Az igazi férfiakról szóló blog eszembe juttatta,azt ami kb 1-1.5 hónapja mondott a fiam.Mint már régebben kifejtettem,gyermekem apja nem volt minta apa vagy férj.Bármennyit is veszekedtünk igyekeztem abból a fiamat kihagyni, megkímélni tõle,de sajnos 1 iszákos,goromba ember nem tud csendben vitatkozni. A címben említett pillanatok pedig azok voltak amikor a 15 éves fiam megjegyezte hogy a férjem Tomi,milyen papucs,mert hogy nem szoktunk veszekedni.Ekkor döbbentem rá,hogy neki már természetesnek tûnt az állandó veszekedés,kiabálás.Elmagyaráztam neki hogy nem az a jó családi élet ami akkor volt,hanem amiben most él,és hogy nem mindenben értünk mi sem egyet,de megbeszéljük a dolgokat.Erre közölte hogy õ nagyon szereti a Tomit(férjemet),de ezt sosem fogja neki mondani,mert hát mégiscsak pasik mind a ketten.:)A másik mikor a tv-ben mondták hogy vigyázzon mindenki az utakon,erre azt mondta hogy rá van aki vigyázzon,mert van apja és anyja is.Megkérdeztem hogy mégis kire gondolt.a válasza az volt hogy a Tomira mert neki õ az igazi apja.Ebben az a megható és szomorú hogy a férjemet mind-õsze 11 hónapja ismeri és 8 hónapja élünk együtt. Számomra a férjem testesíti meg az igazi férfit.Nem csak velem elõzékeny és udvarias,de a fiam is mindig számíthat rá.Mellette mindig nõnek érezhetem magam.Kívánom minden nõtársamnak,hogy ilyen férfit találjon párjának!MERT VANNAK MÉG IGAZI FÉRFIAK!