(Z)ûrzavar
2012-07-10 21:14:14 - Szerző : led
Nagy vihar van a lelkemben.
Biztosan ismerõs, a jól van minden Ãgy, ahogy megadatott és a hol rontottam el, vagy ami még rosszabb a hol fogom elrontani kesze-kusza érzése.
Azt hiszem, hogy mostanság, jobb dolgom hÃján kicsit túlagyaltam magam :)
Nap, nap után azon tipródom, hogy hagyjam-e ezt az ismerkedõsdit a francba, hiszen úgyis mindent magamnak kell megoldjak - és hála az égnek meg is tudom -, vagy adjak esélyt egy jövõbeni kapcsolatnak, hátha mégis...
"Faltól-falig" cikáznak bennem a gondolatok, hogy mi legyen. Mivel van két kiskamasz fiam (nem a legáhÃtottabb életszakasz) Ãgy felelõtlenül nem vághatok bele semmibe - bármibe meg pláne nem :)
Szóval, persze többször felmerült a "karbantartói" pozÃció is, mert hát ugye biológia is van a világon, de ehhez még egyszer sem éreztem elég merszet magamban, hogy gyakorlatiasan meg is valósÃtsam. Pedig lássuk be, csupa jót kap csak az ember lánya. Hiszen, ha valaki csak szeretõ, mindig szépen kipucolkodva találkozik a másikkal és csak a kellemes és élvezetes része marad a dolgoknak. A "vidd már le a szemetet" nem tartozik a szeretõi státusz körébe... Azt hiszem értitek mire gondolok, de én valahogy mégis óvakodom tõle.
Ugyanakkor nézzük a másik oldalt. Lassan 36 éves önálló nõként sem tudom magam a falutól (mindenki mindent tud, vagy tudni vél... ld. Város kontra vidék), vagy helyesebben a falu szájától függetlenÃteni. Nem mintha nem férne rám bármi, amivel épp bántanak, vagy bántani akarnak, de igyekszem tekintettel lenni a gyermekeimre, a szüleimre és a nagyszüleimre, hogy ne kelljen nekik vélt, vagy valós dolgaim miatt szégyenkezniük. A helyzet ott válik igazán faramucivá, amikor valakivel tényleg komolyan (vagy legalább félkomolyan) ismerkedés indul. Mivel a fiúkat sem akarom kitenni a "pasik jönnek, pasik mennek" õrületnek, Ãgy megfogadtam, hogy már csak azt a férfit fogom bemutatni nekik, aki nagy valószÃnûséggel huzamosabb ideig része lesz az életünknek. Kérdezem én, hogy kaphat valaki reális képet arról a gyakorló elmebajról, amiben sokszor élünk. A vitákról, a hisztikrõl pro és kontra egyaránt, ha nem áll módjában megélni ezt velem?
Jó, ok. Tegyük fel, hogy mindezen szélsõértékek ellenére elindul egy randizgatás (amit anyám nem különösebben támogat) és mégis sikerül összehangolódni, anyám ott tesz keresztbe, ahol tud, mert meggyõzõdése, hogy meg kéne találjam a boldogságot a gyerekeimben, meddig várható el egy korombeli tényleg komoly szándékú férfitól, hogy ezt tolerálja? (Többnyire az elején elvérzik a dolog :( )
Sokszor kilátástalannak és ami még rosszabb csak egy nemi szervnek érzem magam, ilyenkor kicsit feladom...
Most sincs ez másképp.
Utolért az életem és most belefáradtam futni elõle...
Biztosan ismerõs, a jól van minden Ãgy, ahogy megadatott és a hol rontottam el, vagy ami még rosszabb a hol fogom elrontani kesze-kusza érzése.
Azt hiszem, hogy mostanság, jobb dolgom hÃján kicsit túlagyaltam magam :)
Nap, nap után azon tipródom, hogy hagyjam-e ezt az ismerkedõsdit a francba, hiszen úgyis mindent magamnak kell megoldjak - és hála az égnek meg is tudom -, vagy adjak esélyt egy jövõbeni kapcsolatnak, hátha mégis...
"Faltól-falig" cikáznak bennem a gondolatok, hogy mi legyen. Mivel van két kiskamasz fiam (nem a legáhÃtottabb életszakasz) Ãgy felelõtlenül nem vághatok bele semmibe - bármibe meg pláne nem :)
Szóval, persze többször felmerült a "karbantartói" pozÃció is, mert hát ugye biológia is van a világon, de ehhez még egyszer sem éreztem elég merszet magamban, hogy gyakorlatiasan meg is valósÃtsam. Pedig lássuk be, csupa jót kap csak az ember lánya. Hiszen, ha valaki csak szeretõ, mindig szépen kipucolkodva találkozik a másikkal és csak a kellemes és élvezetes része marad a dolgoknak. A "vidd már le a szemetet" nem tartozik a szeretõi státusz körébe... Azt hiszem értitek mire gondolok, de én valahogy mégis óvakodom tõle.
Ugyanakkor nézzük a másik oldalt. Lassan 36 éves önálló nõként sem tudom magam a falutól (mindenki mindent tud, vagy tudni vél... ld. Város kontra vidék), vagy helyesebben a falu szájától függetlenÃteni. Nem mintha nem férne rám bármi, amivel épp bántanak, vagy bántani akarnak, de igyekszem tekintettel lenni a gyermekeimre, a szüleimre és a nagyszüleimre, hogy ne kelljen nekik vélt, vagy valós dolgaim miatt szégyenkezniük. A helyzet ott válik igazán faramucivá, amikor valakivel tényleg komolyan (vagy legalább félkomolyan) ismerkedés indul. Mivel a fiúkat sem akarom kitenni a "pasik jönnek, pasik mennek" õrületnek, Ãgy megfogadtam, hogy már csak azt a férfit fogom bemutatni nekik, aki nagy valószÃnûséggel huzamosabb ideig része lesz az életünknek. Kérdezem én, hogy kaphat valaki reális képet arról a gyakorló elmebajról, amiben sokszor élünk. A vitákról, a hisztikrõl pro és kontra egyaránt, ha nem áll módjában megélni ezt velem?
Jó, ok. Tegyük fel, hogy mindezen szélsõértékek ellenére elindul egy randizgatás (amit anyám nem különösebben támogat) és mégis sikerül összehangolódni, anyám ott tesz keresztbe, ahol tud, mert meggyõzõdése, hogy meg kéne találjam a boldogságot a gyerekeimben, meddig várható el egy korombeli tényleg komoly szándékú férfitól, hogy ezt tolerálja? (Többnyire az elején elvérzik a dolog :( )
Sokszor kilátástalannak és ami még rosszabb csak egy nemi szervnek érzem magam, ilyenkor kicsit feladom...
Most sincs ez másképp.
Utolért az életem és most belefáradtam futni elõle...
_________________________________
A bloghoz 3 komment érkezett:
Led
2012-07-13 21:07:57
Igazad lehet, de ez most csak egy pillanatnyi
__________________________________
Led
2012-07-11 07:39:40
K
__________________________________
Pancsa
2012-07-11 06:19:15
Kedves Led!Nem szabad feladni!
__________________________________
Login:
Nincs még teltlanyok.com passportod?
Regisztrálj Most:)
Kereső:
Legújabb Bejegyzések:
- A Legjobb Csodaszer...
- Hála Azért,ami Va...
- Konfliktuskezelès-...
- Eltûnnek!!...
- Egy Nagy Fájdalom!...
- Amikor Már Nem Fé...
- Csak Egy Pár Gondo...
- Leszünk Baratok??...
- Karácsonyi ünnep...
- Adj Egy ötöst! â€...
Legújabb Kommentek:
- Hajaj.......
- Hála Azért,ami Va...
- Konfliktuskezelès-...
- Konfliktuskezelès-...
- Eltûnnek!!...
- Eltûnnek!!...
- Leszünk Baratok??...
- Eltûnnek!!...
- Eltûnnek!!...
- Eltûnnek!!...
Blog Ajánló:
- Letöltéseim .......
- Biztos.......
- Tali...
- Boncasztalon A Robi...
- Itt Van A Tavasz De...
- Boncasztalon A Jé...
- Boncasztalon Az Ere...
- Elsõ Randis Elvár...
- Boncasztalon X-Men:...
- Miért érzem ... ?...
Menü,Többi blog:
Megáll az idő:
- 2005(144)
- 2006(245)
- 2007(42)
- 2008(25)
- 2009(92)
- 2010(68)
- 2011(75)
- 2012(51)
- 2013(12)
- 2014(14)
- 2015(10)
- 2016(2)
- 2017(9)
- 2018(5)