg gépi világ. Mert láttam már valahol. Lassítások, hátraszaltók, fegyverarzenál. Pofátlan lenyúlás. Aki még nem gyanítja, A Kaptár: Túlvilág nem lett más, mint a Mátrix zombis koppintása!

Anno tömeges takarítással indult a móka. Dirr-durr, hullott a férgese. Az embereket átváltoztatta rondaságokká a hírhedt vírus. Alice csak túlélte, mit túlélte! Egyre jobban erõsödött. A harmadik epizódban már-már Jedi lovagokat megszégyenítõ képességekkel birtokában randalírozott, aztán sejthettük, nem ússzuk meg folytatás nélkül!

Most klónsereggel indítunk. Pedig a nõbõl még egy is sok! Aprítják a katonákat, a világvége sokadszorra fejünkbe sulykolva. Az emberiségnek még mindig nyekk. Csak épp rohadtul nagy a jövés-menés, túlélõk állandóan akadnak. Az épületek füstölögnek, a zombik láthatóan jó bõrben vannak. Alice bájos pofiján munkálkodik a kor, sminkje azonban idõt és akciót álló! Haja is csak ritkán kócos. Kamerával és repcsijével szántja az eget, egy hiperaktív turista. Mond néhány okosságot, szerencsétlen nézõ pedig három dolgot tehet. Figyeltem a körülöttem ülõket. Páran kínosan feszengtek székükben. Én barom állat! Ilyenre jegyet kiadni? A rézbõrûbbje röhög, mert azt hiszi, lesz még valami fincsiség, meg különben is, fûtenek. A türelmetlenebbje vadlibának képzeli magát. Már a huszadik percben elhúztak a p..a. Így utólag, nekik lett igazuk.

Emlékeim szerint a harmadik rész azzal sokkolt, hogy a vírus nyomán kiszáradtak az óceánok, elsivatagosodott A Föld mondjuk úgy, nagy homokozó lett. Tegye föl a kezét, aki jelen vacakban két centi sivatagot látott? Tengerek, erdõségek, fenséges alaszkai táj. Zöldségek. Nem azzal gyüvök, ez lenni baj, csak valahol oda a következetesség, a hitelesség. Na persze, ismeretlen fogalom, hisz a Kaptár franchise sosem igényes kidolgozásáról, netán magvas mondanivalójáról vált híressé. Kell a vér, agyatlan öldöklés a népnek. Nem is baj, inkább azannya! Kiélhetjük gyilkos vágyainkat, ugrálhatunk a fröcsögõ vérszökõkutak elõl, lerághatjuk körmeinket, és drukkolhatunk izzadtságunkban tocsogva, sikerül-e meglépni a fõszereplõknek?

A negyedik felvonás pont azokkal a megoldásokkal nem él, amiért elõdjeit megszerettük. Túlzásba vitt Mátrix rajongás mögött érzõdik a rendezõi kétségbeesés. Merre és milyen irányba terelje filmjét? Folytatás lesz, az hétszentség. Nem káromkodtam, csak picit. Szóval, minden látványossága mellett, a Túlvilág sajna üres film lett.

Összegzés: Olyan dzsé kategória, tékába való agyatlan maszat, ilyesmi. Élõhalott uraságok korzóznak a Börtön környékén, talán nagygyûlés? A túlélõk láthatóan jó bõrben vannak, zombiéknál divat lett a szájból elõbújó rosseb. Na meg ott az a háromméteres tag, hatalmas fejszével kezében. Õ kifene? Mint rebegtem, nagy nulla sztori. Semmilyen és értékelhetetlen színészek. Nagyon bírom, hogy a szereplõk között mindig bombázó csajok vannak. Miért nem egy ötvenéves, száznegyven kilós, bibircsókos képû ronda nyanya a túlélõ? Tonna Rozi rémisztõ lenne, horror és még a zombik is jóllaknának. A díszpinty fõgonosz roppant elegáns. Kavar, mint biliben a forgószél, viszont röhejes. Paul W.S. Andersonról régóta tudjuk, él-hal a robbanásokét. Abból nincs hiány, másból. A digitális munkákban is van kötekedni való. Teremtményeik mesterkéltek, gyakran mûvi látványvilág. Fanatikus Kaptár rajongóktól bocsi, de a játék alapjaiban gyalázva. A legújabb förmedvény a béka segge alatt. Nagy kár.

5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=9dc5iiT0f1s

[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Boncasztalon A The Expendables

Agos - Boncasztalon A The Expendables
2010-09-07 23:53:57
Az öregség ott kezdõdik, amikor a szex már nem élvezet, hanem munka. Az egykori talján csõdör Sylvester Stallone miként viszonyul az elõbbi magvas megállapításhoz, rejtély. Egy biztos, lassan elszáll fölötte az idõ. A lelkesedése azonban párját ritkítja! Fütyülve a petyhüdõ izmokra, a táskás szemekre, a talán elõforduló prosztata problémákra, összeszedte kortársait és készített egy olyan akciót, ami bízvást mondhatom, hiányt pótló. Retro dádá, múzeumba való alakokkal, dirr-durr. Két pofon között bõven van idõ csipkelõdésre, suhintani az aranyköpéseket, majd zutty egy maflás! Igen, a hozzám hasonló õskori bútordarabok komálják az ilyesmit. De legjobban azt, amikor sorban feltûnnek a filmvásznon megboldogult gyermekkorunk mozis hõsei. Nevezzük tisztelettel az urakat akcióapókáknak.

Kik, kik nem és miért, ugorjunk. A felsorolást kihagynám, meg ugye szép számmal akadnak hiányzók is a tablóképrõl, de erõsen kisöpri csipáinkat, amikor a három gyilkológép egymásra talál. Mélán málézó bárgyú arcú Sylvester Stallone, a mindenkin átcsörtetõ Arnold Schwarzenegger és csibészes mosolyával Bruce Willis összefut egy kis tereferére. Templomi hangulatom támadt pillanatok alatt! Számlájukra bolygónk népességének kinyírása írható, minimum háromszor. Tömegpusztító fiúk, akiket szeretünk. Megalkuvást nem tûrõ, több sebbõl vérzõ hõsök, fütyülve a halálos veszedelmekre, legfeljebb kedvesük karjaiban szoktak kötelezõen felszisszenni.

Az egész bazár motorja Stallone. Kitartását és munkabírását csak felsõfokon emlegessük! Mit kilincselhetett, mire összerimánkodta csapatát. Voltam olyan gonosz, elkezdetem összeadni az életkorokat, de a nagy lesésben majd kiesett a fogsorom. Elégedjünk meg annyiban, a fickók közül Jason Statham bátyó még vidáman pubertás éveit tapossa közel negyven évével. A legkisebb Ugrifüles, kac-kac.

A történetrõl nem sokat, inkább semennyit. Nem az a lényeg. Az elsõ sorozatlövésekig nem kell órákat rostokolnunk, talán hat percet. Aztán rögvest képbe kerülünk, fröcsög a vér, röppennek a kések, torkolattüzek villannak, egészséges Bunyó tördeli a csontokat. Majd eksön ügyileg félóra piano. Közben akad ez-az, mondjuk sztorinak. Kicsit döcögõs ügy, néha olyan érzésem támadt, maguk a nagyfaterok sem tudták, mi a fenét mondjanak, szóval spontán tolták a vakert, de jól állt nekik, na. Az utolsó húsz perc mindent visz jeligéje vidáman mûködik.

Verõlegények szépen a stáblistában, már többször fölemlegettük. Még a vak lónak is világos, Stallone és Statham filmje. A genyák oldalán Eric Roberts tüsténkedik. Hárman viszik a prímet, fõleg. Persze a többieknek is megadatik a maguk jelenete, kivétel nélkül. Swarci és Willis nyúlfarknyiban. Az osztrák tölgy azért ledöbbentett, veszettül megtrottyosodott. Szakasztott úgy néz ki, mint akit öregek otthonából szalajtanak. Willis lufinál is kopaszabb, s ahogy öregszik, úgy nõnek a fülei. Jelenleg Dumbó közeli méret.

Az akciókra nem lehet panasz, bár a magam részérõl többel elviseltem volna. Néha öreguras gyanú felötlött. A francba! Mindig a koruknál kötök ki? Utoljára és befogom a pofámat. Szóval vének és ráncosak. Becsületükre mondva, semmit sem titkolnak. Nincs Photoshop, bõrradír, digitális szarságok, hogy harmincnak tûnjenek a hatvanasok. Életkor ciki cuki csiki-csuki vége, punktum.

Összegzés: A film legnagyobb dicsérete az lehet, amikor a végénél az ember az órájára pillant. Ily röpkén elszaladta játékidõ? Ó… De kár. Lehetne még… A The Expendables nem forgatja ki sarkából a világot. Tényleg... Ennyi világmegmentõ egy kupacban, és sehol a világvége? Skaccok? Leküzdtétek a gigantomániát? Újabb pirospont. Régimódi akció, Naplemente sztárokkal, nagyszerû elõadással. Stallonét egykoron sokat kritizálták, hogy izmai és az agya fordítottan arányos. Kérem, hülyeség. Tud nagyon. Élvezetes, popcorn csócsáló mozi, vastagon kólával. Tesztoszteron bomba. Élvezet Volt végignézni, nem munka. Most jöhet a szex.

8/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=C6RU5y2fU6s
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

Boncasztalon A Varázslótanonc

Agos - Boncasztalon A Varázslótanonc
2010-08-04 09:25:43
Kérem alássan, tépem a maradék hajamat. Amikor egy lüke papírfecni fittyet hányva a széljárásnak, a fizika törvényeinek, lazán végigröpül a fél városon, élbõl kiakadok. Szálldogál erre, csalinkázik arra, következtében a fõszereplõ palánta hirtelen varázslatok sûrûjében találja magát. De tovább gyártva Az összeesküvés elméleteket, Nicolas Cage aktuális bozontja is megér egy misét. Ily rendezetlen sörény láttán még a kósza fuvallat is sztrájkba kezdene. Megértem a kiválasztott hajfodrász szentségelését, ha behuppan székébe a színész. Mindezt tetõzzük Maxim Horvath világuralami törekvésének alantas szándékával. Föltámasztani a holtakat, mágusok közötti szerelmi háromszög, majd a kikosarazott bosszúcsörtetése, megint veszélyben rongyos életünk. Bonyodalmak ezerrel, nem könnyû a varázslók élete. Nem babra megy hát a játék - legfeljebb az idegeinkre. Hasonló témával kb. ezer film rukkolt már elõ… Szegény Merlin! Forog a sírjában.

Egyébként a Jerry Bruckheimer istálló soros maflasága annyira nem rossz, mint amilyennek elsõre látszik. Sokkal xarabb. Tetõzendõ a szenvedést, akad néhány bosszantó körülmény, ami jelentõsen lerontja az élvezeti faktort. Azt, hogy megint hülyének néznek, már megszoktam. Ebbõl adódóan képünkhöz vágnak olyan nyúlfarknyi sztorit, amit egy ötéves óvodás kigörcsöl két pisilése között. Ráadásul annak minden kliséjével együtt. A segédként nyilvántartott csávóból lesz majd valaki, mégis totál ellenszenves. Izgága, bájgúnár. Legszívesebben betuszkolnám azokba a vázákba. Gyanítom, hogy eljátszója, ez a Jay Baruchel gyerek tehetségtelensége lehet minden nyavalygásom kiváltója. Csaja tipikus szõke, és lefárasztó párbeszédekkel nyomulnak. Ha a kétéves kutyám bevenné, megdöglene. Nicolas Cage megjelenése kissé gyûrött, mint aki kukába töltötte az elmúlt évtizedet. Bocsánat! Tévedtem. Vázákban. A varázslótanonc logikája szerint az a módi varázsló körökben.

Ami viszont tetszik, hogy a tudomány köntösébe csomagolták a mágiát. Minden varázsige, abrakadabra, blablablabla mögött érezhetõ némi okítás. Hogyan lehet tüzet kreálni, miként rezegnek a részecskék. Parabola antennákkal terelgetik az energiát, a fizikára gerjedõk csillogó szemekkel utánozhatják. A felmosórongyokon pedig tényleg lehet derülni. Sika-mika, rongyõ. Máson inkább borulni. A varázslótanonc tipikusan olyan film, aminek kárára megy a túlzott látványosság erõltetése. Kissé besokalltam a plazmadobálásoktól, meg arra, hogy három másodpercenként elcsattan egy-egy varázslat. Balthazar és Maxim mesterek talán még a sliccüket is mágiával húzzák le. Harry Potter hazafutna szégyenében, annyira röpködnek a titokzatos hadonászások, egyéb trükkök.

Nicolas Cage és az utóbbi idõben fõgenyaként beskatulyázott Alfred Molina harca persze elõre lefutott. Gyerekfilmet nézünk, a végkifejlet nem lehet kérdéses. Vért se nagyon keressünk, durvulás teljes hiányában megy a kavarás. Disney filmet látunk, miért, mire számítottunk? Talicskában tolják majd a halottakat? Izgulni sem nagyon lehet, legfeljebb ámulni a képi világtól. Meg keresni a villanyt, hisz a film javarészt éjszaka játszódik.

A színészekrõl csak úgy általánosságban. Rosszak és kevesek. Alfred Molina szemétládának súlytalan. Nicolas Cage a tincseivel áll hadilábon, a szõke lány ostoba liba, világunk megmentõje szerepébe bújtatott csávóról pedig már írtam. Valahogy nem mûködnek együtt. A sztori kapkodó, innen-onnan összelopkodott, Jon Turteltaub rendezõ nem igazán hozta formáját.

Összegzés: Talán a legnagyobb baj, hogy könnyen beazonosítható a célközönsége. A fiatalok hálásak minden bazári majomságra. Némi látvány, rejtélyes halandzsa, kedvesen botcsinálta tanonc, gyatra kísérletek a humor irányába és máris heves a tapsvihar. Csak vannak öregebbek is… Számukra tömény idétlenség a film. Se nem maradandó, se nem cool, se nem érték. Holtak seregével, világuralommal meg tele a tökünk. Egyszer épp nézhetõ valami. Na, ne kerülgessük a lényeget: gyengusz produkció, hatalmas csalódás.

5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=59fRijMYRdw
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Az Eredet (Inception)

Agos - Boncasztalon Az Eredet (Inception)
2010-07-28 10:16:03
Odavágtak egyet a Mátrixnak! Elsõ gondolatom hazafelé menet ilyesmi lehetett. Az összehasonlítás egyébként csalóka és csacsika, felejtsük el gyorsan! Az is nyilvánvaló, hogy további részleteket a filmbõl elárulni vétek. Rontaná az élvezeti értékét, csökkentett állapotba helyezné agyunkat, meg különben pofátlanság. Érjük be annyival, a cselekmény nagyobb része álmokban játszódik. Azoknak különbözõ szintjén, és kész. Persze van kutyulás rendesen. De többet, pszt!

Páran már elsuttogták a nagy felismerést. Az idei év egyik legjobban várt és teljesítõ mozijáról van szó. Vártuk, mint sivatag az esõt, építõipar a földrengést, örömlány a tüzérdandárt. Mert valahogy nem igen kényeztet el bennünket mostanság Hollywood. Akadtak ugyan blockbusterek, szórakoztató fércek. Nem is itt a gond, hanem a minõségen. Konkrétan sík idiótának tekintette egynémely produkció a nagyérdemût. Hülyének a nézõt, kinek szájából csurog a nyál, és hátast vág mindenre, amire megkérik. Üres és silány termékek tömegével az álomgyár futószalagjairól, kivétel erõsíti a szabályt.

Az Eredet minden bizonnyal üdítõ színfolt. Vadítják végtelen bölcsességgel a népet azzal, hogy belekeveredik saját bonyolultságába, nehezen követhetõ. Valóban, szépen körmönfont sztorival rukkoltak elõ. Olyan történettel, ami lassan, fokozatosan ejti rabságába nézõjét, egy pillanatra sem enged a szorításból. Nincs megállás, lazítás, kiúttalan tökörészés. Mind mélyebbre jutunk álom és valóság labirintusában. Pazar film, így egyszerûen. Mindehhez jönnek a briliáns színészek, epic zene és remek rendezõ. Meglepõdnék, ha a következõ Oscar-díjnak nem egyik várományosa lenne.

Cristopher Nolan pedig zseni! Tud valamit a figura, nem lehet elvitatni. A Memento, A tökéletes trükk és a bõregér franchise feltámasztása után, illetve a következõ Batman epizódja elõtt is tudott újítani. Nem kapkodós fajta rendezõ. Kotlik bõven filmjein, jól is teszi! Az eredmények pedig önmagukért beszélnek!

Amikor nagyköltségvetésû filmrõl beszélünk, szinte mindig világvégés - nagyhalálos maszlagokkal rukkolnak elõ. Jönnek földönkívüli haramiák, megégeti seggünket a Nap, járványok hozzák ránk a rossebet. Roland Emmerich egyszerûen sz@rba tiporja bolygónkat. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor szabadjára engedik direktokáink a fantáziájukat, képtelenek átlépni egy határt, mi pedig mindig ráb@szunk. Nolan ebben is mert változtatni. Ellenállt a kísértésnek. Hõsei ténykedése nyomán nem pusztul ki az emberiség. Nincs totálkatasztrófa - csak mértékletes vadulás -, helyette néhány ember kavarása. A látvány, a körítés természetesen impozáns. Nem mindennap áll tótágast egy város, gyúrnak derékszögbe utcákat. Vannak olyan trükkök, amikre évek múltán is emlékezni fogunk. Nem véletlenül rondítottam az elején a Mátrix világával. Pici hasonlóság valamiért csak van, tévedek? Az akciók profi módon kivitelezettek, dobhártya szaggatóak, de nem hatalmasodnak el. Szigorúan elsõ a történet, minden egyéb a cselekménynek alárendelve!

Arra is kéne pár szót vesztegetni, hogy mekkorát alakítanak a színészek. Mondhatjuk gonoszan, ez a dolguk, ezért kapnak fizetést. Ám mégse. Hisz olyan a zenekar, amilyen a karmester. A rendezõ irányításával mindegyik kiemelkedõen teljesít. Nincs gyenge láncszem, ilyet is ritkán látni. Mindehhez tegyük hozzá Hans Zimmer fantasztikusan megkomponált zenéjét, és máris helyben vagyunk. A visszahívó Edith Piaf nóta, na, az paff!

Összegzés: A film legnagyobb dicsérete, amikor az ember egyik ámulatból a másikba esik. Nem azt mondom, hogy az Eredet úgy földhöz vágott, amiitõl nem merek lefeküdni, de van utólagos hatása az hótbiztos. Zakatol a szívünk, száz százalékon dübörög az agyunk. Kaptunk egy vizuális, szürkeállományunkat birizgáló orgazmust. És élveztük, iszonyatosan. Durván csúcs ebben az évben!

Még valami… Neked pörög a totemed?

10/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=koiMqY-Jc3c
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(8)

___________________________________________________

Boncasztalon A Kéjjel-nappal (Knight And Day)

Agos - Boncasztalon A Kéjjel-nappal (Knight And Day)
2010-07-19 10:43:31
Kéjjel, és ráadásként nappal körmölöm soraimat. Cikizni könnyebb, ám dicsérni? Egyszerû lenne befejezni mondókámat csupán azzal, hogy a film bûnrossz. De ha a képkockák mögé próbálunk kukucskálni, rögvest elõbújik a „magvas” tartalom. Emígy nézve azonnal más lett a végeredmény: sz@r. A film email kukaca tehát beazonosítva. De hogy tovább filózzunk a nyilvánvalón, lehet mégsem annyira sikerült pocsékul Cameron Diaz és Tom Cruise filmje? Hisz… Akciónak akció. Vígjátéknak vígjáték.
Akcióvígjátékként? Hm. Paródia. Talán tisztelgés a mûfaj példaképeinek, de hajlok arra, spontán tolták el a lényegét. A True Lies - Két tûz között, A Mr. és Mrs. Smith rohadtul eszembe jutott. Vegyük még hozzá Cruise Mission: Impossible-bõl egekig magasztalt egóját, keverjük eleggyé és akkorát robban, mint a cicafing.
A Kéjjel-nappal valahogy az elõbb felsorolt filmek kevésbé sikeres ötvözete. Ami mûködött Arnold Schwarzenegger, Jamie Lee Curtis, vagy Angelina Jolie és Brad Pitt csípõbõl tüzelõ kémbohózatánál, az itt nem igazán nyerõ. Tovább spékelve az egész az én személyes drámámmal, ami a következõ lenne: Diaz kisasszony tömény bárgyúsága. Ehhez hozzáadatik Tommy boy hasonlóan magas fokú mûvészete. Kettejük fogainak száma vetekszik az idei cápakongresszuson résztvevõkkel, amihez társul az Egyenlítõt átívelõ szélesvásznú vigyoruk. Hoppá! A szõke butuska libuska Iluska sztereotípiát megemlítsem? A fõszereplõ csaj már annyira hitelesen adja elõ a seggütõdöttet, hogy becsusszan a kételkedés. Hát persze... Átélés, meg miegymás. Jó, elhiszem. De mielõtt jobban kiveséznénk a filmet, következzék néhány örök-ökörszabály, ami az álomgyárból futószalagon kikerült mozik sajátsága:

• A fõhõs fickó csakis a jó oldalon állhat. Van rá ellenpélda is. Ritka, mint a háromfülû szatyor.
• Ebbõl következõen, az õt üldözõ haramiák, kormánykatonák kizárólag elegánsan öltözködve mutatnak jól. Említeném példaként az öltönyt.
• A rosszfiúnak még szólnia sem kell, máris tudjuk, az a fõgörény.
• Valami ketyere ürügyként jól jön.
• A gazfickók soha nem tudnak célozni.
• A Jófiú persze mindig talál.
• Egyszer illik tárat cserélni.
• Az autós üldözések közepette muszáj megbeszélni a legfontosabb dolgokat.
• Ha nõt megkérik arra, hogy ne tegye… Tovább nem is írom.
• A kommandós soha nem az ajtón kopogtat.
• Talán azért, mert az üveg nem vág.
• Golyózápor közepén csattan el az elsõ csók.
• Igazságszérum hatása alatt minden nõ dugni akar.
• Autós üldözésre legideálisabb hely a bikafuttatás.
• Ja, és mindenki hülye, kivételt képeznek a fõszereplõk.

Mindehhez jön bonyodalomként valami tápegység, zefír. Szóval, máris tudjuk, milyen buktatókkal telnek a szupercsávók mindennapjai.

Az Igazság másik oldalát nézve, be kell látnom, valamennyire szórakoztató a film. Olyan nesze semmi, fogd meg jól agyatlanság. Habkönnyû agykikapcsolás nyárestére. Gondolkodásra nem késztet. Lehet kacarászni, röhögni, vagy belemászni partnerünk szájába. Ki mire használja a moziterem légkondizott hûvösét.

Összegzés: A Kéjjel-nappal példája ékesen bizonyítja, miként lehet elb@szni egy sikeresnek ígérkezõ mozit azzal, ha túlzásba viszik a dagályos poénkodást. És ilyen állat filmcímhez ki mit szól? Az akciók mérsékeltek, a történet veszettül bugyuta, a színészek meg egy rakás… Hát nem, de majdnem. Egyébként Cameron Diaz hatott rám jobban. A lökött lüke szõke szerepe rászabott, meg nyilvánvalóan ráb@szott, hisz ötpercenként kómába küldik. Rutinos alukáló lett a csaj, néhány pillanattal késõbb gyanúsan fifikás, majd ismét IQ bajnok. A kiismerhetetlen szende. De szerethetõ. Cruise? Á… Hagyjuk. Öregszik.

Sokat gondolkodtam, vajon mennyit is ér a film? Vannak sokan, akiknek bejön. Szerintem nem faszányos, simán lekarmoltam magam. Legyen hát átlagos. Vagy picit fölötte?

5.5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=VJCHZ5q8EE0
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon Alkonyat - Napfogyatkozás / Flilla írásából/

Agos - Boncasztalon Alkonyat - Napfogyatkozás / Flilla írásából/
2010-07-02 10:09:51
Kedves olvasó közönség mivel én már nem merem bevállalni az Alkonyat kritikáját így elhoztam egy kolléganõ írását és így nõi szakértelemmel is olvashatjátok mit gondol a kedves hölgy kritikus az Alkonyatról /Flilla írásából/ :)

"Kemény feladat elé állítottam magam, miután arról a filmrõl kéne írnom kritikát, amely határozottan megosztja a moziközönséget, hisz vannak, akik rajonganak érte, és vannak az ellendrukkerek, akik vagy megnézik vagy nem, mégis erõteljesen kinyilvánítják nemtetszésüket a film irányába. Bevallom, eddig én is a \\\'nemtetszõs\\\' táborba tartoztam. Cseppnyit változott a tegnap esti mozilátogatásom után a hozzáállásom, miután megnéztem a harmadik részt, azaz az Alkonyat-Napfogyatkozást. Elõrebocsájtom, nem olvastam a könyvet és nem is szándékozom, és a történet leírásába se fogok belemenni, hiszen akik olvasták a könyvet, azok nálam is többet tudnak, akik pedig nem olvasták, hát nem is fogják eztán sem elolvasni. A kezdeti sejtelmesség továbbra is érezhetõ a film hangulatában, a romantikus vonal egyre inkább kiélezõdve, immár a szerelmi háromszög csúcsponton tetõzve, akciójelenetekkel tarkítva, egy ’élvezhetõ, de több nem’ jelzõvel tudnám röviden leírni az Alkonyat – Napfogyatkozást. Gondolatok hada kavarog a fejemben, és ahogy már említettem, nem rajongás irányítja a agytekervényem gubancát, hanem az, hogy három rész óta próbálom megfejteni, mi is lehet a titka ennek a valójában egyszerû vámpír mesének? Jómagam is Nõ vagyok, ezt hangsúlyoznom kell, azt hiszem már az elején, ennek ellenére nem a sivítozó típusból való. Így tehát, a racionális, földtalajon szökellõ típusomnak felfoghatatlan, hogyan tudott ekkora hatást kiváltani Nõk millióiból az Alkonyat?

válasz mostanra világosodott meg számomra, lehet kissé késõn. Vannak fiatal lányok, akik még nem éltek át semmilyen hasonló érzést, szerelem, rajongás, az elsõ nagy Õ-t, aztán pedig vannak, akik már átélték, megszenvedték, elvesztettek Nagy Szerelmeket. Így végül majdnem minden nõ számára valamiért azt nyújtja a film, amire a Nõk többsége vágyik, Bella és Edward szerelmével bemutatva, amely megfoghatatlan, és mégis igazi. Gondolom én, mivel mással nem tudom magam számára sem megmagyarázni, miért ’kell’ ilyen szinten rajongani, és miért kell ilyen mítoszt e film köré építeni. Ami tény, hogy a mondanivalóját mindenki máshogy fogja fel, és másképp ítéli meg.

Agytekervényeim meglódultak, merthogy merem egy lapon nevezni az Alkonyatot az Avatarral. Nyilván nem lehet egy szinten említeni a két sikerfilmet, mégis van, ami közös bennük. Mindkettõ történetében a fõszereplõ - a szerelem, az ösztönök, a vágyak, a titokzatosság, stb. hatására -, a MÁSIK világába vágyik. Ezen kívül pedig, szintén csak bõvíthetnénk mindazon sablonokat, amelyek alapul szolgálnak eme mû kidolgozásában. Minden cselekményszál, minden krízis, minden fázisa a filmnek ugyanazt próbálja megválaszolni, amit egy sor elõtte levõ romantikus film már megpróbált, annyi különbséggel, hogy jelen esetben vámpírokkal van fûszerezve az egész romantikus alapsztori. Nem véletlenül olvasható lépten-nyomon az, hogy az Alkonyat a modern Rómeó és Júlia Ahogy változnak a korok, generációk, és trendek, úgy újulnak az aktuális szerelmi megközelítések is. Azonban ezek után csak kétségbeesetten tudok a jövõbe nézni, gyerekeink 20-30 év múlva tinédzserként, vajon milyen szerelmi háromszöget fognak látni a vásznon ha már most vámpírok és farkasok harcolnak egy lány kegyeiért?

Nyilvánvalóan nem férfiaknak készült mozi, és talán épp ezért gondolom a rendezõváltás helyeslését, mivel érzem a férfiasodást minden fronton a második és harmadik részben egyaránt. Ezért tetszett a Napfogyatkozás mert azt hiszem, a nyálcsorgató, gimis-szemezõs stílust nem lehetne ennyi éven át eladni, vagy mégis?

No de hosszú bevezetõm után kanyarodjunk egészen röviden a film kiboncolására, vérmentesen. Akciójelenetekre várva, mivel trailerbõl már tudhattuk, hogy az bezony lesz, egészen tetõfokára hágott izgalmam, nem haraptam le tövig a körmeimet, de azért mégiscsak beparázslottam mire a végsõ csatajelenethez értünk. Ha a romantikától már tüzessé válik az ’ember lánya’, hát ezzel a vérpezsdítõ harccal még forróbbá válik a hangulata. Jacob és Edward kezdi elõvenni humoros oldalát is a romantikus szivárványfelhõjük mögül, így egy-egy beszólás még azokat is mosolyra fakasztotta, akik kizárólag azért jöttek a moziba, hogy ezek után minden ’jutalmat megkapjanak’ otthon, a kíséretért cserébe. ÉS ha most a férfiak azt gondolnák, üresfejû, pólómentes, kigyúrt fickók szaladgálnak két órán át a vásznon, akik mindeközben néha szõrös farkassá átvedlenek, és mindezt a Nõk nyálcsorgatva élvezik, akkor most gondoljanak csak bele, a két görögdinnyével megplasztikázott Pamela Anderson milyen hatást gyakorolt rájuk az elmúlt 20 esztendõben? NOS, innen nézve, az Alkonyat iránti rajongás, bármely korosztály részérõl – némileg érthetõ. A nõknek is kell egy etalon, egy férfiideál, aki lehet vámpír, Farkas vagy húsvér ember,...Edward vs. Robert Pattinson. Az viszont már morbid, hogy vannak olyan fanatikus bálványozók, akik egy-egy premieren Pattinson karjába harapnak, autogram kérése helyett...



A színészeket nem fogom kritizálni, hiszen amilyen gyorsan a celebvilág élére kerültek, olyan nyikhaj fiatalok még mindannyian, így kár lenne õket bármily zord szavakkal illetni, viszont ami tény, hogy Pattinson nem véletlenül van a Forbes magazin 50. helyén 2010-ben. Kisugárzása mellett igazi színésszé képezte magát, ennek ékes bizonyítéka, a Remember Me címû filmbeli alakítása. Nikki Reed pedig, már a Tizenhárom címû tinidrámában is sokkolóan õszintén bemutatta a tinédzserlányok világát, most pedig vámpírnõként is borzongatóan jól játszott. Végezetül, ha rajongásom személyét ki kéne választanom a vámpírbrigádból, légyen az Jackson Rathbone alias Jasper, akit már akkor kiszúrtam, mikor egy kissé meghibbant gyilkost játszott a Gyilkos Elmék egyik epizódjában. Hogy vámpírrá változnék e érte? Nem valószínû, Bellával szembern úgy gondolom, az emberi élet túl izgalmas és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy ezt felrúgjam bárkiért is.



Mindenesetre, ami a film mondandója számomra, a romantika és a szerelem örök, és az ereje vitathatatlan."

6 / 10 pont
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=kBz5fhgqatE
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(0)

___________________________________________________

Boncasztalon A Karate Kölyök 2010 (The Karate Kid)

Agos - Boncasztalon A Karate Kölyök 2010 (The Karate Kid)
2010-06-25 19:02:44
A gyáróriás vezérigazgatója magához kéreti fiatal, ám annál ambiciózusabb munkatársát.
-Gratulálok fiatalember! Alig néhány hónapja, hogy cégünknél dolgozik, máris hihetetlen karriert tudhat magáénak. Fölvettük egyszerû segédmunkásként, majd néhány nap múltán elõléptettük mûszakvezetõnek. Három héttel rá üzemegység vezetõnek. Most pedig kinevezem általános igazgató helyettesemnek. Szédületes elõrelépés! Mit szól hozzá?
-Igazán rendes Volt tõled apu!

Jaden Smith õse Will Smith. Egész véletlenül a színész lenne A Karate kölyök remakejának egyik producere. Kié a pénz, az ugat, szól a mondás. A gyerkõcnek alapozzuk meg filmes pályáját, vélhette bölcsen apuci. Keverjük a képbe az elnyûhetetlen Jackie Chant, dolgozzunk fel valami ismertebbet, célozzuk a fiatalabb korosztályt, s ebbõl a turmixból szenzáció lesz. A gondolatmenetként roppant fifikás, csak egy apró prücök van. Mindhiába az útegyengetés, ha valakibõl hiányzik a tehetség legapróbb szikrája. Márpedig ez a Smith gyerek messzirõl pislogja a színjátszást. Már az, Amikor megállt a Földben is hülyét kaptam tõle, most meg… Lehet, hogy velem a baj, mert amikor meglátom a kölyköt, viszketni kezd a tenyerem. De ha túlteszem magam az elõítéleten, be kell, hogy valljam, egyszer vidáman nézhetõ film lett A dolog vége. S ami leginkább üdvözlendõ, Jackie dzseki rakosgatásával képezi tanoncát a kung fu titkaira, tõle bunyót csak egészen keveset látunk, viszont meglepõ módon, most nála a színészet.

Újrafeldolgozást láthat a tisztelt publikum, az 1984-as filmét. Ezért a sztori is nagyon hasonló. A bruttó negyven kilós, pillecsontozatú gyerek, miként lesz a karate ördöge. Legfeljebb a helyszín változott - Kína. Arrafelé pedig népi buzgalom a küzdõsportok elsajátítása. Mint nálunk az intenzív távolbanézés, vagy a sörhas növesztése. Elment hát a stáb filmkészítés ürügyén nyaralni, a hatalmas ország természeti szépségeibõl, építészeti csodáiból bõven kapunk ízelítõt. Az olimpia védjegyévé vált Madárfészek stadion éppúgy látható, mint a Nagy Fal. Nem nagy falat, s aminek õrtornyán teljesen egyértelmû a kiadós edzés. Mert a dráma csúcspontja a verseny, ha még nem mondtam volna.

Drámát írtam az elõbb? Már megint elkapott a nagyotmondás. Bizony, elõfordul, hisz komolykodik idõnként az egész film, vagy valami. Miként tud beleilleszkedni a tenyérbe mászóan irritáló képû csávó Az idegen közegbe? Kultúrák találkozása, Peking utcáinak, szûk sikátorainak káoszát és a helyi vagány csibészek okozta terrort hogyan lehet földolgozni? A film felénél csattan el a csók, amit ferdeszemmel sasol a környék bikája. Okozatként, illetve elõzményeként, néhányszor megdádázzák a fõszereplõ gyereket. Cheng annyira megveri Dre Parkert, hogy cseng tõle a füle. Nem véresre, nem is laposra, úgy módjával, tudja hol a helye a táplálékláncban. A srácnak valamit tenni kell. Anyja úgy hülye, ahogy, jöhet Jacke Chan mentsvárként, s amint sejthetjük, az öreg suttyomban a harcmûvészet tudora. Kezdõdik a Kiképzés ne is ragozzuk. Így születnek félóra alatt a bajnokok.

Ezek után rögvest megállapíthatjuk, mindenkibõl lehet harcmûvész. A hozzá vezetõ út pedig tökegyszerû: fogjuk kedvenc dzsekinket. Aztán rakosgassuk ide-oda. Vedd le. Tedd fel. Spárga kötelezõen erkélyen, ha reped a tököd, legalább nagyot reccsenjen. Kobrabûvölés kolostorban, végtelen mélység fölé kilógó szobron egyensúlyozva, és lepedõk mögül várni az ütéseket. Semmi téglatördelés, lefejellek, mint pörölycápa a betonfalat, teli vödörcipelés, meg ilyesmik. A mester is átlagos. Szegénynek vannak problémái, rendesen alkesz forma fejjel. Pálcikával kapkodná a legyeket, de marad a légycsapó. Az tényleg üdvözlendõ, hogy Jackie ezúttal kevésbé jön ugra-bugráival, hanem a mimikájával tündököl. Furcsa egy állapot… Mintha Sly Stallone rövidgatyában énekelne.



Összegzés: Legkiemelkedõbb James Horner zenéje. Abba nem lehet belekötni. Jackie is várakozásomon felül teljesít. A többi azonban erõsen sablonos és giccses. Akinek fogalma sincs A karate kölyök jelenségrõl, de tíz percet néz a filmbõl, simán tudja a végét. Mindezek ellenére rosszabbat vártam, van valami bugyuta varázsa a cuccnak. Kína pedig külön megérdemel egy misét. Szívem szerint értékelném magasabbra is, de nem teszem. Nagyon-nagyon sokat levon az élvezeti értékébõl Jaden Smith. Még mindig viszket tõle a tenyerem….

6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=2SmmxvHLsKk
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Boncasztalon A A Szupercsapat (The A-Team)

Agos - Boncasztalon A A Szupercsapat (The A-Team)
2010-06-23 05:09:27
Amikor a helyi észkombájn defibrillátorral próbál életet lehelni verdájába, majd eredményeképp szaltózik egy íveset, rögtön sejthetjük, ezzel a filmmel nem lehet baj. A szupercsapat legújabb feldolgozása ugyanakkor coolságában, szerethetõségében nyomába sem ér az 1983-ban világhódító útjára induló sorozatnak. Minõségében meg fõleg! A régi szép idõknek Volt valami bája. Nem? Mr. T maga a két lábon mászkáló õserejû vadállat. Jelenkori utódja inkább tûnik porbafingó kismócsingnak, mint harcedzett veteránnak. Hannibal kikopott sármjával Liam Neeson bagógyárként harmatosan vetekszik, s az elitosztag többi tagja jobban a szélesvásznú fogsoráról marad emlékezetes. Ettõl függetlenül ütõsre sikeredett a mozi. Rendezõi erõlködés nyomában sincs. Lazaság tombol a négyzeten. A színészek élvezik a szerepüket, Jessica Biel sem cicikkel dönget, hanem talpig napszemcsiben, s a rittyentett sztori is bõven elég a nyáresti blockbusterek agyatlan színvonalához. Elképesztõ, a képtelenség határát súroló akciók követik egymást. Tûzpárbajok ritkítják a férgesét, dübörög a talpalávaló és a süketelésre vágyók is megkapják a vigyor adagjukat. Irak Volt van és lesz. Az amerikaiaknak egy darabig hálás témát szolgáltatva minden bazári marhasághoz. A pénz pedig konténerben röptetve a legizgalmasabb.

Kiindulópontnak legyen annyi elég, hogy a srácokat igazságtalanul megvádolják olyannal, amit soha nem követtek el. Tisztábbak a papok gatyájánál, fehérebbek a hipóban áztatott báránynál. Hozzájuk képest a békegalamb marcona képû haramia. Mielõtt bárki elkezdené sajnálni ezeket a mimózalelkû csávókat, azért jó, ha megjegyezzük, bizony ott sertepertéltek az események közepében. Nem is picit, nagyon. Kérem, nem mindegy, mert a lényeg, hogy bizonyítaniuk kell az ártatlanságukat! Ennek legegyszerûbb módja, ha megszöknek a „megérdemelt” börtönbõl, és maguk néznek a dolgok után. Megpattanásuk a film legviccesebb pillanatai közé tartozik. Nem titkolom, habosra fetrengtem magam. Van tehát szellemesség, néhány beszólás egyenesen aranyköpés gyanús. Valamint eképesztõ, néha már-már morbid poénok, és félelmetes tempójú iram. Nincs megállás, lankadás egy pillanatra sem. Legfeljebb pici üresjáratok, gyenge hullámvasút, amikor lazításként megy az ökör duma. A csapat tagjaira nyugodtan elmondhatjuk, két osztállyal kattantabbak a széria legényeitõl.

Mert változnak az idõk. Amire kiakadtunk a nyolcvanas években, mára szemet sem pislogtató állapot lett. Persze, ez így nem teljesen fedi az igazságot, csak részleteiben. Arra azonban mérget vehetünk, hogy a fanok most csuklanak ezerrel, kitérnek a hitükbõl, vagy mifene. Hiszen a 2010-es feldolgozásnak körülbelül annyi köze van az õssorozathoz, hogy semennyi se. Inkább tudtak hová nyúlni a film készítõi, meglovagolni az egykoron sikeres figurákat, jellemükre kicsit rápakolni, megzsongatni. Összességében jól tették, mivel teremtményeik eszeveszett bohókásak és viccesek lettek. Meg persze keménytökûek, nem papírpöcsök, anyámasszony katonái. Megfelelnek vidáman a XXI. század kihívásainak. S ami a leginkább észrevehetõ, Volt pénzük az alkotóknak rendesen. Bár nehéz ügy Volt kinyomozni a 110 milliós büdzsét, azért az akciók kiállításán, annak megvalósításán szépen látható a mani bõsége. Ennek jegyében a stábot is szépen megutaztatták. A nyomok pedig Irakon és Frankfurton keresztül egyenesen az Angyalok városáig vezetnek…

Összegzés: Vannak filmek, amiket egyszerûen nem lehet elcseszni. Ha pusztán a hejehuját, vagy az agykikapcsolási faktort vesszük, akkor A szupercsapat ilyen mozi. Nem helyezi magasra a mércét, nem definiálja újra az igényes szórakozás fogalmát, de biztosan székébe döngöli a nézõt. Jó színészek, pörgõs eksönök és totál idióta karakterek. Többségükre mindez elmondható. Nem lesz az akciófilmek etalonja, de azt kapjuk, amit vártunk. Lehet hangosan röhögcsélni, suttyó üzemmódban vihogni, tágra nyílt szemekkel kapaszkodni a tankba, vagy szürcsölni a kólát. Jajj! Csak a pattogatott kuki ki ne boruljon!

7,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=z93AADd2Dpo
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(2)

___________________________________________________

Boncasztalon A Perzsia Hercege: Az Idõ Homokja

Agos - Boncasztalon A Perzsia Hercege: Az Idõ Homokja
2010-06-04 10:00:57
Néhány kötelezõ maszlagot gyorsan tudjunk le. Igen, számítógépes játék az eredet, amiknek a filmes átiratai nem igazán szoktak jól elsülni. Bukott már orbitálisat a Doom Angelina Jolie „Comb Rájderként” okozott fickós problémákat a kamaszoknak, míg a Silent Hill jó lenne, csak mégse. Három példa a seszeribõl, elõzetesen jogosnak tûnhetnek a félelmeink. Utólagosan meg…
De ne vágjunk az események elé! A kiválasztott színészek közül Jake Gyllenhaal szépen megizmosodott, borostás ábrázatra és kellemesen szerencsétlen séróra pattant, kedvence lehet a sivatagban kószáló lágy fuvallatnak. Gemma Artertonról csak annyi lehet tátogni, hogy áhh és ohh… De brutálra kikupálták a csajt! Kitegyem poszterét a falra? … Nem lett minden idõk legeslegesleg fehérnépe, de árfolyama a piacon minimum két tevét megér. Ben Kingsley kopaszabb a hatvanas égõnél, gonoszkodik gõzerõvel, Alfred Molinának pedig a humorzsák feladata jutott. A felsorolt illetékesek szépen elszórakoztatják a nagyérdemût, ez is tény. Kár lenne fanyalogni, játszani az okostojást, a Perzsia hercege történetként mínusz IQ gyökkettõ, ám kalandfilmként elsõrangú. Az egyedüli bajom az egésszel annyi, hogy a szereplõk arca erõsen rézbõrû tartományban feszeng. Uff! Sokat lehettek a tûzõ napon?

A Disney nincs rá jobb szó, rendesen beletrafált a lecsóba. Jerry Bruckheimer producer mogul még a homok alól is kiszimatolja a pénz szagát. Rendezõ Mike Newell, Harry Potter és a Tûz Serlege példának okáért. Ez így ütõs társulat, ismerjük el. A filmre hamarjában nem tudok jobb szót, mint nagyívû. Érzõdik a valódiság látszata. Hatalmas terek és tájak, pompázatos keleti fíling és rahedli homok. Talicskák százaiból szórták fel a stúdiókat a trükkösebb részeknél, vagy gondoltak egy merészet és kimentek a terepre izzadni. Azt hiszem az utóbbi mellett döntöttek, és milyen jól tették! Az ember óhatatlanul becsukja a szemét, korábbi emlékek elevenednek meg. Ali Baba, Seherezádé, Aladdin talán még a lámpa tökkelütött szelleme is elõbújik. Mit kívánsz, kedves gazdám? Anyádat! Na nem, ébresztõ kispajtás!
Ami kellemes meglepi, az a csaták monumentalitása, és viszonylagos keménysége. Ha a sztori tízezer perzsa harcost követel, akkor kérem, ott tízezren masíroznak a kapuk alatt. Suhognak a nyílvesszõk és szépen megkoreografált vívások tartják éberen a nézõt. A durvulás, ahogy elõbb írtam, nézõpont kérdése. Az egeres cég rózsaszín zaccaihoz képest izzadtságos küzdelmek láthatóak, pusztulgat a férgese. Meg mindenki. Amúgy kipurcanni nem probléma. Aki látta, tudja. Vértócsában fetrengõ hattyú halálára Senki ne gondoljon, megtoldva bölcs monológokkal, de nem is ez a cél.

Amúgy szerencsésnek vallhatom magam. A játéknak nem voltam elkötelezett híve, az összes mûveltségem egy kétperces elõzetes a témában, amit muszájból megnéztem. Nincs hát összevetni valóm, de nem is számítógéppel kezemben vágtatok a moziba, hanem az élményért. Te meg kamerával? Ami viszont lejött, az a háztetõkön történõ ugra-bugra, pattogások, amik a filmben is mûködnek rendesen. Még a Pókember is lehidalna, annyit röpköd ez a Dastan gyerek. A legkisebb Ugrifüles! Ha-ha. Mesét kapunk a javából, hogyan lesz az ecceri uccakölökbõl apuci kedvence. Majd elsõszámú kõrözött, világunk megmentõje, és még szépséges Tamina is meglesz. Vagy nem? Mindegy, a sablon effektus vastagon mûxik, kettejük közötti évõdés, cirkuszolás bizony sokat ellop a játékidõbõl. Mondjuk szórakoztató mûsorszám, de egy idõ múltán kezdtem befásulni. Valahol itt a pillanat, amikor kicsit leülünk, vagy homokszem került a gépezetbe?

Összegzés: A családi kalandfilm zsánerét erõsíti tovább a Perzsia hercege. A teljes cím lepötyögése lustaságból kilõve. Kicsit bugyuta, elcsépelt és unalomig belénk plántált frázisokkal építkeznek. Erõlködnek csavarokkal, váratlannak tûnõ fordulatokkal, de még egy kétéves gyerek is vágja, honnan fúj a szél. Néha már a bénaság határát súrolják. Vannak röhejesen gagyi CGI-k. Például a kígyók. Elfogyott a pénz? Másnaposak voltak a trükkös csávók? Vagy mi? A vége totálisan elcseszett, de mégis, szerethetõen balfaszok. Az biztos, hogy a film nem fordítja ki sarkából a világot, viszont gondûzõ lazításnak, nyáresti szórakozásnak pont megfelel. Ha eleve nem várunk mást, akkor pont nekünk való. Jó kis homokmóka.

7,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=UQ0rIr_405c
[Olvasd Tovább]
Kommentek:(1)

___________________________________________________

<-- Elözö bejegyzések   Korábbi bejegyzések -->